Tengeri népek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tengeri népek kifejezés az ókori népek egy titokzatos csoportját jelöli, akik tengeri portyázókként a keleti Mediterráneum partjain megtámadták Ciprust, Hattit, Kánaánt és Egyiptomot a XIX. dinasztia idejének végén, és különösen III. Ramszesz uralkodásának 8. évében.

Történeti források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri népeket legkorábban Merenptah fáraó egyik felirata említi, akinek uralkodását általában i. e. 1213 és i. e. 1204 közé teszik, bár egyes csoportokat korábban is említenek, mint például a danunákat (dnn) vagy danaoszokat III. Amenhotep idején és a szardanákat (srdn) vagy szardónioszokat, mint II. Ramszesz zsoldosait. Merneptah közli, hogy uralkodásának 5. évében (i. e. 1208) legyőzte a támadó líbiaiak és tengeri népek szövetséges erejét, 6000 embert megölve és 9000 foglyot ejtve.[forrás?]

20 évvel később III. Ramszesznek egy újabb invázióval kellett szembenéznie. Thébai halotti templomában (Medinet Habu) leírja – annak ellenére, hogy senki sem állhatott ellen a tengeri népeknek és ők lerohanták Hattit, Kizzuwatnát, Karkemist, Arzawát és Alasiját városaikat lerombolva – hogyan verte meg őket tengeri csatában, nem engedve őket partra szállni a Nílus-deltában (Nílus-deltai csata). Megadja a tengeri népek törzsneveit, ami ugyanaz, mint Merneptah listája. Ramszesz néhány más győzelméről ismert, hogy fiktívek, ezért egyes egyiptológusok úgy gondolják, hogy Ramszesz nem harcolt a tengeri népek ellen, Merenptah győzelmeit a sajátjaként tüntetve fel,[forrás?] ami nem ismeretlen gyakorlat a fáraók körében.

Egy tengeri nép megjelenik egy másik forrásban az i. e. 12. század elején. Ammurapi, Ugarit utolsó királya (kb. i. e. 1191i. e. 1182) kapott egy levelet a II. Szuppiluliumasz hettita királytól, amiben az figyelmeztette őt a "sikalajukra, akik hajókon élnek". Ezek talán ugyanazok, akik Merenptah listáján "sekelesekként" szerepelnek. Hamarosan ezután Ammurapi hatalma megdőlt, Ugaritot kifosztották és jelentéktelen településsé vált, sohasem lett többé politikailag fontos tényező.

A források egy lehetséges összehasonlítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népek azonosításának legelfogadottabb verzióját az alábbi táblázat foglalja össze, de ezt többen vitatják.

Az első tengeri koalíció népei:[forrás?]

Egyiptomi (olvasat) Hettita Héber Görög Magyar név
jḫjwš.w vagy jqjwš.w (akaiwasa) aḫ-ḫi-i̯a-u̯a (ahhijava, akkhiyawa) akhaiosz akhájok
šqlš.w (sekeles) ša-al-la-u̯a-aš-ša/šikalai̯u[1] (szallavasza, szikalaju) szikelosz szikulok
šrdn.w (sardana) szardoniosz szárdok
twrwšʿ.w (turusa) ta-ru-ú-i-ša/ta-ru-i-ša (taruisza) türszénosz etruszkok

A második tengeri koalícióban feltűnő népnevek:[forrás?]

Egyiptomi (olvasat) Hettita Héber Görög Magyar név
dnn.w (denen) da-nu-na (danuna) danaosz (?) dórok
drdnj.w (dardana) dardanosz dardanok
wšš.w (vasasa, valószínűleg a korábbi jḫjw.w) akhaiosz akhájok/oaxiosz*
ms (mesz, masza) ma-a-ša müszosz müszök
pršt.w vagy plśt.w (peleset) pelistim philiszteosz filiszteusok
škrš.w (sakarusa, azonos a sekelessel) zikar szikelosz szikulok
ṯqr.w (tjeker) teukrosz (a dardánok egyik törzse)* északi lükök?
twrwšʿ.w (turusa) ta-ru-ú-i-ša/ta-ru-i-ša (taruisza) türszénosz etruszkok
mwšḫj.w (muskhi) frügök

(*) Oasszosz káriai, Oaxosz krétai város, mindkettő vonatkozhat a károkra

(**) Homérosznál Trója körül élő nép

Hipotézisek és régészeti bizonyítékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes hipotézisek[forrás?] vitatják a tengeri népek koncepcióját, az egyiptomi harcokat csak jelentéktelen csetepatéknak minősítve, a kánaáni és mezopotámiai pusztulásokat a habiruknak tulajdonítva.

Ekkor omlott össze a Hettita Birodalom, Egyiptomot külső támadások érték, Ugarit összeomlott, és a Biblia szerint ez időtájt vezette ki Mózes a zsidókat Egyiptomból.[forrás?] A geológusok által bizonyított tény,[forrás?] hogy az i. e. 2500 körüli évekhez hasonlóan a klimatikus viszonyok ismét megváltoztak, a Föld átlaghőmérséklete csökkent, az éghajlat hidegebbé vált, és valószínű emiatt nagy népvándorlások indultak a termékenyebb területek felé.

Egy másik hipotézis a nagy pusztulást teljesen a görögöknek, azaz az akhájoknak és a danaoszoknak tulajdonítja, akik végül saját magukkal is végeztek. Mint látjuk fenn, az akhájokat a fő hipotézis is a nagy invázió részének tartja, azonkívül nincs rá bizonyíték, hogy a görög szárazföldet külső támadás érte volna, Görögország pusztulása, a görög sötét kor kezdete tehát görög belügynek látszik leginkább, bár Püloszban, a Peloponnészosz délnyugati részén támadástól tartva a kor elején erődöt és riadóláncot állítottak fel.

Régészeti bizonyítékok, a tengeri népek által feldúlt helyeken talált itáliai kerámiák és bronzfegyverek támasztják alá az itáliai eredetű részvételt. Fibulák és borostyánékszerek Közép-Európára utalnak, ugyanakkor néhány itáliai típusú kés és csésze nagyon emlékeztet a Magyarországon és Németországban i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból talált tárgyakra.

A legerősebb régészeti bizonyítékok a filiszteusok égei eredetét – Myc IIIC kerámia – bizonyítja,[forrás?] bár néhányan[forrás?] ezt is vitatják és a filiszteus kultúrát belső kánaáni fejlődés eredményének tartják, bár itt a bizonyítékok az égei eredet mellett igen erősek, még indoeurópai nyelvi bizonyítékok is fellelhetők.[forrás?]

Egy bizonyosnak látszik a tengeri népekkel kapcsolatban. Mindig porig égették a városokat és a romokon saját alacsonyabb kultúrájú településeiket hozták létre, s Homérosz alapján valószínűtlen, hogy a tradicionális helládikus harci osztály tagjai ennyire szemétre dobták volna a zsákmányt.

Egy elmélet szerint a föníciaiak segítségével a Fekete-tenger vidékéről és Anatóliából hajóztak volna délre népek, hogy új területet foglaljanak maguknak. Ezt az a tény támasztaná alá, hogy Föníciát valóban nem érte támadás, holott körülöttük mindenkit.

Szöveges és régészeti bizonyítékok szerint a görög és az egyiptomi állam zsoldosokat foglalkoztatott északról és nyugatról. Lehet, hogy ezek a zsoldosok végül szövetkeztek bennszülött szolgarendűekkel, hogy megdöntsék az összetett, de megcsontosodott görög és közel-keleti államokat.

Néhány kutató a danaoszokat Dán törzsével azonosítja, akik elhagyták volna a tengeri népek koalícióját és a zsidó törzsek koalíciójához csatlakoztak volna az i. e. 12. században. Egy ilyen történet megmagyarázná a dán törzsbeliek és a filiszteusok közötti különös gyűlöletet, amit a Bírák könyve említ.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A szikalaju ugariti forrásokból ismert

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]