Hagyományos írásmód

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hagyományos írásmód a magyar helyesírás négy alapelvének egyike (AkH. 86.).

Ennek körébe soroljuk mindazokat az eseteket, amelyekről a másik három alapelv (kiejtés, szóelemzés, egyszerűsítés) nem tud számot adni, tehát kivételesnek számítanak.

Rendszerszerű formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kivételek között vannak olyanok, amelyek nem konkrét szavakra, hanem szavak egyes típusaira vonatkoznak, tehát amelyek alszabálynak éppúgy tekinthetők, mint kivételnek. Ilyenek például:

  1. Nem érvényesül a kiejtés szerinti írásmód a latin írású nyelvekből átvett tulajdonnevek (személynevek, helynevek, márkanevek stb.) közül azoknál, amelyeknek nincs hagyományosan kialakult magyar változata, ezért ezeket eredeti alakjukban írjuk (AkH. 214.).
    • Személynevek: Shakespeare, Byron, Goethe, Nietzsche, Molière, Rousseau, Boccaccio, Cervantes stb.
    • Helynevek: Bordeaux, Marseille, New York, Paraguay stb.
    • Márkanevek: Coca-Cola, Windows stb.
  2. A kiejtés szerinti írásmód számos, latin írású idegen nyelvekből átvett köznévnél sem érvényesül; ezeknél tehát megőrizzük az eredeti írásmódot:
    • amelyek még nem honosodtak meg a magyarban, például shop, vagy ha meg is honosodtak a magyarban, nem illeszkednek a magyar hangrendszerbe, ezért nem kezeljük őket jövevényszóként, például musical (AkH. 212.),
    • valamint a többtagú idegen kifejezésekben, például professor emeritus (AkH. 213.).
  3. Bizonyos szókapcsolatokat jelentésváltozás nélkül is egybeírunk:
    • anyagnévi minőségjelzős kapcsolatok, ha mindkét elem egytagú: aranygyűrű, faasztal (AkH. 115.),
    • számnévi jelzős kapcsolatok, ha mindkét elem egytagú: ötéves, kétnapos (AkH. 117. c)), (AkH. 119.).
  4. Az elválasztás kiejtés szerinti elvét figyelmen kívül hagyva magyar és idegen nevekben a kettőzött betűket még akkor is elválasztjuk, ha röviden hangzanak, például Kos-suth, Boc-cac-cio (nem pedig *Ko-ssuth, *Bo-ccac-cio), lásd az Elválasztás szócikket (AkH. 229.).
  5. A szótagszámlálás szabályát felülbírálva bizonyos összetételeket kivételesen egybeírunk: a települések nevét, az intézményneveket, a minisztériumok nevét, valamint három további szót (fehéroroszországi, akasztófáravaló, fizetővendéglátás), részletesen lásd a szótagszámlálás cikkében.
  6. Bizonyos kapcsolatoknál az összetétel tényét nem jelölhetjük egybeírással; ezekről l. a különírt összetételtípusok listáját.
  7. A j hangot egyes szavakban hagyományosan az ly betűvel jelöljük, noha ugyanazt a hangot ejtjük, mint a j betű esetén.
    • Az ilyen betűre végződő szavak közül a főneveket úgy toldalékoljuk, mint ha a korábban létező ly hangot (palatális laterálist) ejtenénk megnyújtva, például királlyal (nem *királyjal), igéknél viszont már j alakban kapcsoljuk a toldalékot, például folyjon (noha korábban itt is nyújtott ly hangzott, amelyben nem volt nyoma j-nek).
  8. A gy hangot hagyományosan, de következetlenül g + y-nal jelöljük, noha nem a g, hanem a d hang lágyítása.

Egyedi szavakra vonatkozó formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiejtéstől eltérő írásmódú közneveket, amelyek szintén a hagyományos írásmód körébe tartoznak, l. A kiejtéstől eltérő írásmódú magyar köznevek listája cikkben!
  1. A magyar családnevek egy jelentős részénél nem a kiejtés érvényesül, például Kossuth, Széchenyi, Dessewffy, Kazinczy, Batthyány, Jósika, Vargha, Kováts, Kiss, Tóth (AkH. 12., AkH. 87., AkH. 156.)
  2. Egybeírás bizonyos konkrét szavaknál:
  3. Számos jövevényszóvá vált idegen szót nem a mai szabályok szerint írunk át és használunk a magyarban, hanem aszerint, ahogy történetileg meghonosodtak a magyar nyelvben, l. Hagyományos átírás.
  4. Egyes többszavas kifejezések rövidített formájában nem őrizzük meg a különírást, hanem egybeírjuk a kezdőbetűiket: vö. (vesd össze), stb. (s a többi), NB. (nota bene!), tvr. (törvényerejű rendelet), l. AkH. 277. a)
  5. A taj, áfa és eva rövidítéseket, mivel kisbetűsek és egyben kiejthetőek, közszóként kezeljük (a tévé mintájára), és egybeírjuk őket a toldalékokkal és utótagokkal (OH. 403.)
  6. Egyéb közszói kivételek, ahol a szótagszámlálás szabálya nem érvényesül, és egybeírjuk őket: akasztófáravaló, fizetővendéglátás, fehéroroszországi (OH. 131.)

Ahol csak részben érvényesül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos típusú (idegen eredetű) szavaknál részben a kiejtés szerinti írásmód, részben a hagyományos írásmód érvényesül; ezek listáját l. a kiejtés szerinti írásmód cikkében.