Törpevíziló
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Státusz | ||||||||||||||||||||
| ••••••• Veszélyeztetett ••••••• | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Choeropsis liberiensis |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Törpevíziló témájú rendszertani információt.  A Wikimedia Commons tartalmaz Törpevíziló témájú médiaállományokat. |
A törpevíziló (Choeropsis liberiensis, korábban Hexaprotodon liberiensis) az emlősök (Mammalia) osztályába, azon belül a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a vízilófélék (Hippopotamidae) családjába tartozó faj. Nemének egyetlen élő képviselője.
A törpevíziló létezését a tudomány csak a 20. század végére fogadta el, azelőtt mondai állatnak, kitalációnak tartották. Késői „felfedezésének” oka az, hogy Nyugat-Afrika egészségtelen, fehér ember által nem járt esőerdeiben él, másrészt a tudós európai koponyáknak sokáig hihetetlennek tűnt egy minivíziló léte.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenése
Jóval kisebb, mint a nílusi víziló (Hippopotamus amphibius). Marmagassága 75 centiméter, súlya 250 kilogramm körül van. Csupasz, szőrtelen bőre sötétbarna, majdnem feketének tűnik, egy kis zöldes árnyalattal. Hasa jóval világosabb. Jellegzetes a magasra púpozot hát és a széles fej. Fülei igen kicsik.
[szerkesztés] Alfajai
- Choeropsis liberiensis heslopi – Csak a Niger folyó deltájában él Nigériában, veszélyeztetett (egyesek szerint már ki is halt).
- Choeropsis liberiensis liberiensis – Nagyobb területen elterjedt (Guinea, Sierra Leone, Libéria és Elefántcsontpart)
[szerkesztés] Életmódja
A törpevíziló kevésbé vízhez kötött életmódú, mint óriási rokona, veszély esetén nem a vízbe, hanem a sűrű bozótba menekül, és közel ugyanannyi időt tölt szárazföldön, mint vízben. A trópusi esőerdők mocsaraiban, kisebb folyóiban él. Elsősorban késő délután és este aktív, a nap legnagyobb részét – késő délutánig – pihenéssel tölti. Főleg gyümölccsel, vízinövényekkel, fűvel és levéllel táplálkozik.
Magányosan él, a hím a nőstényeket csak a párzási időszakban keresi fel. A nőstények fogékonyságáról a hímek azok ürülékének illata alapján szereznek tudomást. A találkozást 2-3 napi udvarlás, majd párzás követi. A nőstény párzási készségét a hím érintésére hátán kiválasztódó habszerű anyag jelzi.
[szerkesztés] Szaporodása
A kb. 200 nap múlva megszülető utóda 5-6 kilogramm súlyú. Az anyja napközben elrejti kölykét a ragadozók és a tűző napfény elől. Bár egyből lábra tud állni, a kis víziló nem tud nagy távolságokat megtenni. A kölyköt 6-8 hónapos korában választja le anyja, majd 4-5 évesen válik ivaréretté. Fogságban 42-55 éves korukig élnek.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Viszonylag kis elterjedési területe miatt soha nem számított gyakori fajnak. Az élőhelyén élő őslakók általi vadászat és az élőhelyének elvesztése miatt állományai mindenhol csökkenőben vannak. A jelenleg még élő populáció el vannak egymástól szigetelve. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja.
Veszélyeztetett volta miatt az állatkertekben viszonylag gyakran tartott faj. Azonban nílusi rokonával ellentétben csak magányosan tartható és a hím és a nőstény csak a párzási időszakban engedhető össze.
Állatkertekben ritkasága miatt ritkábban látható, mint a nílusi víziló. Azonban szívesen gondozott zoo lakók, lévén kisebb férőhelyet és medencét igénylenek a nílusi vízilovaknál. Aggresszív mivolta miatt a nemeket gyakran elkülönítve tartják. Fogságban sokkal ritkábbak a hímek, mint a nőstények.
Magyarországon a Győri Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Szegedi Vadasparkban találkozhatunk a fajjal. Szegeden egy pár él, Győrött és Nyíregyházán pedig egy-egy nőstény. A Nyíregyházi „Picur” még az idén társat kap.
[szerkesztés] Források
- Chris & Tilde Stuart: Field Guide to the Larger Mammals of Afrika. Struik, 2000, ISBN 1-86872-534-0
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0-8018-5789-9
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
