Barbados

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barbados
Barbados
Barbados zászlaja
Barbados zászlaja
Barbados címere
Barbados címere
Nemzeti mottó: Pride and Industry
(Büszkeség és szorgalom)
Nemzeti himnusz: In Plenty and In Time of Need
(Bőségben és szükség idejében)
LocationBarbados.png

Fővárosa Bridgetown
é. sz. 13° 05′, ny. h. 59° 36′
Államforma parlamentáris monarchia
Vezetők
Királynő II. Erzsébet
kormányzó Elliott Belgrave
Miniszterelnök Freundel Stuart
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek bajan
Függetlenség az Egyesült Királyságtól
Dátum 1966. november 30.

Tagság Nemzetközösség, CARICOM, ENSZ és OAS
Népesség
Népszámlálás szerint 277 821 fő (2010)[1] +/-
Rangsorban 185.
Becsült 287 733 fő (2012)
Rangsorban 185.
Népsűrűség 668 fő/km²
GDP 2009. évi becslés
Összes 4 313 millió USD (152.)
PPP: 5 278 millió USD
Egy főre jutó 12 732 USD]
PPP: 18 477 USD
HDI (2011) 0,793 (47.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 431 km²
Rangsorban 198
Víz elhanyagolható%
Egyéb adatok
Pénznem barbadosi dollár (BBD)
Nemzetközi gépkocsijel BDS
Hívószám 1-246
Internet TLD .bb

Barbados a Karib-térség egy kis szigetállama, a Kis-Antillák legkeletibb tagja. Az ország neve a spanyol „szakállas férfi” kifejezésre vezethető vissza, és azzal is kapcsolatba hozzák, hogy az itt honos fügefák levelei szakállra emlékeztetnek. Nagy-Britanniától 1966-ban függetlenedett. Felszíne sík, éghajlata trópusi. Gazdaságát – a jelentős idegenforgalom mellett – a cukornádtermesztés, a cukor- és rumgyártás jellemzi.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kis-Antillák szigete, északkeleti felén alacsony hegy- és dombvidék fekszik. Legmagasabb pontja, a Mount Hillaby is csak 340 méter. Többi része sík vidék.

Barbados beaches 2007 024.jpg

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget legnagyobb részét korallzátonyok övezik.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barbados éghajlata trópusi. Egész évben meleg van: 20-32 °C. Az esős évszak júliustól november közepéig tart. Ilyenkor van melegebb, a levegő páratartalma magas. Ez a trópusi viharok időszaka. Barbadost aránylag ritkán sújtják pusztító hurrikánok.

Növény- és állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sárgahasú szavannacerkóf, egy Afrikából betelepített faj.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit gyarmatosításig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első indiánok Venezuela felől érkeztek 350 körül. Arawakok érkeztek a második hullámban Dél-Amerikából, 800 körül. Arawak települések maradványait tárták fel a szigeten Stroud Point, Chandler Bay, Saint Luke's Gully és Mapp's Cave nevű helyeken. Az arawakok és egyéb helybeliek leszármazottai szerint a sziget eredeti neve Ichirouganaim volt. A XIV. században a betelepülők harmadik hullámával karibok érkeztek Dél-Amerika felől, kiszorították az arawakokat és a salodoid-barrancoid népet. A következő néhány évszázadban a karibok - mint korábban az arawakok és a salodoid-barrancoid nép is - elszigetelve élt a szigeten.

Barbados nevének eredete vitatott. A portugálok adták ezt a nevet a sziget felfedezésekor. A legkorábbi említés portugál hivatalos dokumentumon 1511-ből származik, és Ilha dos Barbados (szakállasok szigete) néven hivatkozik a szigetre. Vitatott, hogy mire vonatkozik a szakállas jelző. Vannak, akik szerint a szakállas fügefáról (Ficus citrifolia) van szó, amelyet az indiánok hoztak magukkal, mikor letelepedtek. Mások szerint a külső zátonyokon habzó víz emlékeztetett szakállra. Az 1519-ben megjelent, Genovában Vesconte de Maggiola által készített térkép Barbados helyét és nevét jól mutatja Tobagótól északra.

A portugál hódítók a legyőzött karibokat rabszolgamunkásként alkalmazták az ültetvényeken. Más karibok elmenekültek a szigetről.

Az ültetvényesek gyarmata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 1625-ben brit tengerészek partra szálltak a mai Holetown helyén a karibi parton, a szigetet lakatlannak találták. A brit telepesek 1627-1628-as érkezése és a függetlenség 1966-os elnyerése között a sziget megszakítatlan brit uralom alatt állt. Nevezetes, hogy Barbados korán kapott jelentős helyi autonómiát. A képviselőház 1639 óta ülésezik. A kezdeti idők jelentős brit figurája Sir William Courten.

Az 1620-as évektől kezdve egyre több fekete rabszolgát hoztak a szigetre. Ötezer helybeli halt meg sárgalázban 1647-ben. Az 1640-es években az angol polgárháború idején királypárti ültetvényesek több száz rabszolgát végeztek ki, mert féltek, hogy körükben elterjednek a leveller eszmék, ha a Parlament átveszi az ellenőrzést Barbados felett.

Nagyszámú kelta eredetű ember - írek és skótok - érkezett Barbadosra szerződéses szolgaként. A következő évszázadokban a kelta lakosság volt az ütköző az angolszász telepesek és a nagy afrikai lakosság között. A kelták szolgáltak a gyarmati milíciában, de jelentős szerepük volt az afrikai rabszolgák lázadásaiban is. 1659-ben skótokat és íreket szállítottak rabszolgaként a szigetre, II. Jakab király és dinasztiája szintén küldött skótokat és angolokat ide: például az Monmouth-lázadás leverése után 1685-ben. Ezeknek a fehér rabszolgáknak mai leszármazottait vöröslábúaknak (helyi megnevezéssel: ecky becky) hívják, és ma a modern Barbados legszegényebb lakói. Nagyarányú volt az összeházasodás a sziget afrikai és kelta lakossága között.

Ahogy szigorodtak a rabszolgatartásra vonatkozó szabályok, a sziget egyre érdektelenebbé vált a szegény fehérek számára. Fekete vagy rabszolga törvények születtek 1661-ben, 1676-ban, 1682-ben, 1688-ban. A törvényekre válaszul számos rabszolgafelkelést robbantottak ki, vagy terveztek, de mind sikertelen maradt. Ezek a törvények kiszélesítették a szakadékot a rendes fehér szerződéses munkás és a rabszolga között. A rabszolgák importja gazdaságilag egyre jobban megérte a gazdag telepesek számára, akik domináltak a sziget gazdasági és politikai életében. Arra gondoltak, hogy mivel a négerek jobban bírják a trópusi betegségeket és az éghajlatot, mint a fehér rabszolgák, csökkenteni kell a fehér lakosság létszámát. Ennek ellentmondott, hogy sok szegény fehér, akik a szomszédos szigetekre vándoroltak be, bírta a trópusi éghajlatot. Mindezen folyamatok eredményeként Barbados lakossága, amely a XVII. században főleg kelta volt, a XIX. századra túlnyomó fekete többségűvé vált.

Mivel a cukortermesztés volt a gazdaság fő ága, a kezdeti brit telepesek kisbirtokait nagy ültetvények váltották fel. A birtokukat vesztett kisbirtokosok közül sokan az észak-amerikai brit gyarmatokra települtek át, különösen Dél-Karolinába. Az ültetvényeken való munkára nyugat-afrikai néger rabszolgákat importáltak Barbadosra és a többi karibi szigetre. A britek 1807-ben tiltották be a rabszolga-kereskedelmet. 1816-ban tört ki a sziget történetének legnagyobb rabszolgalázadása. Ezer ember halt meg, 144 rabszolgát kivégeztek és 123-at besoroztak a királyi hadseregbe. 18-év múlva, 1834-ben tiltották be a rabszolgatartást a Brit Birodalomban. Barbadoson és a többi nyugat-indiai szigeten a teljes szabadságot négy évig tartó átmeneti időszak után kapták meg.

Modern Barbados[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1884-ben a barbadosi Mezőgazdasági Társaság levelet küldött Sir Francis Hincks számára, amit a nyilvánossággal is megismertetett. Hincks akkoriban jelentős közéleti szerepet játszott Kanada domíniumban. Ebben a levélben a Társaság felvetette annak lehetőségét, hogy Barbados csatlakozna Kanadához. Kanadában vita alakult ki a kérdésről. 1952-ben a Barbados Advocate című újság megkérdezett számos jelentős barbadosi személyiséget, politikusokat, jogászokat, üzletembereket, valamint Sir Thedore Bankert, a barbadosi képviselőház akkori elnökét, aki később a Szenátus első elnöke lett, és másokat. A körkérdés nyomán az újság úgy találta, hogy a megkérdezettek körében népszerű az gondolat, hogy az éppen megalakítás alatt álló Brit Nyugat-Indiai Közösség kapjon teljes domíniumi státust és együtt öt éven belül csatlakozzanak Kanadához.

A brit eredetű ültetvényesek és kereskedők domináltak a helyi politikában, mert magas jövedelmi küszöbhöz kötötték a választójogot. A lakosság több mint 70%-a, meg a jogfosztott nők ki voltak zárva a demokratikus folyamatokból. Ez így volt az 1930-as évekig, amikor az egykori rabszolgák leszármazottai elkezdtek politikai jogokat követelni. Ennek a mozgalomnak egyik vezetője volt Sir Grantley Adams, aki 1938-ban megalapította a Barbadosi Munkáspártot. Ennek mai neve Barbadosi Haladó Liga. A monarchia megbízható támaszaként Adams és pártja több jogot követelt a szegények számára. 1942-ben valamivel haladóbb kormányzat alakulhatott, mert a választójog jövedelmi határát leszállították és a nők is szavazati jogot kaptak. 1949-ben az ültetvényesek elvesztették ellenőrzésüket a kormány felett és 1958-ban Adams lett Barbados miniszterelnöke.

1958-tól 1962-ig Barbados tagja volt a Nyugat-Indiai Szövetségnek, amely szervezetet lerombolták tagjai érdekkülönbségei és széthúzó nemzeti öntudata. Ez a szövetség egyébként a térség brit gyarmatait tömörítette és korlátozott törvényhozó hatalommal rendelkezett. Adams volt ennek első és egyetlen miniszterelnöke, de törekvései sikertelenek maradtak a szövetség rendszere és amiatt, hogy a monarchia intézményének következetes védelmét politikai ellenfelei úgy értelmezték, hogy ki szeretné terjeszteni hatalmát az ő országukra. Ekkor Walton Barrow, egy elszánt reformer lett a népi törekvések új szószólója. Barrow elhagyta a Munkáspártot és megalakította a Demokratikus Munkáspártot, Adams konzervatív kormányzatának liberális alternatívájaként. Barrow számos haladó szociális programot kezdeményezett, ilyen volt az ingyenes oktatás minden barbadosinak, meg az iskolai étkeztetés bevezetése. 1961-ben Barrow felváltotta Adamsot a miniszterelnöki székben és pártja lett a kormány fő ereje.

Amikor a Nyugat-Indiai Szövetség feloszlott, Barbados visszatért korábbi státusához, önkormányzó gyarmat lett. A sziget képviselői tárgyalásokat folytattak függetlenségükről az Egyesült Királysággal az 1966-os alkotmányozó konferencián. Éveken át tartó békés demokratikus átmenet után Barbados független állam lett a Nemzetközösségen belül 1966. november 30-án. Ekkor Barrow lett az első miniszterelnök.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakossága 276 000 fő, melynek 90%-a fekete, 4%-a fehér, 6%-a pedig ázsiai és egyéb származású. A lakosság 51%-a városokban él. A születéskor várható élettartam a férfiaknál 70, a nőknél 74 év. Írástudatlanság 3%.

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barbados városai
Rangsor Név Lakosság Parókia
1990-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Bridgetown 6070 fő 7035 fő Saint Michael
2. Speightstown 3500 fő 3634 fő Saint Peter
3. Oistins 2200 fő 2285 fő Christ Church
4. Bathsheba 1700 fő 1765 fő Saint Joseph
5. Holetown 1300 fő 1350 fő Saint James
6. Bulkeley 1100 fő 1142 fő Saint George
7. The Crane 900 fő 935 fő Saint Philip
8. Crab Hill 700 fő 727 fő Saint Lucy
9. Blackmans 600 fő 623 fő Saint John
10. Greenland 600 fő 622 fő Saint Andrew
11. Hillaby 500 fő 519 fő Saint Thomas

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anglikán templom, Saint Andrew

Az országban a hivatalos nyelv az angol, de beszélt nyelv még a bajan is. A lakosság 70%-a anglikán, 8%-a pünkösdi, 7%-a metodista, 12%-a egyéb protestáns felekezetekhez tartozik; 17% felekezet nélküli, 4% római katolikus és 12% egyéb vallású.

Az etnikai viszonyokat figyelembe véve a lakosság 80%-a afrikai származású (fekete) és 15%-a mulatt.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatása és politikai rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament épülete, Bridgetown

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország államformája alkotmányos monarchia.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kormány Parlament Bíróság

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 12 egyházkerületre (parish – parókia) oszlik, melyek a következők:

Barbados parishes numbered.png
  1. Christ Church
  2. Saint Andrew
  3. Saint George
  4. Saint James
  5. Saint John
  6. Saint Joseph
  7. Saint Lucy
  8. Saint Michael
  9. Saint Peter
  10. Saint Philip
  11. Saint Thomas

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali idő Párt
Errol Walton Barrow 1966. november 20.1976. szeptember 7. Democratic Labour Party
John Michael G. Adams 1976. szeptember 7.1985. március 11. Barbados Labour Party
Harold Bernard St. John 1985. március 11.1986. május 29. Barbados Labour Party
Errol Walton Barrow 1985. május 29.1987. június 1. Democratic Labour Party
Lloyd Erskine Sandiford 1987. június 2.1994. szeptember 7. Democratic Labour Party
Owen Seymour Arthur 1994. szeptember 7.2008. január 16. Barbados Labour Party
David John Howard Thompson 2008. január 16.2010. október 23. Democratic Labour Party
Freundel Stuart 2010. október 23. Democratic Labour Party

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cukornád-ültetvény az út két oldalán
Szálloda

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turistaparadicsom

Szektorai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

Növénytermesztés: cukornád (a terület egyharmada), valamint zöldségfélék, batáta. Jelentős a háziállattartás és a halászat is

  • Energiagazdálkodás – bányászat – ipar
  • Szolgáltatások

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 1650 km
  • Repülőterek száma: 1
  • Kikötők száma: 2

Oktatási rendszer és kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy általános iskola
Fesztiváli kép

Iskolarendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények: könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene: Barbados történetének legsikeresebb és legismertebb zenei előadója, egyben leghíresebb szülöttje, Rihanna, a 7-szeres Grammy-díjas világhírű énekesnő, aki napjaink egyik legnagyobb globális szupersztárja. Barbados népszerűsítésében is tevékenyen részt vesz, ő az ország kulturális nagykövete és hivatalos turisztikai arca is. Szereplésével több országimázs filmet is leforgattak már.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Barbados beaches 2007 055.jpg

Az ország fő bevételi forrása a turizmus. A homokos tengerpart, a korallzátonyok és a luxusszállodák nagy vonzerőt jelentenek.

Potenciálisan fertőzött országból érkező beutazók számára kötelező a sárgaláz elleni védőoltás, valamint ajánlott a hepatitis A elleni oltás.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékok során az ország eddig csak egyetlen érmet (bronz) tudott szerezni. A 2000-es sydney-i olimpián az atléta Obadele Tomphson a férfi 100 méteres síkfutásban 3. lett.

A Barbadosi labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kimagasló teljesítményeket.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Barbados témájú médiaállományokat.