Salvador

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salvadori Köztársaság
República de El Salvador
Salvadori Köztársaság zászlaja
Salvadori Köztársaság zászlaja
Salvadori Köztársaság címere
Salvadori Köztársaság címere
Nemzeti mottó: spanyol: Dios, Unión y Libertad
(„Isten, Összefogás és Szabadság”)
Nemzeti himnusz: Himno Nacional de El Salvador
LocationElSalvador.svg

Fővárosa San Salvador
é. sz. 13° 42′, ny. h. 89° 12′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Mauricio Funes[1]
Alelnök Salvador Sánchez Cerén
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól

Tagság Az ENSZ, az OAS és a Latin Unió
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 108
Becsült 6 401 240 [2] fő (2014. július)
Rangsorban 108
Népsűrűség 330 fő/km²
GDP 2006-os becslés
Összes 18 341 millió dollár (89)
PPP: 36 246 millió dollár
Egy főre jutó 2 619 dollár (99)
PPP: 5 515 dollár
HDI (2006) 0,722 (101) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 21 040 km²
Rangsorban 152
Víz 1,4%
Egyéb adatok
Pénznem Amerikai dollár (USD)
Nemzetközi gépkocsijel ES
Hívószám 503
Internet TLD .sv

El Salvador-CIA WFB Map.png

El Salvador[3] (jelentése spanyolul: „A Megváltó”) Magyarország egynegyedét kitevő területű állam a közép-amerikai kontinenshíd csendes-óceáni partján. Az országot Jézus Krisztusról a „Megváltóról” nevezték el. El Salvador jelentése: A megváltó vagy Az üdvözítő.

Az egykori spanyol gyarmat 1821-ben kiáltotta ki függetlenségét. Felszínét a Sierra Volcanica aktív vulkánokkal tarkított láncai hálózzák be. A hegyvonulatok termékeny fennsíkokat és völgyeket zárnak közre. Lakóinak zöme a termékeny óceánparti síkságon él. Földje ásványkincsekben szegény. Gazdaságának legfontosabb ágazata a trópusi növények termesztése (cukornád, kávé, gyapot). Messze földön híres balzsamgyártásáról.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salvador domborzati térképe
Tájkép vulkánokkal az ország nyugati részén

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország a közép-amerikai földhíd északnyugati részén, a Csendes-óceán partján terül el. Tengerpartját 20–30 km széles feltöltött síkság kíséri, amelyből a Vulkáni-kordillera aktív tűzhányókat tartalmazó láncai emelkednek ki. A vulkáni-hegyek 500–600 m magas termékeny medencéket zárnak közre. Legmagasabb pontja: El Pital (2730 m).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több kisebb folyó keresztezi az országot a Csendes-óceánba vezető útján. Közülük egy hajózható, a Lempa. Ezen több víztározót építettek, a legnagyobb közöttük Embalse Cerrón Grande (350 km2). A legnagyobb természetes tó: Güija (44 km2). Az alvó vulkánok krátereiben több krátertó is kialakult. Legnagyobbak: Ilopango (70 km2), Coatepeque (26 km2).

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salvador éghajlata trópusi, száraz és esős évszak különböztethető meg. A hőmérséklet nagyon függ a tengerszint feletti magasságtól és kevéssé az évszaktól. A partvidék egyenletesen forró; a központi fennsík és a hegyvidéki területek jóval mérsékeltebbek. Az esős évszak májustól októberig tart. Csaknem a teljes évi csapadékmennyiség ekkor hullik. Mennyisége a déli lejtőket kivéve elérheti a 2170 mm-t.

Novembertől áprilisig az északkeleti passzátszél alakítja az időjárást. Ezekben a hónapokban a levegő a karibi térségből érkezik és Honduras hegyei kiválasztják belőle a csapadékot. Mire eléri Salvadort, száraz, meleg, poros széllé válik.

A Karib-tenger felett kialakult hurrikánok néha elérik Salvadort, de a többi közép-amerikai országhoz képest kisebb ennek a veszélye.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti élővilágot súlyosan károsította az erdőirtás, a sűrű lakosság jelenléte és a kisállat-kereskedelem.[4]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Montecristo Nemzeti Park - Salvador, Guatemala és Honduras hármashatárán közös bioszféra-rezervátum.
  • Barra de Santiago - Salvador legnagyobb mangroveerdeje.
  • El Jocotal lagúna - vízimadár rezervátum, a vándorló madarak pihenő helye.
  • El Imposible - a legnagyobb területű nemzeti park Salvadorban. Nehezen megközelíthető hegyi erdők.
  • Nancuchiname - a Lempa folyó árterén trópusi erdő.
  • Los Cobanos - korallzátonyok a part előtt.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség listáján nincs salvadori táj.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tazumal maja romjai

Hernán Cortés hadnagya, Pedro de Alvarado vezette az első behatoló spanyolokat 1524 júniusában. Még két expedíció kellett – először 1525-ben, aztán egy kisebb 1528-ban –, mire az indiánokat leigázták a spanyolok.

1810-ben külső és belső tényezők hatására a közép-amerikai elit függetlenné kívánt válni a spanyol koronától. A belső tényező az volt, hogy a helyi elit saját uralmi területét a spanyol hatóságok beavatkozása nélkül kívánta ellenőrizni. A külső tényezők: a XVIII. századi francia és amerikai forradalmak hatása és az, hogy a spanyol korona katonai ereje meggyengült a napóleoni háborúk következtében. 1811. november 5-én Jose Matias Delgado, egy salvadori pap, megkondította a salvadori La Merced templom harangjait. Ez volt a jel a felkelésre. Sokévi belháború után Közép-Amerika függetlenségi nyilatkozatát 1821. szeptember 15-én írták alá Guatemalában. 1823-ban öt közép-amerikai állam megalapította a Közép-Amerikai Egyesült Tartományokat Manuel José Arce vezetésével. Ez 1838-ig állt fenn, akkor lett Salvador önálló.

A XIX. század közepétől a kávétermelés rendkívüli profitja monokulturás exportot okozott és előrelendítette azt a folyamatot, amelynek eredményeként a föld az oligarchia néhány családjának kezében összpontosult. Közülük kerültek ki az elnökök, a konzervatívok és a liberálisok egyaránt. Általános volt az egyetértés abban, hogy a kávétermelést kell elősegíteni. Az infrastruktúra fejlesztéseket (kikötők, vasutak) a kávéexport szolgálatába állították, a munkaerő vándorlását akadályozó törvényeket fogadtak el az ültetvények munkaerő-igényének biztosítására és elnyomták a vidéki lakosság elégedetlenségét. 1912-ben a Nemzeti Gárdát vidéki rendőri erőként hozták létre.

1931-től, Maximilan Hernández Martínez tábornok államcsínyétől annak 1944-es bukásáig brutálisan elnyomták a vidéki ellenállást. A legnevezetesebb esemény az 1932-es, Farabundo Marti vezette parasztlázadás. Ennek neve La Matanza (mészárlás). Martínez kormányának megtorlása közben meggyilkoltak, bebörtönöztek vagy elüldöztek 30 000 indiánt és politikai ellenséget.

1980-ig Salvador valamennyi átmeneti elnöke katonatiszt volt. Az időnként megtartott elnökválasztások ritkán voltak szabadok vagy tisztességesek, az országon az oligarchia uralkodott a katonákkal együtt. Más latin-amerikai országokhoz hasonlóan ez az egyenlőtlenség paraszti ellenállás kialakulására vezetett. Ennek eredménye a salvadori polgárháború (1979-1991). A nemzetközi közvélemény elítélését váltották ki az ARENA (Nemzeti Köztársasági Szövetség) kormánya által elkövetett atrocitások, mint például az El Mozote mészárlás, katolikus misszionáriusok és más vallási segélyszervezetek munkatársainak meggyilkolása, (ilyen volt Jean Donovan esete), a kormány kapcsolata halálbrigádokkal. 1984-ben nemzetközi megfigyelők jelenlétében választották elnökké a centrista Napoleon Duartét, az ellenzék bojkottja közepette. A demokratikus kormány erőfeszítései ellenére a parasztmozgalom az 1991-es békeegyezményig folytatódott. Akkor a gerillák különböző csoportjai létrehozták a Farabundo Marti Nemzeti Felszabadító Frontot, ez a párt részt vett a demokratikus választáson. Azóta ez a párt fokozatosan növeli képviseletét a törvényhozásban és a helyi önkormányzatokban. Mindamellett a konzervatív ARENA párt megnyert minden elnökválasztást és a fő politikai erő maradt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 14 megyére (departemento) oszlik, melyek a köveztkezők:

El Salvador departments numbered.png
  1. Ahuachapán
  2. Cabañas
  3. Chalatenango
  4. Cuscatlán
  5. La Libertad
  6. La Paz
  7. La Unión
  8. Morazán
  9. San Miguel
  10. San Salvador
  11. San Vicente
  12. Santa Ana
  13. Sonsonate
  14. Usulután

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

San Salvador, a főváros
San Miguel

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakosságának 90%-a mesztic, 9%-a fehér, 1%-a indián.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelvi összetétel, vallási összetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol. Ezen kívül még beszélik a nahua nyelvet is. A lakosság 83%-a római katolikus, 16%-a protestáns vallású, 1%-a pedig egyéb felekezetekhez tartozik.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világkereskedelmi központ épülete a fővárosban, Torre Futura
Zöldség-gyümölcs árus kínálata

"A kevesebb mint 7 millió lakosú Salvador gyakorlatilag ki van szolgáltatva a becslések szerint 2,5 millió USA-ban élő emigráns salvadorinak. A salvadori GDP 17%-át a remesas, azaz a külföldön – főleg az Egyesült Államokban – élő salvadoriak pénzküldeményei teszik ki. Az éves pénzforgalom közel 2,5 milliárd dollár, sokan semmit nem dolgoznak, csak a rokonoktól érkező csekkeket várják, így tengetik életüket. Pénzt elsősorban azok küldenek, akiknek bejelentett munkájuk van."

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lakosság:
  • Népsűrűség:
  • Népességnövekedés:
  • Születéskor várható élettartam:

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfőbb bevételi forrása a növénytermesztés (cukornád, kávé, kakaó, dohány).

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiaknázatlan ásványkincsekben (arany, ezüst, cink, kén) gazdag. Jelentéktelen ipara a mezőgazdasági termékek feldolgozására korlátozódik.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Exporttermékek: kávé, cukor, garnéla, textil, vegyszerek, elektromos áram. Importtermékek: nyersanyagok, közszükségleti cikkek, iparcikkek, olajtermékek, élelmiszerek. Legfontosabb külkereskedelmi partnerek: USA, Guatemala, Mexikó, Honduras, Nicaragua, Franciaország.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország vasúthálózata 283 km, közúthálózata 10 029 km.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lányok a hagyományos ruhában egy ünnepségen

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények: könyvtárak, múzeumok, zenei intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szörfösök az óceán hullámain

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jorge Mágico González stadion a fővárosban

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Salvadori labdarúgó-válogatott

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. El Salvador elnöki hivatalának honlapja
  2. hivatalos (becslés)
  3. A magyar forrásokban helytelenül, névelő nélkül szerepel. Az ország saját és nemzetközi elnevezése is El Salvador.
  4. Carlos E. Restrepo

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salvador témájú médiaállományokat.