Iszlám Konferencia Szervezete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Iszlám Konferencia Szervezete (OIC; arabul: منظمة المؤتمر الإسلامي átírva: Munaẓẓamat al-Muʼtamar al-Islamiyy; törökül: İslam Konferansı Örgütü vagy İslam Konferansı Teşkilatı; franciául: Organisation de la Conférence Islamique; indonézül: Organisasi Konferensi Islam; malájul: Pertubuhan Persidangan Islam; perzsául: سازمان کنفرانس اسلامی; urduul: سازمان کنفرانس اسلام) nemzetközi szervezet, amelynek székhelye a szaúd-arábiai Dzsiddában található, az ENSZ állandó megfigyelői státuszával rendelkezik. Jelenleg 57 tagállama van, ezek a Közel-Keleten, Észak-, Nyugat-, és Dél-Afrikában, Közép-Ázsiában, Európában, Délkelet-Ázsiában, Dél-Ázsiában és Dél-Amerikában található, a népesség felekezeti hovatartozását tekintve többségi iszlám országok. Az ENSZ után a második legnagyobb politikai jellegű nemzetközi szervezet. A szervezet hivatalos nyelvei az arab, az angol és a francia.

Története és célkitűzései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Iszlám Konferencia Szervezete 1969. szeptember 25-én alakult meg a marokkói Rabatban, a jeruzsálemi Templom-hegyen található Al-Aksza mecset elleni, 1969. augusztus 21-én végrehajtott gyújtogatásra adott válaszként.

Alapokirata szerint a szervezet fő célja „az iszlám tagállamok közötti szolidaritás erősítése.” Az OIC zászlajának zöld háttere az iszlám általános szimbóluma. A zászló közepén egy felfelé nyitott vörös félhold található, fehér körben. A fehér körben modern arab kalligráfiával leírva olvasható az Allah Akbar kifejezés.

1990. augusztus 5-én a szervezet 45 külügyminisztere elfogadta az ellentmondásos[forrás?] Iszlám Emberi Jogok kairói Nyilatkozata című dokumentumot, amely emberi jogi kérdésekben útmutatást nyújt a tagállamok részére.

Aktuális tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OIC tagállamok Parlamentáris Uniója (PUOICM) 1999-ben, Iránban alakult meg, székhelye Teheránban található. Csak a szervezet tagállamai válnak automatikusan az Unió tagjává is.[1]

George W. Bush amerikai elnök 2007. június 27-én bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok állandó nagykövetet jelöl ki az OIC mellé. Bush a következőket mondta a nagykövetről: „Követünk figyelmesen meghallgatja az iszlám államok képviselőit, tanulni kíván tőlük, és megismerteti velük Amerika értékeit és nézeteit.”[2]

A PUOICM kilencedik ülésszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A PUOICM Tanácsának kilencedik ülésére 2007. február 15-16-án került sor Kuala Lumpurban.[3] Ramli bin Ngah Talib, a maláj Dewan Rakyat (Képviselőház) elnöke mondott megnyitóbeszédet. Dr. Ekmeleddin Ihsanoglu, a szervezet főtitkára az esemény előtt elmondta, hogy az ülés egyik legfontosabb feladata, hogy odahasson, hogy Izrael állítsa le a Nyugati Falnál folytatott ásatásait, amely súlyosan veszélyezteti az Al-Aksza mecsetet, az iszlám harmadik legszentebb vallási helyszínét.[4] Az OIC megvitatja továbbá, milyen módon küldhetne békefenntartó erőket muzulmán országokba,[5] valamint a szervezet nevének és alkotmányának esetleges módosítását.[5] Végezetül, az iraki nép szuverenitásának helyreállítrása a külföldi csapatok Irakból való egyidejű kivonása mellett szintén fontos pont a napirenden.[6]

Khurshid Mahmud Kasuri pakisztáni külügyminiszter 2007. február 14-én újságíróknak elmondta, hogy az OIC főtitkára valamint hét „azonosan gondolkodó muzulmán ország” külügyminisztere 2007. február 25-én újabb megbeszélést tart Iszlámábádban. Az értekezletet megelőzte Pervez Musarraf pakisztáni elnök találkozója több, kulcsfontosságú muzulmán ország vezetőjével, amelyek során az izraeli-palesztin konfliktus megoldására teendő "új kezdeményezéseket" vitattak meg. Kasuri szerint a megbeszélés vezető muzulmán országok külügyminiszteri találkozója lesz, amelyen egy későbbi, Mekkában rendezendő csúcstalálkozót készítenek elő az Arab-izraeli konfliktus megoldásának előmozdítására.[7]

Zászló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Flag of OIC.svg

A pánarab színeket tartalmazó zászlót 1981-ben adoptálták. A zöld szín és a félhold az iszlám szimbóluma, a középen olvasható felirat az Allah akbar („Allah hatalmas”).

Szervezet és struktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OIC rendszerének felépítése:

Iszlám Csúcstalálkozó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szervezet legmagasabb, legnagyobb szerve, résztvevői a tagállamok uralkodói, állam- és kormányfői, háromévenként tartják.

Külügyminiszterek Iszlám Konferenciája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évente ülésezik, áttekinti az Iszlám Csúcstalálkozókon elfogadott döntések végrehajtásának előrehaladtát.

Állandó Titkárság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet végrehajtó testülete, feladata a két előző szerv döntéseinek végrehajtása, székhelye Dzsidda (Szaúd-Arábia). A nemzetközi szervezet főtitkára 2005. január 1-je óta a török Ekmeleddin İhsanoğlu.

Állandó Bizottságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kulturális és Tájékoztatási Ügyek Állandó Bizottsága (Standing Committee on Information and Cultural Affairs, (COMIAC)).
  • Gazdasági és Kereskedelmi Együttműködés Állandó Bizottsága (Standing Committee on Economic and Commercial Cooperation (COMCEC)).
  • Tudományos és Technikai Együttműködés Bizottsága (Standing Committee on Scientific and Technological Cooperation (COMSTECH)).
  • Gazdasági, Kulturális és Társadalmi Ügyek Iszlám Bizottsága (Islamic Committee for Economic, Cultural and Social Affairs).
  • Állandó Pénzügyi Bizottság (Permanent Finance Committee).
  • Pénzügyi Ellenőrző Szervezet (Financial Control Organ).

Csatolt szervek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iszlám Országok Statisztikai, Gazdasági, Társadalomtudományi és Képzési Központja (Statistical, Economic, Social Research and Training Center for Islamic Countries, (SESRTCIC)), Ankara, Törökország.
  • Iszlám Történeti, Művészeti és Kulturális Kutatóközpont (Research Center for Islamic History, Art and Culture (IRCICA)), Isztambul, Törökország.
  • Iszlám Műszaki Egyetem (Islamic University of Technology) Dhaka, Banglades.
  • Iszlám Kereskedelemfejlesztési Központ (Islamic Center for the Development of Trade), Casablanca, Marokkó.
  • Iszlám Fiqh Akadémia (Islamic Fiqh Academy), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Iszlám Szolidaritasi Alap Végrehajtó Irodája (Executive Bureau of the Islamic Solidarity Fund and its Waqf), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Nigeri Iszlám Egyetem, Say, Niger.
  • Ugandai Iszlám Egyetem, Mbale, Uganda.

Szakosított intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iszlám Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezet (Islamic Educational, Scientific and Cultural Organization, (ISESCO)), Rabat, Marokkó.
  • Iszlám Országok Távközlési Szervezete (Islamic States Broadcasting Organization (ISBO)) és a Nemzetközi Iszlám Hírügynökség (International Islamic News Agency (IINA)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.

Kapcsolódó intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Iszlám Kereskedelmi és Iparkamara (Islamic Chamber of Commerce and Industry (ICCI)), Karacsi, Pakisztán.
  • Iszlám Világgazdasági Fórum (World Islamic Economic Forum (WIEF)), Kuala Lumpur, Malajzia.
  • Iszlám Fővárosok és Városok Szervezete (Organization of Islamic Capitals and Cities (OICC)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Iszlám Szolidaritási Játékok Sportszövetsége (Sports Federation of Islamic Solidarity Games), Rijád, Szaúd-Arábia.
  • Nemzetközi Félhold Iszlám Bizottsága (Islamic Committee of the International Crescent, (ICIC)), Bengázi, Líbia.
  • Iszlám Hajótulajdonosok Szervezete (Islamic Shipowners Association, (ISA)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Nemzetközi Arab-Iszlám Oktatási Intézmények Világszövetsége (World Federation of International Arab-Islamic Schools), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Iszlám Bankok Nemzetközi Egyesülete (International Association of Islamic Banks, (IAIB)), Dzsidda, Szaúd-Arábia.
  • Az Iszlám Konferencia Ifjúsági Fóruma a Párbeszédért és az Együttműködésért (Islamic Conference Youth Forum for Dialogue and Cooperation (ICYF-DC)), Isztambul, Törökország.

Az OIC főtitkárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tunku Abdul Rahman (Malajzia): (1971–1973)
  2. Hassan Al-Touhami (Egyiptom): (1974–1975)
  3. Amadou Karim Gaye (Szenegál): (1975–1979)
  4. Habib Chatty (Tunézia): (1979–1984)
  5. Syed Sharifuddin Pirzada (Pakisztán): (1985–1988)
  6. Hamid Algabid (Niger): (1989–1996)
  7. Azeddine Laraki (Marokkó): (1997–2000)
  8. Abdelouahed Belkeziz (Marokkó): (2001–2004)
  9. Ekmeleddin İhsanoğlu (Törökország): (2005-től)

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés: A táblázatot a "><" ikonnal ábécé vagy kronológikus sorrendbe lehet állítani.

Ország Csatlakozás éve Megjegyzések
 Afganisztán, Iszlám Köztársaság 1969 Felfüggesztve 1980–1989 március között
 Algéria, Népi Demokratikus Köztársaság 1969
 Csád, Köztársaság 1969
 Egyiptom, Arab Köztársaság 1969 Felfüggesztve 1979 május – 1984 március között
 Guinea, Köztársaság 1969
 Indonézia, Köztársaság 1969
 Irán, Iszlám Köztársaság 1969
 Jordánia, Hasemita Királyság 1969
 Kuvait, Állam 1969
 Libanon, Köztársaság 1969
 Líbia, köztársaság 1969
 Malajzia 1969
 Mali, Köztársaság 1969
 Mauritánia, Iszlám Köztársaság 1969
 Marokkó, királyság 1969
 Niger, köztársaság 1969
 Pakisztán, iszlám köztársaság 1969
 Palesztina, a Palesztin Nemzeti Hatóság képviseli 1969
 Szaúd-Arábia, királyság 1969
 Szenegál, köztársaság 1969
 Szudán, köztársaság 1969
 Szomália 1969
 Tunézia, köztársaság 1969
 Törökország, köztársaság 1969
Flag of North Yemen.svg Dél-Jemeni Arab Köztársaság 1969 1990-től Jemen néven egyesült a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal
 Bahrein, állam 1970
 Omán, szultanátus 1970
 Katar, állam 1970
 Szíria, arab köztársaság 1970
 Egyesült Arab Emírségek, állam 1970
 Sierra Leone, köztársaság 1972
 Banglades, népköztársaság 1974
 Gabon, köztársaság 1974
 Gambia, köztársaság 1974
 Bissau-Guinea, köztársaság 1974
 Uganda, köztársaság 1974
 Burkina Faso 1975
 Kamerun, köztársaság 1975
 Comore-szigetek, szövetségi iszlám köztársaság 1976
 Irak, köztársaság 1976
 Maldív-szigetek, köztársaság 1976
 Dzsibuti, köztársaság 1978
 Benin, köztársaság 1982
 Brunei Darussalam, szultanátus 1984
 Nigéria, szövetségi köztársaság 1986
 Azerbajdzsán, köztársaság 1991
 Albánia, köztársaság 1992
 Kirgizisztán, köztársaság 1992
 Tádzsikisztán, köztársaság 1992
 Türkmenisztán, köztársaság 1992
Flag of Zanzibar.svg Zanzibár 1993 január Kilépett 1993 augusztusban
 Mozambik, köztársaság 1994
 Kazahsztán, köztársaság 1995
 Üzbegisztán, köztársaság 1995
 Suriname, köztársaság 1996
 Togo, köztársaság 1997
 Guyana, köztársaság 1998
 Elefántcsontpart, köztársaság 2001
Megfigyelő országok
 Bosznia-Hercegovina 1994
 Közép-afrikai Köztársaság 1997
 Észak-Ciprus 1979 Hivatalosan 2004
 Thaiföld, királyság 1998
 Oroszország szövetség 2005
 Koszovó 2008
Megfigyelő muszlim szervezetek és közösségek
Moro Nemzeti Felszabítási Front 1977
Megfigyelő muszlim intézmények
IKSZ Tagországok Parlamentáris Uniója 2000
Iszlám Konferencia Ifjúsági Fóruma a Párbeszédért és Együttműködésért 2005
Megfigyelő nemzetközi szervezetek
Arab Liga 1975
Egyesült Nemzetek Szervezete 1976
El Nem Kötelezettek Mozgalma 1977
Afrikai Egységszervezet 1977
Gazdasági Együttműködés Szervezete 1995

Tagsági kérelmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  •  India – a világ legnagyobb muszlim népességével rendelkező ország kifejezte szándékát, hogy megfigyelőként belépjen a szervezetbe. Bár ebben több tagország, köztük Szaúd-Arábia, Malajzia, Irán és Egyiptom is támogatja,[8] befolyásos tagok, például Pakisztán megakadályozták India belépését azzal az indokkal, hogy bár az országban több mint 135 millió muszlim él, népességének ez csak kicsivel több mint 13%-át teszi ki. Emellett negatív hatást gyakorolt a kasmíri kérdés is: a szervezet több tagja Pakisztán oldalán áll a kasmíri régió hovatartozását illetően.[9] Ezenkívül 1992 óta India diplomáciai kapcsolatban áll Izraellel, és egyre kevésbé támogatja a palesztinok ügyét. 2001-ben megszakadt a kapcsolat India és a szervezet között, utóbbi kritizálta Indiát, amiért nem tett eleget azért, hogy megakadályozza a muszlimok emberi jogainak megsértését Dzsammu és Kasmír államban, valamint 2002-ben nem avatkozott be, amikor a gudzsaráti lázadások során körülbelül 2000 muszlim meghalt. India visszautasította a vádakat és kijelentette, hogy a szervezetnek nincs oka beavatkozni az ország belügyeibe.[10]
  •  Fülöp-szigetek – A kormány kísérletet tett a szervezethez való csatlakozásra, de az ország saját muszlim kisebbsége ellenezte. A 90 milliós népességű, többségében keresztény ország lakosságának a 4,5 milliós muszlim népesség csak kb. 5%-át teszi ki (bár ezt vitatja a bangsamoro nép, akik 15 millióra becsülik a muszlim népességet).[11]

Eddigi OIC-konferenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szám Dátum Ország Város
1. 1969. szeptember 22.szeptember 25. Marokkó Rabat
2. 1974. február 22.február 24. Pakisztán Lahore
3. 1981. január 25.január 29. Szaúd-Arábia Mekka és Taif
4. 1984. január 16.január 19. Marokkó Casablanca
5. 1987. január 26.január 29. Kuvait Kuvaitváros
6. 1991. december 9.december 11. Szenegál Dakar
7. 1994. december 13.december 15. Marokkó Casablanca
1. rendkívüli ülés 1997. március 23. Pakisztán Iszlámábád
8. 1997. december 9.december 11. Irán Teherán
9. 2000. november 12.november 13. Katar Doha
2. rendkívüli ülés 2003. március 5. Katar Doha
10. 2003. október 16.október 17. Malajzia Putrajaya
3. rendkívüli ülés 2005. december 7.december 8. Szaúd-Arábia Makkah Al Mukarramah

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az OIC tagállamainak összesített GDP-je (PPP figyelembe vételével) 7840 milliárd USD. A legmagasabb GDP-je Indonéziának van (2011), 834 milliárd USD. A leggazdagabb ország GDP per capita alapján Katar 103 204 USA dollárral (2012). Az Öböl Menti Együttműködési Tanács összesített GDP-je több mint 750 milliárd volt 2010-ben.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]