Etruria

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Etruria – a latin és görög forrásokban általában Tyrrheniaként hivatkoznak rá – ókori állam volt a mai Olaszország középső részén, a mai Toszkána, Latium és Umbria területén. Az egyik legfontosabb városállam volt az olasz félszigeten, mielőtt a Római Birodalom részévé vált a Kr. e. 3. században.

Etruria Kr. e. 650-ben az olasz félsziget domináns államává vált. Területe magába foglalta a folyó völgyét és délre húzodott egészen a dél-olaszországi görök kolóniákig.

Az etruszk királyok 100 éven keresztül uralták Rómát egészen Kr. e. 509-ig, amikor az utolsó etruszk király, Lucius Tarquinius Superbus hatalma megdőlt és megalakult a Római Köztársaság. Az etruszkoknak köszönhető, hogy Róma egy kis faluból nagy várossá fejlődött. Ők építették az első utakat Róma városában, a Via Sacra-t, valamint templomokat, házakat, piacokat.

Az etruszk civilizáció hozta be a görög kultúrát Rómában, többek közt a tizenkét olümposzi istent, az olíva és a szőlő termesztését, valamint a latin ábécét (a görök ábécéjéből adaptálva).

A klasszikus Etruria név a 19. század elején egy rövid időre újra felelevenedett Etruriai Köztársaság, majd Etruriai Királyság néven. Ezeket a csatlós államalakulatokat I. Napóleon francia császár a Toszkánai Nagyhercegség területén hozta létre 18011807 között.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap