Nílus-deltai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nílus-deltai csata
Philistine ship of war.jpg
A tengeri népek és hajóik III. Ramszesz medinet habui templomában

Konfliktus a „tengeri népek” vándorlása
Időpont i. e. 1178 vagy 1175
Helyszín A Nílus deltájának keleti része (ismeretlen)
Eredmény egyiptomi győzelem
Szemben álló felek
tengeri népek Egyiptom
Parancsnokok
ismeretlen III. Ramszesz
Szemben álló erők
ismeretlen ismeretlen
Veszteségek
ismeretlen ismeretlen
Térkép
A csata körülbelüli helyszíne (Egyiptom)
A csata körülbelüli helyszíne
A csata körülbelüli helyszíne
Pozíció Egyiptom térképén
é. sz. 31° 10′, k. h. 31° 25′Koordináták: é. sz. 31° 10′, k. h. 31° 25′

A Nílus-deltai csata Egyiptom és a tengeri népek második hulláma („második tengeri koalíció”) között zajlott le III. Ramszesz uralkodásának ötödik évében. Helyszíne ismeretlen, feltehetően a Nílus deltájának keleti részében, a tengerparton vagy kissé feljebb valamelyik folyamágban. Ez volt az első ismert tengeri ütközet, ismereteink III. Ramszesz medinet habui templomának domborműveiről és feliratairól származnak.[1]

Előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tengeri népek törzsei első alkalommal Merenptah uralkodása idején jártak Egyiptomban, de akkor még a líbüaiak szövetségeseként, hogy megkönnyítsék azok keletre nyomulását. Merenptah győzelmével Egyiptom egyelőre megszabadult a tengeri népektől, akik azonban szétszóródtak a térségben, végleg megdöntötték a belviszályokban meggyengült Hettita Birodalmat Hattuszasz és Tarszasz (görög Tarszosz) feldúlásával (a főváros és a fővároshoz tartozó legjelentősebb kikötő), elpusztították Mukist (Alalah lerombolásával), és megszakították az égei-mezopotámiai-egyiptomi kereskedelmi láncot (Ugarit eltüntetésével). Letelepedtek Alasiya, Kizzuvatna, Lukka és Észak-Szíria térségében. Egyiptomban a Merenptah és III. Ramszesz közti időszak meglehetősen instabil volt, szerencséjükre újabb inváziós kísérletre – valószínűleg – nem került sor. Ramszesz viszont uralkodása kezdetén már Dzsáhiban gyűjtötte a határvédelmi erőket, erődrendszert telepített a tengerparton és felkészülten várta a tengeri népeket.[2]

A fenyegetés súlyosságát az anatóliai és észak-szíriai események mutatják, amelyről több egykorú forrás számol be, így III. Hammurapi ugariti király III. Ramszeszhez írt levele.[3]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ütközetet hadihajók vívták, de az egyiptomiak ügyes trükkel partközelbe csalogatták az ellenfelet annyira, hogy a parton álló íjászok hatékonyan avatkozhattak a csatába. A medinet habui templom képein több kép is azt a jelenetet ábrázolja, amikor az íjászok nyílzápora elárasztja a hajókat. A képeken az egyiptomi hajók orra oroszlánfejes, az ellenségé valamilyen vízimadár (vadliba vagy vadkacsa) fejével díszített.[4] A tengeri csaták nem szokványosak ebben a korban, tulajdonképpen hadihajók önmagukban nem is léteztek. Egyiptom korábban is épített tengerjáró hajókat katonai célokra, de ezek a szárazföldön közlekedő hadsereget kísérték a part mentén, a fedélzeten általában a tartalékos csapatokat és a hadtápot szállították.[5] Az újbirodalom korától ismert a kenput (bübloszi) és keftiu (krétai) típus megnevezése, de nem tudjuk pontosan, mi volt a különbség köztük.[6] A medinet habui reliefek képregényszerűen beszélik el a csatát, a hajók zsúfolásig teltek hadifoglyokkal, a menekülni próbáló foglyot a parton tartózkodó katonák fogják el.[7]

Következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy rettegés van szívükben Egyiptomtól. Előrenyomulásuk véget ért. A lábuk nem áll meg, hanem fut. Lövészeik eldobták íjaikat. Gyors csapataik szíve elfáradt a meneküléstől. Felhasították tömlőiket, földre dobták, megragadták zsákjaikat és elhajították. Líbia nyomorult, legyőzött fejedelme elmenekült a sötét éjszakában egyedül...
– Felirat a karnaki Amon-templom falán

A tengeri népek szárazföldi haderejét Dzsáhi mellett a dzsáhi csatában semmisítették meg. Az egyiptomi Újbirodalom utolsó nagy győzelme volt a tengeri népek felett aratott kettős győzelem, bár a mesvesek (akik megtelepedtek Egyiptomban) néhány évvel később a líbiaiakkal szövetkezve ismét benyomultak a deltavidékre és ismét vereséget szenvedtek.[8] III. Ramszesz uralkodása kedvezőtlen előjelekkel indult, rosszul is végződött, és az XX. dinasztia további uralkodói nemhogy védekezni nem voltak többé képesek, de hatalmukat sem tudták érvényesíteni a thébai Ámon-papsággal szemben.[9] A tengeri népek viszont ettől kezdve Szicíliától Etruriáig, az égeikumtól Anatólia partvidékeiig, valamint a föníciapalesztinai tengerparti sávban megtelepedtek.[10][11]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tengeri csaták ábrázolásai korábbról is fennmaradtak, de nem azonosíthatók, David, i. m. 378. old.
  2. Wilson, i. m. 320. old.
  3. Jean Nougaryol et al. (1968) Ugaritica V: 87-90 no.24
  4. Ré fiai, i. m. 161. old.
  5. David, i. m. 358. old.
  6. David, i. m. 376. old.
  7. David, i. m. 378. old.
  8. David, i. m. 380. old.
  9. Ré fiai, i. m. 179. old.
  10. Watterson, i. m. 100. old.
  11. David, i. m. 136. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]