Palesztina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palesztin Autonómia
Palesztin Autonómia zászlaja
Palesztin Autonómia zászlaja
Palesztin Autonómia címere
Palesztin Autonómia címere
Nemzeti himnusz: Palesztin nemzeti himnusz
Fővárosa
de facto: Ramallah
é. sz. 31° 53′, k. h. 35° 12′
Legnagyobb város Gáza
Államforma köztársaság
Vezetők
P.A.H. vezetője Mahmúd Abbász
Hivatalvezető Rami Hamdallah
Magyarországi követ Abdel Razek Ahmed
Hivatalos nyelv arab

Tagság ENSZ (állandó megfigyelő státusz), IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 126
Becsült 4 420 549 fő (2013. július)
Rangsorban 126
Népsűrűség 369 fő/km²
GDP
Összes 5.550 milliárd $
Egy főre jutó 1,500 $/fő
Egyéb adatok
Pénznem jordániai dínár (JOD;)
Hívószám 970
Internet TLD .ps
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztina témájú médiaállományokat.

Palestine Map 2007 (Settlements).gif

██ A palesztin önkormányzat(ok) területe

██ Izraeli fennhatóság

– –  Az 1949-es tűzszüneti határvonal („zöld vonal”)
  Fal vagy kerítés
  Út
   Izraeli kolónia

Palesztina[1] vagy Palesztin Autonóm Területek,[2] hivatalosan Palesztin Autonómia[3] jelenleg 127 ország által hivatalosan elismert de jure terület a Közel-Keleten. Területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben megfigyelőként van jelen.

Az 1967-es hatnapos háború során Izrael kiűzte területéről az egyiptomi és jordán megszálló csapatokat és elfoglalta a területet. Az 1993-as oslói megállapodás óta a Gázai övezet és Ciszjordánia egyes területei felett a Palesztin Nemzeti Hatóságé az ellenőrzés.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közötti területként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.

A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.

Merenptah fáraó még a tengeri népek ellen sikerrel megvédi a területet (i. e. 1208). Az erről a csatáról szóló leírásban, az Izrael sztélében említik először az Izrael törzset, ez Izrael nevének első korabeli írásos emléke. Az Ószövetségben leírt izraeli honfoglalás az egyiptomi történetírás ismeretében erre a korra tehető, de leírásában valószínűen túldimenzionált, és különbözik az egyiptomi írásos emlékektől.

III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, bár a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). A tengeri népek egyike egyiptomi leírásban plst, olvasva „peleset”, héberül pelistim, görögösen philiszteosz, arabul "falasztin", magyarul filiszteus.

Ettől a kortól kezdődött a területért folytatott izraeli-filiszteus háborúskodás. (Megjegyzendő, hogy a mai palesztinok semmilyen kulturális, nyelvi, vallási, vérségi kapcsolatban nem állnak a néhai filiszteusokkal. Az összefüggés csupán az, hogy Palesztinát a filiszteusokról nevezték el, míg a palesztinok Palesztináról nevezték el önmagukat. Lásd még: filiszteusok.)

Hérodotosz a tengerparti és az azon túli területeket is Palesztina néven jegyzi. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), hogy még a Júdea nevet és a zsidó királyság emlékét is eltörölje, újra Palesztina néven jegyzi a területet. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta.[4]

A területet az első ezredforduló illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.

Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az I. világháború és 1947-között angol gyarmat volt. Ekkor indult meg a cionista mozgalom hatására a zsidók szervezett betelepülése, hazatérés(alija). 1947-ben zsidók tulajdonában 1850 km² volt, Palesztina területének 7,04%-a. Közbirtok, vagy a „korona birtoka”, amit a mandátumterület kormánya kezelt, a teljes terület 70%-a volt, főleg a Negev-sivatag. A többi volt arabok, keresztények vagy bárki más kezén.

A második világháború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1947-es ENSZ rendezési terv Palesztina régió felosztásáról

██ arab terület

██ izraeli állam

██ Jeruzsálem ENSZ-igazgatás alatt

1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlése Palesztinát zsidó és palesztin államra osztotta. 1977 óta ezen a napon ünneplik a tagállamok a „Palesztin szolidaritás nemzetközi napját”. 1999-ben az ENSZ Közgyűlése javasolta a tagállamoknak, hogy adjanak nagyobb nyilvánosságot ennek a napnak.[forrás?]

Az Irgun Zvai Leumi[5] és a Stern[6] zsidó csoportok a zsidók által lakott területeken gerilla harcot folytattak és terrorcselekményeket hajtottak végre. Így például 1946. április 25-én gépkocsikban alvó angol katonákat öltek meg az Irgun fegyveres szabadságharcosai, 1946. július 22-én pedig felrobbantották a King David Hotelt 97 embert megölve.[7] 1947. április 18- és 20-án bomba robbantás két kórházban, 1947. szeptember 26-án pedig kiraboltak egy bankot Ramlában.[8] Az angol kormány ekkor 50 ezer dolláros vérdíjat tűzött ki az Irgun vezető Menáhem Begin fejére, de elfogni nem tudták.

1948. április 9-én jeruzsálemi övezethez tartozó Deir Jassin palesztin faluban elkövetett vérengzésért is az Irgun csoport a felelős, amelynek során több mint 100 embert öltak meg, lányokat és asszonyokat erőszakoltak meg,[9] mert ennek a falunak a lakosai gyilkolták le a Jeruzsálembe élelmiszert szállító teherautók zsidó személyzetét. Az Irgun egyik vezetője volt a később Nobel-békedíjjal kitüntetett izraeli miniszterelnök, Menáhém Begín.[10]

1948. május 14-én megalakult Izrael állam. Rögtön ezután a palesztin-arabok, és a környező arab államok megtámadták Izraelt, kitört az arab-izraeli háború, ami az arab fél vereségével ért véget, mivel hadműveleteiket nem hangolták össze. A vereség következménye a „palesztin exodus”: 711 000 lakos, a lakosság 80%-a hagyta el lakóhelyét,az Izraelre támadó 6 arab állam hadseregének felszólítására.

Izrael az ENSZ által neki ítélt területek nagyságával elégedetlen volt[forrás?], ezért a zsidó állam az 1956-os szuezi válság idején megtámadta Egyiptomot, elfoglalta a gázai övezetet[forrás?], ami azonban később újra egyiptomi igazgatás alá került.

1959-ben a palesztin menekültek között megalakult a Fatah,[11] a palesztin függetlenségért küzdő egyik meghatározó mozgalom, majd a palesztin szervezetek összefogásából, 1964-ben a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ).

1967-ben Az arab államok támadásba lendültek és kitört a hatnapos háború. Izrael elfoglalta Gázát, Ciszjordániát, a Golán-fennsíkot és a Jordán megszállás alatt álló Kelet-Jeruzsálemet. Ezek a területek huzamosabb izraeli ellenőrzés alá kerültek.[12] Jeruzsálemet az izraeliek Izrael fővárosává nyilvánították. Az egyoldalú lépést számos nemzetközi szereplő és a palesztin fél elutasította.

Ezután a palesztin szervezetek gyakran nyúltak a terror eszközéhez. 1970-ben megalakult a Fekete Szeptember terrorszervezet, amely terrortámadásokkal igyekezett kikényszeríteni a palesztin függetlenséget. Leghíresebb akciójuk az 1972-es müncheni olimpia izraeli csapatának elrablása volt. Az akció során 11 izraeli sportoló, öt terrorista és egy német rendőr halt meg. Később, 1987-ben létrejött a Hamász politikai mozgalom és terrorszervezet is, amely meghatározó szerepre tett szert a palesztinok között.

1973-ban Szíria és Egyiptom meglepetésszerű támadást intézett Izrael ellen. Kitört a jom kippuri háború.

1982-ben első libanoni háború (Izrael-Libanon).

1987-kitört az első palesztin intifáda (felkelés az izraeli megszállás ellen), amely hat évig tartott.

1988. november 15-én a Palesztinai Felszabadítási Szervezet egyoldalúan kinyilvánította Palesztina függetlenségét.

Oslói megállapodás és békefolyamat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1993-ban, miután Izraelben békepárti kormány került hatalomra, titkos tárgyalások kezdődtek Oslóban a palesztinok és izraeliek között. A tárgyalások eredményeképpen 1993. szeptember 13-án Washingtonban Jichák Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ-elnöke megállapodást írt alá, ami oslói megállapodás néven vált ismerté. Ezzel véget ért az első intifáda. A megállapodás értelmében a Palesztin területek korlátozott önrendelkezéshez jutottak, és megkezdődött az izraeli csapatkivonás. Noha a megállapodásban foglaltak teljesülése többször elakadt, a Palesztina irányítása fokozatosan a Palesztin Hatóság kezébe került.[13]

A konfliktus fokozódása miatt 2000-ben kitört a második palesztin intifáda, ami amerikai közvetítéssel, Camp Davidben zajló tárgyalásokhoz vezetett. A tárgyalások nem hoztak eredményt. Izrael a 2000-es években biztonsági kerítés kiépítését kezdte meg a palesztin területek körül. Ezt 2004 július 9-én a hágai Nemzetközi Bíróság törvénytelennek ítélte, majd az ENSZ is elítélő határozatot hozott.[14]

2002-ben Út a békéhez békefolyamat.

2005-ben Izrael kiürítette a gázai zsidó településeket, és kivonult az övezetből.

2006-ban kitört a második libanoni háború Izrael és a Hezbollah között.

2007. június 14-én a Hamász palesztin radikális terrorszervezet fegyveres felkelést hajtott végre a vele rivális Fatah szervezet ellen, és átvették a hatalmat a Gázai övezet felett.Több száz fegyverest legyilkoltak. Ezt követően, az addig korántsem felhőtlen viszonyok között, ámde egységkormányzásban álló két palesztin frakció között végleges szakítás következett be. Ennek folyományaként ma, de facto két Palesztin önkormányzat van és egyik sem ismeri el a másikat: a szélsőséges Hamász uralja a Gázai övezetet, és a mérsékelt Fatah által irányított Ciszjordánia.

2007. november 27-én Ehud Olmert izraeli miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin elnök megállapodott, hogy tárgyalásokat kezdenek minden vitás kérdésről és 2008 végéig valamiféle megállapodásra jutnak.

2013. május 14-én Kairóban a Hamasz és a Fatah kölcsönösen megállapodott abban, hogy három hónapon belül meghatározzák a választások időpontját és egységkormányt hoznak létre a palesztin területeken - vagyis a Gázai övezetben és Ciszjordániában. [15]

Diplomáciai elismerés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palesztin államot elismerő országok (2010. december)

Magyarország részéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet irodája 1975-ben kezdte meg működését Budapesten. A palesztin képviselet 1982-ben diplomáciai rangot kapott. 1988. november 15-én Magyarország elismerte a palesztin állam „kikiáltását”. Azóta a palesztin képviselet nagykövetségként működik.

Magyarország 2000. augusztus 29-én nyitott képviseleti irodát a Palesztin Nemzeti Hatóság területén fekvő Rámalláhban.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Áthaladni szándékozó palesztinok egy izraeli ellenőrzőpontnál

A lakosság száma 3 761 676 fő volt a 2007 novemberi népszámlálás szerint. A 2013. júliusi hivatalos becslés viszont már 4 420 549 főre becsülte a népességet.[16]

Nemzetiségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Demográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 0-14 éves 42,4%
  • 15-64 éves 54,2%
  • 65 éves és idősebb 3,4%

Az élveszületések száma: 30,99/1000 főre vetítve.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság 75%-a muzulmán, 17% zsidó, 8%-a keresztény.

A Gázai övezet lakosságának vallási összetétele: 90,1% muzulmán, 0,1% zsidó és 9,8% keresztény.

Települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ciszjordániát és Izrael államot elválasztó határerődítmény
A Törvényhozó Tanács (parlament) épülete Ramallahban

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A palesztin gazdaságot sújtják Izrael személy- és árumozgást korlátozó intézkedései és a természeti erőforrások (például víz) izraeli korlátozása, ezért az jobbára segélyekre épül. Az arab országokkal szemben az Európai Unió, az USA és Izrael csak a Fatah szervezetet részesítik támogatásukban, a Hamászt nem. A Gázai övezetben gyakran korlátozzák az üzemanyag, az élelmiszer és egyéb árucikkek behozatalát az izraeli hatóságok, remélve, hogy így a Hamász elveszíti támogatottságát.

A segélyek körül mindig is sok vita folyt, bár mindkét palesztin szervezet igyekszik a blokád alatt élő civileken segíteni és szociális támogatást nyújtani.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig
  2. Az FNB 45. ülésének határozatai (Földrajzinév-bizottság)
  3. Nevében állam lett Palesztina – Index, 2013. január 4.
  4. Tanulmányok
  5. Irgun Zvai Leumi (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  6. Stern gang (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  7. Palestine: events in 1946 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  8. Palestine: events in 1947 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  9. Palestine: events in 1948 (angol nyelven). British Forces in Palestine. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  10. Menáhém Begín (angol nyelven). Encyclopeadia Britannica. (Hozzáférés: 2014. október 24.)
  11. A Fatah történelme, dióhéjban (1954-2008) hudapest.org, 2008. augusztus 3.
  12. A kudarc ára a halál – index.hu, 2012. november 18.
  13. A palesztin-izraeli békefolyamat kronológiájaOrigo, 1999. szeptember 4.
  14. Az Izraeli Bíróság néhány ítéletére a palesztinok javára módosítják a ciszjordániai kerítést – Transindex, 2007. szeptember 7.
  15. Együtt kormanyozna a Hamasz és a Fatah – Origó, 2013. május 14.
  16. Palesztina Statisztikai Hivatala hivatalos (becslés)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palesztina témájú médiaállományokat.