Gázai övezet
| Gázai övezet | |
| Egyéb nevei | قطاع غزة Qiṭāʿ Ġazza / Kitá Gazza רצועת עזה Retzu'at 'Azza |
| Pénznem | (NIS) = 100 Agorot |
| Népesség | |
| Népesség | Teljes: 1 376 289 fő (2005) Izraeli telepes: 8000 fő fölött |
| Népsűrűség | 3 823/km² |
| Nyelv |
Elsősorban arab |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 360 km2 |
| Időzóna | UTC +2 (NYISZ: UTC +3) |
| Térkép | |
A Gázai övezet egy part menti földterület a Földközi-tenger kelet-délkeleti részén. Délnyugat felöl határos Egyiptommal, délkelet és északkelet felől pedig Izraellel. A Gázai övezet Palesztina egyik területe (Ciszjordánia a másik). Az övezet 41 kilométer hosszú, szélessége 6 és 12 kilométer között változik, területe megközelítőleg 360 négyzetkilométer. Az övezetet nem minden ország ismeri el önállónak, hanem Izrael részének, azon belül a Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá tartozó területnek. A 2007-es gázai csata után a Hamász a Palesztín Hatóságot kiszorította a hatalomból és de facto ellenőrzi az övezet területét, amely izraeli blokád alatt áll.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
A terület nevét a legnagyobb településről és székhelyéről, Gázáról (másképpen Gázaváros) kapta.
Több ókori és középkori régészeti lelőhely is található az övezetben.
1948–1967 között a területet Egyiptom irányította. A hatnapos háborút követően azonban izraeli fennhatóság alá került, egészen a 2005-ös kivonulásig. Az 1993. szeptember 13-án megkötött osloi megállapodás értelmében Izrael fenntartja a Gázai övezet légterének, szárazföldi határainak és felségvizeinek a katonai irányítását. A területen élő kb. 9000 izraeli telepest 2005 augusztusában kitelepítették egy megállapodás értelmében. A kitelepítés nem ment zökkenőmentesen, az izraeli hadseregnek és rendvédelmi erőknek kellett erőszakkal végrehajtani az illegális telepek felszámolását és lakóinak kitelepítését Izraelbe.
Az övezetnek hét határátkelő helye van, melyek közül a két legjelentősebb az északkeleti erezi és a délnyugati rafahi. Izrael 1994-ben határoló falakat és „vasfüggönyt” kezdett építeni az övezet köré, hogy kontrollálni tudja az ellenőrizhetetlen palesztin bevándorlókat, illetve hogy később nyomást tudjon gyakorolni az övezetben élőkre. A blokád előtt és alatt több tucat föld alatti alagutat ástak a palesztinok Egyiptomba, amelyek a különböző fegyveres klánok ellenőrzése alatt állnak. Az alagutakon keresztül elsősorban hadianyagot, élelmet, vizet és üzemanyagot juttatnak be az övezetbe. 2008 elején palesztin fegyveresek áttörték a rafahi határátkelőt, azonban komolyabb összecsapások nem történtek az egyiptomi határőrökkel. A lakosság „vásárlási vándorlásba” kezdett a határmenti egyiptomi üzletekbe és vissza. A 11 napos kényszernyitást követően az egyiptomi rendvédelmi erők ismét lezárták a határátkelőt. A blokád napjainkban is fennáll mindkét szomszéd részéről. 2011 áprilisában az új egyiptomi kormány ígéretet tett rá, hogy megnyitja a rafahi határátkelőt, amellyel véget „vetnek Gáza szenvedésének”.[1]
A területen folyamatosak a katonai összecsapások Izrael és a Hamász között: a Hamász a Gázai övezet területéről rakétákkal támadja Izraelt amire válaszul az 2008-ban, 2009-ben és 2012-ben[2] is katonai akciót indított.
Demográfia [szerkesztés]
A terület fejlesztéséért szomszédai és a nemzetközi közösségek (ENSZ, Arab Liga, Európai Unió) is pénzügyi erőfeszítéseket tesznek. Körülbelül 1,4 millió palesztin lakja a térséget. Részben a blokád miatt azonban a munkanélküliség 70-80% körüli és a nagy népsűrűség tovább rontja az övezet élhetőségét.
Képek [szerkesztés]
Lásd még [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ ma.hu: Egyiptom teljesen megnyitja a Gázai övezet határátkelőjét (MTI nyomán), 2011. április 29
- ↑ Tankok sorakoznak Gáza határában – Index, 2012. november 16.
Források [szerkesztés]
- Harmat Árpád Péter: A Gázai övezet története – Történelem Klub, 2012. november 17.
- A kudarc ára halál – Index, 2012. november 18.
|
|||||||||||||||||

