Kongói Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kongói Köztársaság
République du Congo
Repubilika ya Kongo
Republiki ya Kongó
Kongói Köztársaság zászlaja
Kongói Köztársaság zászlaja
Kongói Köztársaság címere
Kongói Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progres
(franciául: Egység, Munka, Fejlődés)
Nemzeti himnusz: La Congolaise
LocationRCongo.svg

Fővárosa Brazzaville
d. sz. 4° 14′, k. h. 15° 14′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Denis Sassou-Nguesso
Miniszterelnök Isidore Mvouba
Hivatalos nyelv francia
Beszélt nyelvek regionális nyelvként a kikongó és a lingala, ezen kívül számos más törzsi nyelvet is használnak
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. augusztus 15.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 123
Becsült 4 559 000 fő (2014. július)
Rangsorban 123
Népsűrűség 8,6 fő/km²
GDP
Összes 4 621 millió USD (156)
PPP: 2005
Egy főre jutó 1379 USD (158)
Földrajzi adatok
Terület 342 000 km²
Rangsorban 62
Víz 3,3%%
Időzóna WAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XEF)
Nemzetközi gépkocsijel RCB
Hívószám 242
Internet TLD .cg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.

A Kongói Köztársaság vagy más néven Congo-Brazzaville nyugat-közép-afrikai állam, korábban a francia gyarmatbirodalom része. Szomszédai Gabon, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság és Angola, és van egy viszonylag rövid tengerpartja is a Guineai-öbölben.

Természetföldrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kongói Köztársaság domborzati térképe

Az országnak viszonylag kicsi tengerpartja van (170 km), viszont észak felé messze benyúlik a szárazföldbe (1200 km). Keleti határát két nagyobb folyó, a Kongó és az Ubangi jelenti. A tengerparthoz közel a Mayombé hegység emelkedik ki kristályos kőzeteivel, az ország legnagyobb területeit azonban lapos fennsíkok és mocsaras völgyek teszik ki. A természetes növénytakarója változatos, a szárazabb déli területeken a szavanna, míg az északi, csapadékosabb területeken az esőerdő a jellemző.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenlítő menti helyzete miatt a hőmérséklet egész évben egyenletes. A nappali hőmérséklet általában 24 °C, miközben a levegő páratartalma magas. Éjjel 16 - 21 °C-ra hűl a levegő. Az éves csapadékmennyiség a parti síkságon 1000 mm körüli, az ország központi vidékén 2000 mm-t meghaladja. Időben viszont nem egyenletesen oszlik el: a legszárazabb hónap június és augusztus, a legesősebb november.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnagyobb része a trópusi esőerdők zónájába esik. A síkságokon nagyon nehezen járható mocsarak alakultak ki, amelyek védelmet nyújtanak ritka állatoknak is. Ilyen például a gorilla.

A környezetet veszélyezteti a faipar és más iparágak, amelyekről viszont az ország nem mondhat le népének szegénysége miatt. Súlyosbítja a helyzetet a hatékony kormányzat hiánya, a döntések átláthatatlan módja.[1]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség legrégebbi lakói a pigmeusok. A bantu vándorlás idején bantuk váltották fel, olvasztották be őket. A bakongó nép egy bantu csoport, amely a mai Angola, Gabon és Kinshasa-Kongó egy részén is letelepült. Több bantu királyság épített ki kereskedelmi kapcsolatokat a Kongó folyó vízvidékével, a legnevezetesebbek: Kongo, Loango, Teke. Az európaiakkal a kereskedelmi kapcsolat a 15. század végétől kezdve gyorsan kiépült - a belső területeken foglyul ejtett rabszolgákkal kereskedtek. A partvidék a transzatlanti rabszolga-kereskedelem kiinduló pontja volt. Ez a kereskedelem a korai 19. századig folyt és végül aláásta a bantu királyságok erejét.

A köztársaság a Franciaország kormányozta Közép-Kongó helyén jött létre, amikor 1960-ban kivívta a függetlenséget. Az új állam negyed évszázados kísérlete a marxizmussal 1990-ben – a közép-európai kommunista rezsimek bukásával egyidőben – véget ért, 1992-ben demokratikus úton választott kormányt iktattak be. 1997-ben egy rövid polgárháború után a korábban marxista Denis Sassou-Nguesso elnök került hatalomra.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002. január 20-án rendezett népszavazáson a lakosság elnöki köztársaságot szavazott meg, így ez a mai államforma. A parlament 2 kamarás, a Népgyűlés és a Szenátus alkotja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Congo regions named.png

A Kongói Köztársaság tíz régióra és a fővárosra oszlik. Ezek a következők:

  • Bouenza
  • Brazzaville (főváros)
  • Cuvette
  • Cuvette-Ouest
  • Kouilou
  • Lékoumou
  • Likouala
  • Niari
  • Plateaux
  • Pool
  • Sangha

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pigmeusok kunyhói az őserdőben, az ország északi részén
Egy jómódú hölgy
Brazzaville egy útja, Avenue de la Paix

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság döntő többsége, 90%-a bantu. Általában alacsonyabb termetű, robusztus, kevésbé fekete bőrű emberek. 6–9% szudáni, magas termetű, igen sötét bőrű emberek. Mindössze 3% pigmeus, ők Afrika igazi őslakói, akik a bantuk térhódítása miatt az őserdőbe húzódtak vissza, sokuk még ma is vadászatból és gyűjtögetésből él. A pigmeusok rendkívül alacsony termetű, sárgásbarna bőrű emberek, nem rokonai az afrikai feketéknek, inkább az ausztrál bennszülöttekkel állnak közelebbi rokonságban. Ezenkívül, van még 1%-nyi fehér (európai) lakosa is az országnak, a francia gyarmatosítók utódai. A feketék főbb csoportjai: az ország névadói a kongók, 52% az arányuk, két fő csoportjuk, a ba-kongó és a vili-kongó. A második legnagyobb csoport a teke, aránya 17%. A mbosik 12%-nyi arányt érnek el. Kisebb csoport még a mbeték 5%-os aránnyal. 3–3%-os arányban élnek itt, punuk és szangák. További 2% maka, 4% egyéb kisebb csoportok tagjai.[2]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország gazdasági és politikai központja Brazzaville

A francia gyarmati múlt, majd a függetlenné válás után bekövetkezett szocialista gazdaságpolitika és a 1997-1998. évi polgárháború miatt elmaradott, a külföld felé eladósodott ország. Afrikai viszonylatban közepesen fejlett ország elsősorban kőolajexportja révén emelkedik ki a környezetéből.[3] Agrár-ipari ország. A modern ipari szektor mellett a mezőgazdaság és a kézműipar emelkedik ki.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti erőforrásokban gazdag, de ásványkincsei nagyrészt még kiaknázatlanok. Az utóbbi években új kőolajlelőhelyeket fedeztek fel, elsősorban a part menti tengeren. Az olaj az állam bevételének mintegy 90%-át adja. Egyre nagyobb hangsúly kerül az ásványi kincsek kiaknázására is; a legfontosabbak a magnézium, kálisó, arany, de található még réz, ólom, cink is.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legfontosabb exportcikk a kőolaj, további kiviteli áruk a trópusi nemesfák és az agrártermékek.

Importjában építőanyagok, gépek, élelmiszer, vegyipari termékek szerepelnek.

Fő kereskedelmi partnerei: Kína, az Egyesült Államok, Franciaország, India.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egy főútja

A közlekedési infrastruktúra fejletlen. Úthálózatának mintegy 1/10-e szilárd burkolatú (2007-ben).

Két vasútvonala: Pointe Noire-Brazzaville és Monte Belo-Mbinda.

Az országban belül jelentős a hajózás, a hosszú hajózható folyószakaszoknak köszönhetően. Fő kikötői: Pointe Noire és Brazzaville.

Nemzetközi forgalmú repülőterek ugyancsak ebben a két városban találhatók.[4] Belföldön a nagyobb városok között (Brazzaville, Pointe Noire, Owendo, Ouesso, Dolisie stb.) is választhatjuk a repülőt. A helyi légitársaságok - Régional Express, Air Atlantic, Aero Service, Congo Airways, TAC) az ország mintegy tíz repülőterén elérhetők.[5]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisiskolások
Asszonyok mosnak a Kongó folyóban
Fafaragvány

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országba érkezőknek rendőrségi, egészségügyi és vámügyi formanyomtatványt kell kitölteniük, valamint az útlevélen és vízumon kívül rendelkezniük kell a visszautazást igazoló jeggyel.

Egészségmegőrzés: malária, sárgaláz, tífusz, kolera, hepatitisz.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kongói Labdarúgó Válogatott

A szövetség alapítása: 1962 FIFA-tagság: 1964

Legjobb világranglista-helyezés: 57. (2008. október) Legrosszabb világranglista-helyezés: 139. (1996. április)

Klubok száma: 90 Igazolt futballisták száma: 9060

Első válogatott mérkőzés: Közép-Kongó-Réunion 4-1 (1960. április 13.) Legnagyobb győzelem: Kongó-Sao Tomé és Principe 11-0 (1976. július 7.) Legnagyobb vereség: Malagaszi Közt. (Madagaszkár)-Közép-Kongó 8-1 (1960. április 19.)

Részvétel a világversenyeken Világbajnokság: - Afrikai Nemzetek Kupája: 6 (1968, 1972, 1974, 1978, 1992, 2000) - győztes (1972)

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.wcs-congo.org/01ecosystemthreats/04governance/index.html
  2. A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
  3. Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
  4. Szlávik Tamás: Országok lexikona, 2007.
  5. Huber Péter: Kongó, 2006

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kongói Köztársaság témájú médiaállományokat.