Bissau-Guinea
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||
| Nemzeti mottó: Unidade, Luta, Progresso (portugálul: Egység, Küzdelem, Fejlődés |
|||
| Himnusz: Esta é a Nossa Pátria Bem Amada | |||
 |
|||
| Főváros | Bissau | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| - Államfő | [[]] | ||
| - Miniszterelnök | Carlos Gomes Júnior
|
||
| Hivatalos nyelv | portugál | ||
| független | 1973. szeptember 24. | ||
| - Portugáliától | |||
| - elismerve 1974. szeptember 10. | |||
| Terület | |||
| - Összes | 36 125 km² (133.) | ||
| - Víz (%) | 22 | ||
| Népesség | |||
| - 2002 évi becslés | 1 345 479 (147.) | ||
| - Népsűrűség | 48 fő/km² | ||
| GDP | |||
| - Összes | |||
| - Egy főre jutó | |||
| HDI () | (.) – | ||
| Pénznem | CFA frank (XOF) |
||
| Időzóna | GMT (UTC) | ||
| Internet TLD | .gw |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | RGB | ||
| Hívószám | +245 |
||
| Afrikai Unió (UA), Portugálnyelvű Államok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugálnyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. tagja. |
|||
|
|||
Bissau-Guinea Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagos-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: Afrikai Unió (UA), Portugálnyelvű Államok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugálnyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajz
[szerkesztés] Domborzat
Erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m.
[szerkesztés] Vízrajz
Az ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.
[szerkesztés] Éghajlat
Bissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (június-szeptember/október). A száraz évszakban aszályos az időjárás.
[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem
A tengerparton mangrove- és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: krokodil, víziló, pelikán, flamingó, marabu, a szavannákon: elefánt, bivaly, antilop, leopárd, hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári mungo és a gambiai mungo, a csimpánz, a törpevíziló és a vörös folyami disznó is.
[szerkesztés] Nemzeti parkjai
A nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.[1]
- Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
- Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
- Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangrove-erdő.
- Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.
[szerkesztés] Természeti világörökségei
Az UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.
[szerkesztés] Történelme
Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14.században a Mali Birodalom része lett, a 15.században Szongáj fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.
A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17.század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20.század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano de Independencia de Guiné e Caco Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek. A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amilcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973.szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luis de Almeida Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre. Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980-november 15-én az addigi miniszterelnököt, Joao Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú. A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.
[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás
[szerkesztés] Alkotmány, államforma
[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Az ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, őt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.
A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.
[szerkesztés] Politikai pártok
[szerkesztés] Elnökök
- 1973. szeptember 24. – 1980. november 14.: Luis de Almeida Cabral
- 1980. november 14. – 1999. május 7.: Commandant João Bernardo Vieira
- 1999. május 14. – 2000. február 17.: Malam Bacaï Sanha (ideiglenesen)
- 2000. február 17. – 2003. szeptember 14.: Kumba Iala
- 2003. szeptember 14. – 2003. szeptember 28.: Verissimo Correia Seabra (ideiglenesen)
- 2003. szeptember 28. – 2005. október 1.: Henrique Rosa (ideiglenesen)
- 2005. október 1. óta: Commandant João Bernardo Vieira
[szerkesztés] Közigazgatási felosztás
Az országot 9 régió alkotja:
 |
|
[szerkesztés] Védelmi rendszer
Bővebben: Bissau-Guinea haderejeA 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet. [2]
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Általános adatok
A fővárosban, Bissau-ban 274 000 fő lakik. Az ország népessége 1 345 000 fő. A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. A hivatalos nyelv a portugál. Népek: balanta (25%), fulbe (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel). A népesség vallásai: törzsi 50%, muzulmán 45%, keresztény 5%.
[szerkesztés] Legnépesebb települések
| Bissau-Guinea városai | |||||
| Rangsor | Név | Lakosság | Régió | ||
| 1979-es népszámlálás |
2005-ös becslés |
||||
| 1. | Bissau | 109 214 | 388 028 | Bissau | |
| 2. | Bafatá | 13 429 | 22 521 | Bafatá | |
| 3. | Gabú | 7 803 | 14 430 | Gabú | |
| 4. | Bissorã | n.a. | 12 688 | Oio | |
| 5. | Bolama | 9 100 | 10 769 | Bolama | |
| 6. | Cacheu | 7 600 | 10 490 | Cacheu | |
| 7. | Bubaque | 8 400 | 9 941 | Bolama | |
| 8. | Catió | 5 170 | 9 898 | Tombali | |
| 9. | Mansôa | 5 390 | 7 821 | Oio | |
| 10. | Buba | n.a. | 7 779 | Quinara | |
| 11. | Quebo | n.a. | 7 072 | Quinara | |
| 12. | Canchungo | 4 965 | 6 853 | Cacheu | |
| 13. | Farim | 4 468 | 6 792 | Oio | |
| 14. | Quinhámel | n.a. | 3 128 | Biombo | |
| 15. | Fulacunda | n.a. | 1327 | Quinara | |
[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás
Az ország népességének 99%-a néger. Ebből 30% balanta, 20% fula, 14% mandzsaka, 13% mandinga, 7% papel nemzetiségű. A maradék 1%-ot portugálok és mulattok alkotják. A lakosság 47%-a animista, 45%-a muszlim, 8%-a keresztény, főleg római katolikus.
[szerkesztés] Szociális rendszer
[szerkesztés] Gazdaság
Bissau-Guinea Földünk 10 legszegényebb országának egyike, a jövedelem eloszlása egyik legaránytalanabb. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki. Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF). A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe még alig kapcsolódik be.
[szerkesztés] Általános adatok
[szerkesztés] Gazdasági ágazatok
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A földterület 11 %-a szántó, 38 %-a rét és legelő, 38 %-a erdő és bozót, 1 %-a állandó kultúra, 12 %-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.
[szerkesztés] Ipar
Ipara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.
[szerkesztés] Kereskedelem
Fő kiviteli cikkei a kesudió és a földimogyoró. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik. Egyéb kereskedelmi partnerei: India, Olaszország, Szenegál, Kína, Thaiföld.
[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok
[szerkesztés] Közlekedés
Az úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Oktatási rendszer
Bissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az ország egyetlen egyeteme az Universidade Amilcar Cabral.
[szerkesztés] Kulturális intézmények
[szerkesztés] Tudomány
[szerkesztés] Művészetek
[szerkesztés] Hagyományok, néprajz
[szerkesztés] Gasztronómia
[szerkesztés] Turizmus
Az időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges.
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Ünnepek
| Dátum | Ünnep |
|---|---|
| Január 1. | Újév |
| Január 20. | A hősök napja |
| Március 8. | Nemzetközi nőnap |
| Május 1. | A munka ünnepe |
| Augusztus 3. | A gyarmat időszak mártírjainak napja |
| Szeptember 24. | A függetlenség napja |
| Október 23. | A ramadán vége |
| November 24. | |
| A bárány ünnepe | |
| December 25. | Karácsony |
[szerkesztés] Források
- Magyar Nagylexikon 4.kötet. Akadémiai Kiadó 1995. ISBN 963 05 6928 0
- Ezerarcú világunk. Afrika Kairótól Fokvárosig. Dunakönyv Kiadó 1994. ISBN 963 7961 34 8 4
- Világjárók lexikona. Reader's Digest Kiadó Kft 2003. ISBN 963 8475 28 5
- Öt világrész országról országra. Officina Nova Kiadó 1995. ISBN 963 477 038X
- ^ http://travel.mapsofworld.com/guinea-bissau/national-parks-in-guinea-bissau/
- ^ Magyar Nagylexikon 4.kötet 86.oldal
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Fotók
- Bissau-Guinea Térkép
- World Fact Book
- További információk
- Kokain rajzolta fel a térképre az afrikai narkóállamot – Origó-cikk
|
||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||
|
|||||
|
||||||||||
