Barbados himnusza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A barbadosi nemzeti himnusz zenéjét az akkor már részben vak C. Van Roland Edwards (1912–1985) írta. Edwards 1912-ben született, egykor a St. Peter egyházi fiúiskola diákja volt. Már ekkor írt zeneműveket, és bár nem volt zenei iskolai képzettsége, 1933-tól a British Song Society tagja volt. Részleges vaksága miatt a komponálásban lányai, Nanette és Eullia segítettek. Több műve is közismert, többek között a királynő 1966-os látogatására is ő írt köszöntő művet.

1966-ban a himnuszra kiírt pályázatot elbíráló bizottság az ő művét választotta ki. Zenekari változatát 1967-ben Prince Cave, a Királyi Rendőr Zenekar karnagya írta. A szöveg Irwing Louis Burgie (1926–) 1966-ban készült műve. Burge 1926-ban született, apja amerikai, anyja barbadosi volt. Indiai katonai szolgálata után az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, de gyakran ellátogatott Barbadosra, ahol irodalmi díjat is alapított barbadosi gyermekek számára.

A szöveg[szerkesztés]

Angolul

In plenty and in time of need
When this fair land was young
Our brave forefathers sowed the seed
From which our pride has sprung
A pride that makes no wanton boast
Of what it has withstood
That binds our hearts from coast to coast
The pride of nationhood

Chor:
We loyal sons and daughters all
Do hereby make it known
These fields and hills beyond recall
Are now our very own
We write our names on history's page
With expectations great
Strict guardians of our heritage
Firm craftsmen of our fate

The Lord has been the people's guide
For past three hundred years.
With Him still on the people's side
We have no doubts or fears.
Upward and onward we shall go,
Inspired, exulting, free,
And greater will our nation grow
In strength and unity.

Magyarul

Jólétben és szükség idején
Mikor e szép ország fiatal volt,
Bátor ősapáink elvetették magjaikat,
Melyből büszkeségünk fakad.
Büszkeség, mely nem lett könnyelmű,
Kérkedésnek ellenállt.
Ez fogja el szívünk tengerparttól partigː
Nemzetünk büszkesége.

Kórus:
Mi hű fiak és lányok
Kik ezáltal büszkék vagyunk
E mezők és dombok hívnak
Mert ezek csak a miénk.
Neveinket telve reménnyel
Írjuk a történelem lapjaira,
Mint örökségünk hű őrzői,
Sorsunk biztos kovácsai.

Az Úr vezette népünk
A múlt háromszáz éven át
Ő van most is velünk
Nincs kétség és félelem.
Mindig fel, s előre
Haladva derűsen és szabadon,
Kitartásban és egységben
Lesz még nagyobb nemzetünk.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap