Haiti

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haiti Köztársaság
République d'Haïti
Repiblik d Ayiti
Haiti Köztársaság zászlaja
Haiti Köztársaság zászlaja
Haiti Köztársaság címere
Haiti Köztársaság címere
Nemzeti mottó: L'Union Fait La Force
Egységben az erő
Nemzeti himnusz: La Dessalinienne
LocationHaiti.png

Fővárosa Port-au-Prince
é. sz. 18° 32′, ny. h. 72° 20′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Michel Martelly
Miniszterelnök Jean-Max Bellerive
Hivatalos nyelv francia, haiti kreol
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1804. január 1.

Tagság A CARICOM, az ENSZ, a Latin Unió és az OAS
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 80
Becsült 10 745 665[1] fő (2014. július)
Rangsorban 80
Népsűrűség 307 fő/km²
GDP 2005-ös becslés
Összes 4 473 millió dollár (135)
PPP: 14 767 millió dollár
Egy főre jutó 528 dollár (153)
PPP: 1 835 dollár
HDI (2004) 0,482 (154) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület 27 750 km²
Rangsorban 142
Víz 0,7%
Egyéb adatok
Pénznem Haiti gourde (HTG)
Nemzetközi gépkocsijel RH
Hívószám 509
Internet TLD .ht

Haiti map.png

Haiti a Karib-térség egyik országa, Hispaniola sziget nyugati részén fekszik, a keleti felén lévő Dominikai Köztársaság az egyetlen szárazföldi szomszédja. Neve az őslakos taínók nyelvéből származik, jelentése hegyekkel borított. Kilenc millió lakosának többsége afrikaiak leszármazottja. Az egymást követő katonai diktatúrák tönkretették az ország gazdaságát, így Haiti ma egész Amerika legszegényebb állama. Fővárosa Port-au-Prince (ejtsd: port o prensz).

A mezőgazdaság fő terménye és a legfontosabb exportcikk a kávé.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haiti domborzati térképe
Tájkép az ország északi részén, Milot mellett

Domborzata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hispaniola sziget nyugati harmadán és néhány partközeli szigeten elterülő közép-amerikai ország északi és déli részét hegységek uralják. Az ország középső részén hegyek és dombságok, illetve hegyközi síkságok találhatóak. A partvidéket termékeny síkságok övezik. Legmagasabb pontja: Chaine de la Selle, 2764 méter.

Vízrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aránylag jelentősebb folyó a Guayamoc. Az ország körbeöleli a Gonave-öblöt, amelyet egy nagyobb sziget zár le, annak is Gonave a neve. Az ország északi partja előtt fekszik Tortuga szigete, amelynek neve kalóztörténetekből lehet ismerős.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi éghajlat, a passzátszél befolyása alatt. A hegyvidéki medencék éghajlata annyira száraz, hogy félsivatagi körülmények alakulnak ki. Trópusi viharok gyakran okoznak súlyos károkat. Nem csak a szél közvetlen hatása pusztít, hanem a következményként fellépő árvizek és földcsuszamlások is.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság fő tüzelőanyaga a faszén. A szénégetés miatt, meg más okok következtében, alig maradt mára az eredeti erdőkből valami. A hegyek lecsupaszítását talajerózió követte. Azóta hirtelen fellépő heves árvizek pusztítják a mezőgazdasági területeket és a lakosságot. Az újraerdősítés érdekében hozott intézkedések eddig kevés eredményt hoztak.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti természeti környezetet őrzik:[2]

  • Reserve De La Foret Des Pins
  • La Visite Nemzeti Park - Port-au-Prince közelében hegyvidék. A fenyvesek mára a nagy magasságokra korlátozódnak, az egész védett területet fenyegeti az emberi tevékenység.
  • Pic Macaya Nemzeti Park - a déli félsziget hegyvidékén egy valóban gazdag élővilágú terület.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haitiban nincs olyan táj, amelyet az UNESCO az világörökségként tartana számon.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Spanyol gyarmat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti lakosságot, az arawak indiánokat a harcias karibok irtották ki. Kolumbusz már az első útján felfedezte Hispaniola szigetét (1492-ben), sőt az itt elsüllyedt egyik hajójának legénységét le is telepítette a szigeten, megalapítva ezzel az Újvilág első spanyol települését.

Az európaiak fertőző betegségeket hurcoltak be. Ez a rossz bánásmóddal, a rossz táplálkozással és a születések számának drasztikus visszaesésével kombinálódva megtizedelte a bennszülött lakosságot. A spanyol kormányzók megkezdték az afrikai rabszolgák behozatalát. Sok afrikai rabszolga indiánokkal házasodott, utódaikat Haitiban marabou néven ismerik.

Hispaniola nyugati partján francia kalózok telepedtek le. Egyikük, Bertrand d'Ogeron dohánytermesztésbe kezdett, példáját követve sok kalóz letelepedett életmódra váltott. Ez a népesség 1660-ig nem ismerte el a spanyol király fennhatóságát, ez számos konfliktus forrása volt.

Francia gyarmat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bertrand d'Orgeron számos telepest vonzott Martinique-ból és Guadeloupe-ból, akik cukornád-ültetvényeket létesítettek. 1670 és 1690 között a dohánytermesztés volt jellemző a szigetre, és jelentősen csökkent ez időben a telepesek száma. A kalózok ismét megerősödtek, rablóutakat szerveztek Mexikóba és máshova. Jean-Baptiste Colbert francia haditengerészeti miniszter legidősebb fia, Jean-Baptiste Colbert, Marquis de Seignelay szorította vissza őket. Ő rendelte el indigó és cukornádültetvények létesítését. 1685-ben létesítették az első cukorgyárat. 1697-ben Franciaország és Spanyolország a Ryswick-i békében megállapodott a sziget kettéosztásáról. Franciaországé lett a nyugati harmad Saint-Domingue néven. Sok francia telepes érkezett, az ültetvényeken dolgoztak. 1713 és 1787 között 30 000 ember vándorolt be a sziget nyugati részére Bordeaux-ból. 1790-ben Saint-Domingue messze felülmúlta a sziget keleti részét gazdagságban és népességben. A cukor-, kávé- és indigótermesztés profitjából gyorsan a leggazdagabb újvilági francia gyarmat lett. Ezt a rabszolgasorba taszított négerek ezreinek munkája tette lehetővé. Az ő életüket a Fekete Törvénykönyv (Code Noire) szabályozta, amit Colbert dolgozott ki és XIV. Lajos szentesített.

A francia forradalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia forradalom híre nyugtalanságot váltott ki Saint-Domingue-ban és a többi nyugat-indiai francia gyarmaton. Legfontosabb esemény az 1793-as rabszolgalázadás volt, amelynek nyomán betiltották a rabszolgaságot. A döntést végrehajtották, a Konvent hat hónappal később kiterjesztette az összes karibi francia gyarmatra. Franciaország Saint-Domingue kormányzójává Toussaint Louverture-t nevezte ki, azzal a feladattal, hogy állítsa helyre a békét. Ő kiszorította a gyarmatra behatoló spanyolokat és angolokat. Felújította a kereskedelmet Nagy-Britanniával és az Amerikai Egyesült Államokkal.

Függetlenség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor Toussaint Louverture saját alkotmányt dolgozott ki, Bonaparte Napóleon 30 000 emberből álló expedíciós hadsereget küldött sógora, Charles Leclerc tábornok parancsnoksága alatt a sziget visszafoglalására. Napóleon a fehér ültetvényesek és kereskedők befolyása alatt állt. Leclerc megverte Louverture-t és visszaállította a rabszolgaságot. A franciák győzelmei, Toussaint Louvertoure elfogása és száműzése után egy bennszülött vezér, Jean des Dessalines legyőzte a franciákat a Vertières-i csatában.

Miután megnyerték az egyenjogúságért és a függetlenségért folyó harcot, a korábbi rabszolgák kikiáltották Saint-Domingue függetlenségét 1804. január 1-jén Haiti néven. Haiti volt az első ország a világon, ahol betiltották a rabszolgatartást. Jean-Jacques Dessalines-t csapatai élete végéig kormányzóvá kiáltották ki. Ő száműzte az addig helyben maradt fehéreket és despotaként uralkodott. 1806. október 17-én gyilkolták meg. Ekkor az ország megosztódott Henri Christophe északi királysága és Alexandre Pétion déli köztársasága között. Amikor Jean Pierre Boyer lett a köztársasági elnök, egyesítette a két részt és meghódította a sziget keleti felét.

1825 júliusában X. Károly francia király 14 hajóból álló flottát és csapatokat küldött a sziget visszafoglalására. Függetlenségének megóvására Boyer elnök megállapodott a franciákkal, hogy Franciaország elismeri Haiti függetlenségét, cserében Haiti 150 millió frankot fizet Franciaországnak. (Ezt az összeget 1838-ban 90 millió frankra csökkentették).

Jean Pierre Boyer távoztát államcsínyek hosszú sora követte. Az ő tekintélyét nem örökölték a hadsereg vetélkedő frakciói, a mulatt és a fekete elit, és a kereskedő osztály, amelyben számos bevándorló volt: németek, amerikaiak, franciák és angolok. Az ország elszegényedett. Kevés államfőt foglalkoztatott fejlődése. Az elnöki hatalom lehanyatlott, az utódjelöltek fegyveres lázadásokat robbantottak ki. A XX. század elejére az országban állandósultak a felkelések.

Az elnöki palota a 2010-es földrengés után

Az országot 1915-ben megszállta az USA, és 1934-ig tartotta uralma alatt. Az 1950-es katonai puccsot és felkeléseket követően François Duvaliert választották elnökké, aki az országban diktatúrát épített fel, és 1964-ben örökös elnöknek nyilvánította magát.[3] Diktatúrája körülbelül 30 000 áldozatot követelt.[4] Halála (1971) után fia vette át az ország irányítását, de őt a nép egy felkelés alkalmával, 1986-ban elűzte az országból. Az első szabadon választott elnök 1991-ben foglalhatta el a hivatalát, amit katonai puccs és polgárháború követett. Az ENSZ amerikai csapatokat küldött a rend helyreállítására, és a 2000-ben kiírt választásokon a korábbi elnököt választották újra. Néhány hónap múlva tömegtüntetések törtek ki ellene. 2004. február 29-én amerikai katonák mentették ki az országból. Azóta is nehezen tekinthető át a helyzet. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Haiti Stabilizációs Missziója 2004 óta van jelen az országban. Az országot roppant érzékenyen érintette a 2010-es haiti földrengés, amely a több mint 300 000 halálos áldozat mellett a főváros nagyobb részét is romba döntötte.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haiti politikai rendszerének jelenlegi formáját az 1987. március 29-i alkotmány írja elő.

Haiti többpárti elnöki köztársaság, ahol az elnököt közvetlenül a nép választja.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormány vezetője a miniszterelnök. Őt az elnök nevezi ki a Nemzetgyűlés többségi pártjából. A végrehajtó hatalmat az elnök és a miniszterelnök együttesen gyakorolja.

A törvényhozó hatalmat a kormány és a kétkamarás Nemzetgyűlés együttesen gyakorolja. A kormányzat központosított, a megyékben a központi kormány delegáltjainak alkotmány szerint nincs szükségük egyetértésre.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haiti departments named.png

Az ország 10 megyére oszlik,[5] melyek a következők:

  • Artibonite
  • Centre
  • Grand'Anse
  • Nippes
  • Nord
  • Nord-Est
  • Nord-Ouest
  • Ouest
  • Sud
  • Sud-Est

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miniszterelnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Hivatali ideje
Martial Célestin 1988. február – 1988. június 20.
René Garcia Préval 1991. február – 1993. szeptember 2.
Jean-Jacques Honorat (helyettesített) 1991. október 1. – 1992. június 19.
Marc Louis Bazin (helyettesített) 1992. június 19. – 1993. június 8.
Robert Malval 1993. szeptember 2. – 1994. október 8.
Smarck Michel 1994. november 8. – 1995. október 16.
Claudette Werleigh 1995. november 7. – 1996. február 7.
Rosny Smarth 1996. február 27. – 1997. június 9.
Jacques-Edouard Alexis 1999. március 26. – 2001. február 7.
Jean Marie Chérestal 2001. március 2. – 2002. január 21.
Yvon Neptune 2002. március 14. – 2004. március 9.
Gérard Latortue 2004. március 9. – 2006. május 17.
Jacques-Edouard Alexis 2006. május 17. – 2008. szeptember 5.
Michèle Pierre-Louis 2008. szeptember 5. – 2009. november 11.
Jean-Max Bellerive 2009. november 11. –

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vidéki házak
Iskoláslányok

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország népessége 10 413 000 fő (2012-es adatok), melynek 37%-a városokban él. A népességnövekedés 1,67%-os, az írástudatlanság 47,1%-os. Hivatalosan a lakosság 60%-a fekete, 35%-a mulatt és fehér, 5%-a pedig egyéb népcsoport tagja. Utóbbiak a taínók és arawakok (4%), kisebb számban kínaiak, indiaiak (1%). Amint az már egy 2008-as statisztikában is megjelenik, a lakosság döntő többsége (kb. 95%-a) valójában fekete, az afrikai rabszolgák leszármazottai. A korábban mért alacsonyabb arány oka, hogy sok fekete mulattnak vallotta magát, mert még a mai napig is a mulattok az uralkodó népcsoport az országban. A valamivel világosabb bőrű mulattok a fehérekkel együtt teszik ki a maradék 5%-ot. A mulattok az afrikaiak és európaiak keverékei, külsőleg a negrid jelleg a domináns megjelenésükben. A fehérek (európaiak) mind a francia gyarmatosítók utódai, illetve bevándorlók. Arányuk egyre csökken, a lakosságnak már csak 0,6°%-a fehér. Lassan a fehérek teljesen beleolvadnak a mulatt etnikumba.[6]

Legnépesebb városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vudu szertartás

Az országban a hivatalos nyelvek a francia és a kreol. A lakosság 80%-a római katolikus, 10%-a baptista, 4%-a pünkösdista, 1%-a adventista, 4%-a pedig egyéb vallású.

"Bár hivatalos statisztikák nem léteznek, a közfelfogás szerint Haiti lakosságának 80 százaléka katolikus, 15 százaléka protestáns – és 100 százaléka a vudu praktikák követője. A fekete mágiát még az Afrikából idehurcolt rabszolgák hozták magukkal, ám a praktikák nagy részét a gyarmatosítás korában betiltották. Bár az egyházak ádáz harcot vívtak ellene, a 20. században a vudu varázslást egyre nyíltabban elfogadták a haiti kultúra egyik meghatározó elemeként. Mivel Haiti jelenleg is súlyos nyomorban szenved, rossz az egészségügyi ellátás és a politikai helyzet évek óta ingatag, az emberek szinte minden kérdésben vudu papokkal és papnőkkel konzultálnak, beleértve a politikai problémákat is. Ez alól Haiti eddigi elnökei sem voltak kivételek." /Hetek Archívum 2004./

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agrárország.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zöldségfarm
Piackép a fővárosban

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmaradott mezőgazdaság néhány termékének (kávé, cukornád, banán, kakaó) eladhatóságán múlik az ország bevétele.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ásványkincsei (bauxit, rézérc) kiaknázatlanok. Ipara fejletlen, bár az olcsó munkaerő egyre több, főként amerikai befektetőt vonz a térségbe.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Exporttermékek: ipari termékek, kávé, olajok, kakaó.
  • Importtermékek: élelmiszerek, feldolgozott ipari termékek, műszaki feészerelések és járművek, üzemanyag, nyersanyagok.
  • Főbb kereskedelmi partnerek: USA, Dominikai Köztársaság, Kanada, Kolumbia.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország fejletlen közlekedése a 40 km hosszú vasútvonalból, a 4160 km hosszú közúthálózatból, a 2 repülőtérből és 9 kikötőből áll.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sans-Souci kastélya
Laferrière citadella
  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom: Haitin, Port-au-Prince-ben született és nevelkedett Edwidge Danticat, az azóta Amerikában élő írónő, akinek The Farming of Bones c. regénye magyarul is megjelent 2000-ben Vér és cukornád címmel.
  • Filmművészet
  • Zene
  • Az UNESCO által számon tartott kulturális világörökség része a Történelmi Nemzeti Park, a független Haiti korai időszakának emlékei: citadella, Sans Souci kastélya és Ramiers romjai

Hagyomány és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltás Haitire utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Ritkán esik meg a betegség ebben az országban.)

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország eddig nem szerzett aranyérmet az olimpiai játékok során. De egy ezüst (atlétika) és egy bronz (sportlövészet) érmük van már.

A Haiti labdarúgó-válogatott több kisebb kupán ért el dobogós helyezést.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Haiti témájú médiaállományokat.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Central Intelligence Agency: Haiti. The World Factbook, 2009. (Hozzáférés: 2010. január 28.)
  2. http://www.haitibio.com/index.php/cat14
  3. Megalakul a világ első független néger állama – múlt-kor történelmi portál, 2004. szeptember 13.
  4. François Duvalier, 1957–1971 – Életrajz (angol, hozzáférés: 2012. június 16.)
  5. Le territoire de la république d'Haïti. Haiticulture.ch. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.) A megyékre kattintva megtekinthetőek a műholdképek
  6. Forrás: A világ országai, Nyír Karta Bt., 2008.