Wikipédia:Arab nevek átírása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:Arab nevek átírása 
Ezen az oldalon a Wikipédia egyik szerkesztési irányelvét olvashatod. Az itt leírtak minden szerkesztő számára követendőek, de fontosabb a józan ész, mint a szabály betűje, és előfordulhatnak indokolt kivételek is. Ha módosítani szeretnél rajta, kérd ki mások véleményét a vitalapján vagy a Kocsmafal megfelelő szekciójában!
Biszmillah ar-rahmán ar-rahím
„A könyörületes és megbocsátó Isten nevében!”

Az arab nevek és kifejezések Wikipédiában használatos átírásával kapcsolatban a vonatkozó irányelv értelmében az úgynevezett magyaros/akadémiai átírást alkalmazzuk elsődlegesen. Az alább ismertetett szempontokat az Osiris-féle Helyesírás 267–272. oldalai alapján állítottuk össze.

A tudományos átiratban használt speciális karaktereket csak a szócikk elején kihelyezendő {{arabkifejezés}}(?) sablonban alkalmazzuk, mivel annak az átlagolvasó számára semmiféle haszna sem lenne, előállítása hosszas időbe telik, és kereshetőség szempontjából gyakorlatilag használhatatlan.

A 19–21. századi nevek és fogalmak kivételével a klasszikus arab nyelv kiejtésének megfelelően végzünk átírást. Modern terminusok esetében lehetőleg a vonatkozó dialektus kiejtését vesszük alapul, amennyiben ez nem ismert, vagy dialektusokat átfogó jellegű a terminus, a klasszikus kiejtést.

A rossz átírású cikkeket a {{arabátír}}(?) sablonnal jelöljük meg. Ez a Rossz arab átírású cikkek kategóriába gyűjti őket, a tökéletesítendő lapokat itt találhatod.

Egyes betűk átirata klasszikus arab nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Az Osiris-féle Helyesírás alapján. Kék háttérrel emeltük ki a Wikipédiában használatos magyaros átírást.)

Mássalhangzók átirata klasszikus arab nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arab Tudományos Magyaros
' / ʾ / º
Többnyire nem jelöljük.

Rövid magánhangzót meghosszabbítja mássalhangzók előtt.
Szóvégi hosszú magánhangzók rövidülését nem engedi.

ā / â / a
á
b
b
t
t (névelő hasonul)[1]
ṯ / th / ŧ
sz (névelő hasonul)[1]
ǧ / j / dj / g / c
dzs (nyelvjárásokban a névelő hasonul)[1]
ḥ / h
h
ẖ/ ḫ / kh / ƈ
h
d
d (névelő hasonul)[1]
ḏ / dh / đ
dz (névelő hasonul)[1]
r
r (névelő hasonul)[1]
z
z (névelő hasonul)[1]
s
sz (névelő hasonul)[1]
š / sh / ş
s (névelő hasonul)[1]
ṣ / ƨ
sz (névelő hasonul)[1]
ḍ / ƌ
d (névelő hasonul)[1]
ṭ / ɵ
t (névelő hasonul)[1]
ẓ / ƶ
z (névelő hasonul)[1]
ʿ / ‘ / o
Többnyire nem jelöljük.

Ha „a” előzi meg és mássalhangzó követi, „a”-ként írandó.

ġ / gh / ơ
g
f
f
q / ḳ
k
k
k
l
l (névelő hasonul)[1]
m
m
n
n (névelő hasonul)[1]
h / e
h
w vagy ū / u
v vagy ú
y vagy ī / i
j vagy í
ة
a/ah, at / ë
önállóan „a”, összetételben „at”

Rövid magánhangzók átirata klasszikus arab nyelvben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arab Tudományos Magyaros
َ
a / ɑ
a
ِ
i / ɩ
i
ُ
u / ʋ
u

Megjegyzendő, hogy a szó végi hosszú magánhangzók is röviden írandóak.

Diftongusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudományos Magyaros
aw / aủ
mássalhangzó előtt: au
magánhangzó előtt: av
ay / aỉ
aj

Modern arab nyelvre vonatkozó szabályozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a nyelvjárások nyilvánvalóan és tudhatóan addig is eltértek egymástól, csak a 19. századtól fogva állnak rendelkezésünkre olyan megbízható munkák, melyekből ezek pontos jellemzőit megismerhetjük, így ettől fogva indokolt ezek figyelembe vétele. Az Osiris Helyesírása több támopontot is nyújt ehhez, főként a mássalhangzók vonatkozásában, azonban messze nem mindenre kiterjedő szabályozásról van szó, és természetesen nem dolgoz fel minden egyes nyelvvariánst. Emiatt – a magyaros átírás megtartása mellett – tanácsos a kérdéses tárgykörben a rendelkezésre álló forrásokat számba venni, és a domináns – legvalószínűbben angolosan vagy franciásan átírt – alakot magyarítani. (Ebben a tekintetben nagyon hasznos, ha az illető személynek, helynek stb. van honlapja vagy egyéb kiadványa, ahol közli a saját kiejtéséhez legközelebb álló latin betűs alakot – mivel az arab írás nem tükrözi a kiejtést.)

A nagyrészt Osiris Helyesírására alapozott alábbi táblázat mindebből következően csak iránymutatóul szolgál; ha az eredeti alak nem kereshető vissza vagy nem választható ki egyértelműen (netán több nyelvjárást érintő kifejezésről van szó), úgy a klasszikus átírás szabályait kell érvényesíteni.

Arab Klasszikus átirat Modern kiejtés
ث
sz
T (általánosan elterjedt)
ج
dzs
J (Egyesült Arab Emírségek, Jemen, Katar), Gy (Szudán), G (Egyiptom, Jemen), Zs (Szíria, Libanon és Palesztina, illetve Líbia, Tunézia, Algéria, Marokkó és Mauritánia)
ذ
dz
D (általánosan elterjedt)
ظ
z
D (általánosan elterjedt)
ق
k
G (Irak, Jordánia, Líbia), Dzs (Egyesült Arab Emírségek, Jemen, Katar, Omán), Dz (Szaúd-Arábia), – (Egyiptom, Szíria)
ك
k
Cs (Egyesült Arab Emírségek, Irak, Jemen, Katar, Omán), C (Szaúd-Arábia)
ه
h
szóvégi helyzetben rendszerint nem ejtendő

Speciális szabályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A névelő (ال)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az arab névelő átírása számos problémát vet fel, és még a tudományos körökben sincs univerzálisan elfogadott változat. Az egységesség kedvéért a magyar Wikipédiában az alábbi szabályokat fektetjük le:

  1. A névelő mindig kötőjellel kapcsolandó a szóhoz.
  2. A névelő mindig – tulajdonnevek részeként is – kis kezdőbetűvel írandó, kivéve, ha mondat elején helyezkedik el.
  3. A névelőt abban az esetben, ha mássalhangzója hasonul – az ún. napbetűkkel kezdődő szavak előtt (ld. táblázat) –, magyarra hasonultan írjuk át (al-samsz helyett as-samsz).
  4. A névelő magánhangzóját klasszikus átiratban „a”-val írjuk át, modern nyelvjárási alakokban „e”-vel.
  5. Ha magánhangzó előzi meg a névelőt, a kiejtést tükrözendő a magyar átiratban sem tüntetjük fel a névelő nem ejtett magánhangzóját. Jelzése (pl. aposztróffal) nem szükséges. (Pl. Abu l-Faradzs, dzu l-hiddzsa.)
  6. A névelő tulajdonnév részeként sem írandó ki a szócikkek címében, ha egytagú kifejezés előtt áll. Ilyen esetben a szócikk bevezetőjében a névelős változat is feltüntetendő, a későbbiekben használata opcionális. (Al-Baszra városa pl. Baszra néven szerepel.)

Esetvégződések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az esetvégződések kitétele nem szükséges, de mindenképpen az alanyesetű szó veendő alapul. Az esetvégződések elhagyásával több verziót küszöbölhetünk ki. Például Abd al-Malik neve helyesen Abdu l-Maliki alany-, Abda l-Maliki tárgy-, Abdi l-Maliki birtokos esetben. Bizonyos esetekben – az ún. öt névszó – látványos a különbség, ilyen pl. az Abu, melynek birtokos esete Abi, tárgyesete pedig Aba.

Tapadószócskák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tapadószócskák (al- névelő, li- és bi- prepozíciók) kötőjellel választandóak el a lexémától, melyhez csatlakoznak. Kivételt a magyarban jelen lévő formulák (Allah, biszmillah) képeznek. A névelő mássalhangzója bizonyos esetekben hasonul az azt követő mássalhangzóhoz, ezt az átírásban is jelöljük.

Ibn, bint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arab nevekben gyakran találkozunk a fentebbi névelemekkel, melyek az apa (ritkán anya) megjelölésével afféle vezetéknév részei. Férfiak esetén konszenzuálisan mindig ibn használandó, vezetéknévi hivatkozás esetén nagybetűvel (pl. Szulajmán ibn Abd al-Malik, Ibn Abd al-Malik). Csak modern neveknél használható a dialektikus bin/ben változat, illetve ott, ahol az adott személyről köztudott: latin betűkkel így írja át a nevét (ld. Oszáma bin Láden, Ben Ali tunéziai elnök stb.).

A női neveknél gyakorta találkozni binti, binte verzióval. Ezek alapvetően helytelenek, és esetvégződéseket amúgy sem jelölünk, így egyszerűen bint használandó.

Meghonosodott nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabály alól a magyarban meghonosodott nevek képeznek kivételt (pl. Mohamed próféta nevének helyes átírása Muhammad lenne; Allahé al-Láh; Medináé Madína stb.). Modern példa: klasszikus kiejtés átirata alapján az egyiptomi politikus neve Anvar asz-Szádát lenne, mégis a meghonosodott Anvar Szadat néven szerepel – amúgy meglehetősen szakmaiatlan módon, az esetleges népnevelési célokat is figyelmen kívül hagyva.

A vegyes átiratokat lehetőség szerint kerüljük, mert ez furcsa öszvérekhez vezethet. Tehát az Umarként átírandó név hiába magyarosodott meg Omárként, Ahmad Ahmedként, Uszmán pedig Oszmánként, csak abban az esetben használjuk ezeket magyaros verzióban, ha a névelem egymagában áll (pl. Omár kalifa, de Abdalláh ibn Umar).

Abd al-XY[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Speciális helyzetben vannak az Abd al-XY (és a kicsinyített Ubajd al-XY) szerkezetű nevek, ezek ugyanis birtokos szerkezetek, és mindegyikük jelentése „Isten szolgája”, XY helyén Isten valamely neve áll a – hagyományosan – 99-ből. Ezeken belül is kivételes státusza van az Abd al-Láh névnek, ugyanis a kifejezésben szereplő Alláh tulajdonnév felbontása teljességgel idegenszerű minden latin ábécét használó nyelvben (a szakirodalomban is). A fonémák szempontjából megfelelő, magyarosan egybeírt Abdalláh verzió használata javasolt. A többi Abd… kezdetű név viszont nem ennyire közismert, és elemeik sem összetettek, ezért – bár egybeírásuk is gyakori, mint Abdalmalik, Abdurrahmán – a helyesebb, Abd al-Malik és Abd ar-Rahmán típusú átiratok használata javasolt, melyek az esetvégződéseket is kiküszöbölik.

Az egyéb olyan nevekben, ahol az birtokos Isten, a XY Alláh forma javasolt (pl. Hibat Alláh, Fadl Alláh stb.).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Alapvetően az azonos helyen képzett betűk hasonulnak. Ez alól a klasszikus arabban a dzs (ج) kivétel, aminek az az oka, hogy eredetileg feltehetően [g]-nek ejtették, ami valóban nem hasonult.

A helyesírási keretirányelvet és a részszabályozásokat elfogadó szavazások jegyzőkönyvei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]