Jobb és bal oldali közlekedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

██ jobb oldali közlekedés

██ bal oldali közlekedés

A közlekedés irányát sok esetben nem határozták, illetve határozzák meg egységes szabályok. A hajtási irányokat az évszázados szokásjog és a praktikum befolyásolták. A hajtási irány megváltoztatása a technika korában rendkívüli körültekintést, hosszas előkészítő munkát és jelentős anyagi erőforrásokat igényel. Az egységes közigazgatású országokban (mint például a hadsereg által elfoglalt területeken is) célszerű az egységes közlekedési rend fenntartása. A hajtási irány megváltoztatását a közlekedési környezet és a rendelkezésre álló anyagi erőforrások is nagyban befolyásolják, így maradhatott meg a zártpályás rendszereknél a bal oldali közlekedés.

Magyarországon a közúti közlekedésben 1941-ben tértek át a bal oldaliról a jobb oldali közlekedésre: Budapesten november 9-én, de Budapesten kívül már július 6-án. (Érdekesség, hogy az Észak-Erdélynek nevezett területeken az 1940–1941 közötti időszakra bal oldali közlekedést vezettek be a magyar hatóságok.[1])

A vasúti forgalomban a kérdésnek külön története van. A monarchiában társaságonként változó volt a jobb vagy bal oldali közlekedés rendje (Ausztriában ennek máig van kihatása), de valószínűleg Magyarországon kivételekkel, de a jobb oldali közlekedés volt jellemző[2]. Viszont a kisföldalattin, annak teljes rekonstrukciójáig (1973) bal oldali forgalom volt. Jelenleg Magyarországon bal oldali irányú közlekedés van érvényben Déli pályaudvarKelenföld, Keleti pályaudvar–Rákos vasútállomás között (Kőbánya felsőtől a felső pályán) és a gödöllői hév vonalán. Utóbbin valószínűleg a teljes rekonstrukciója esetén térnek át a jobb oldali közlekedésre.

A vízi közlekedésben előfordul, hogy a menetirányok nem a közúti forgalomnak megfelelőek. Saját közlekedési szabályok és táblák vannak, kivéve Velence és lagúnája területét, ahol teljesen a szárazföldi szabályok és KRESZ-táblák érvényesek.

A Napóleonnal kapcsolatos szóbeszéd, hogy ő rendelte el az általa meghódított területeken a jobb oldali közlekedést – megtalálható a Die Zeit legendarovatában. Eszerint Napóleon valóban elrendelte az általa meghódított területeken a jobbkezes közlekedést, de ehhez az angoloknak semmi közük nem volt; Napóleon csak az addigi gyakorlatot intézményesítette, néhány korábban balkezes országban is. Ráadásul a francia seregek visszavonulását követően a felszabadult országok visszatértek a bal oldali közlekedésre. A 20. század közepéig emellett is maradtak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy jobb kormányos autó belülről
Hongkong

A világ lakosságának kb. 34%-a vezet a bal oldalon, és 66%-a a jobb oldalon. Az utak hosszának arányában 28% a bal oldali, 72% a jobb oldali közlekedésre épült, annak ellenére, hogy szinte az egész világon az 1700-as évekig bal oldali közlekedés volt, mivel akkor ez tűnt ésszerűbbnek a jobbkezesek számára.

A feljegyzések szerint az ókori Rómában bal oldali közlekedés volt. Ennek pontos oka nem ismert, de feltehetően arra vezethető vissza, hogy az ókorban a lakók rendszeresen magukkal hordták fegyvereiket, elsősorban kardjukat. Mivel az emberek nagy többsége jobbkezes, ezért biztonságosabbnak érezte, ha egy ismeretlennel szemben a bal oldalon halad, így a rosszindulattal felé közeledőre gyorsabban ránthatta kardját.

Más magyarázat szerint (Parkinson törvénye/A káderezés): „Ha a kardot jobb kézzel forgatták, akkor a hüvelyt bal oldalon kellett viselni. Baloldalt viselt kardhüvellyel azonban fizikailag lehetetlen jobbról felülni a lóra. ... Ha viszont az ember bal oldalról száll lóra, akkor a lovat az út bal szélére vezeti, hogy felszállás közben ne akadályozza a forgalmat” – ezért természetes, hogy elindulása után is bal oldalon közlekedik.

A középkorban a hintók, szekerek szintén bal oldalra tértek ki, ha velük szembe jött valami. A gyalogosok a járdával nem rendelkező utakon a járművekkel szemben, az út jobb oldalán közlekedtek. A nagy francia forradalom idején szimbolikus jelentősége volt annak, ki melyik oldalon halad: a szegények a jobb oldalon, a ribillió ellenfelei, az arisztokraták pedig a bal oldalon. Így nem csoda, hogy Napóleon a közlekedés megváltoztatása mellett döntött. Rossz nyelvek szerint döntésében szerepet játszott az is, hogy ő maga balkezes volt. Napóleon fél Európát elfoglalta, és ezekben az országokban bevezette a jobb oldali közlekedést. Az országutak gyakorlatilag egy kocsi elhaladásához elegendő, két keréknyom távolságnak megfelelő szélességűek voltak, így folyamatos kétirányú forgalomról nem lehetett beszélni, csupán arról, hogy találkozáskor a lassúbbnak merre kell kitérnie.

A bal oldali közlekedés főleg a Brit-szigetek területén honosodott meg, ahol ez a jobbkezes kardhasználat mellett a lovagi tornák alkalmával lezajlott lándzsás bajvívásra is visszavezethető, mellyel szintén jobb felől tartva küzdöttek meg. Ennek köszönhető, hogy a bal oldali közlekedés a világon elsősorban az egykori brit gyarmati területeken alakult ki, például Ausztráliában vagy Hongkongban. A gyarmatosítás előtti Keleten szintén ez volt a gyakorlat.

Vannak tanulmányok, amelyek azt sugallják, hogy a bal oldali közlekedés biztonságosabb[forrás?], mint a jobb oldali. A legtöbb embernek ugyanis a látás terén is a jobb oldala a domináns. Bal oldali közlekedés esetén pedig, például egy előzésnél, a domináns jobb szem irányításával pontosabban képes az ember a távolságot és a sebességet megbecsülni.


Jobb oldali közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szembejövő forgalom balról érkezik.
  • Balra kanyarodáskor keresztezni kell a szembejövő sávot.
  • A közúti jelzések általában az út jobb oldalán vannak elhelyezve.
  • Balról kell előzni.
  • A körforgalmakban az óramutatóval ellentétes irányban kell haladni.
  • A gyalogosoknak kétirányú úton való átkeléskor először balra kell nézniük.
  • A legtöbb járműnek a bal oldalon van a kormánya.

Bal oldali közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szembejövő forgalom jobbról érkezik.
  • Jobbra kanyarodáskor keresztezni kell a szembejövő sávot.
  • A közúti jelzések általában az út bal oldalán vannak elhelyezve.
  • Jobbról kell előzni.
  • A körforgalmakban az óramutatóval megegyező irányban kell haladni.
  • A gyalogosoknak kétirányú úton való átkeléskor először jobbra kell nézniük.
  • A legtöbb járműnek a jobb oldalon van a kormánya.


Az alábbi országokban Balra tarts van:

Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ázsia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerika/Közép-Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Óceánia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Amerika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Weblink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Függetlenül attól, hogy egy gépjármű jobb vagy bal oldali közlekedésre készült, azaz bal vagy jobb oldalon van a kormánya, mindkét változat közlekedhet ellentétes forgalmú országban is, de a vezetőnek ez esetben fokozottabban kell figyelnie, hisz a másik irányból kell forgalomra számítania, ellenkező irányba kell tartania, előzéskor pedig nehéz az előtte haladó gépjármű mögül kilesnie az esetleges szembejövő forgalmat.

A világ valamennyi multinacionális és ismert autógyára készített és készít mindkét forgalomba való járműveket, bár alapesetben a kormány, a műszerfal és a lámpák fényének átpozicionálásán, kvázi tükrözésén kívül a többi kezelőszerv (pedálok és sebváltó elrendezése, indítókulcs helye stb.) rendszerint változatlanok. Ugyanakkor a kisebb mértékű bal közlekedésű országokban vannak olyan típusú autók is, amelyeket helyi gyártók kizárólag belföldi piacra szántak, így bal kormánnyal jobb oldali közlekedésű forgalomba nem is készültek, illetve készülnek.

A Mercedes az Unimog nevű univerzális kisteherautójához a kétezres években fejlesztette ki a „Vario Pilot”® funkciót, mellyel a kormány a műszerfallal együtt áttolható a másik oldalra, így váltogatható a vezetői oldal, bár ennek a funkciónak elsősorban a járműre szerelt eszközök (pl. fűkasza) működtetése során van jelentősége.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hetven éve jobb oldalon (html). hvg.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  2. Hetven éve jobb oldalon (html). hvg.hu. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)