Konzervativizmus
A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni.Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól:[1]"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet." Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Politikai eszmerendszerként a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russel Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta.
Tartalomjegyzék |
Mint politikai ideológia[szerkesztés]
Dogmatikája[szerkesztés]
A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.
A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]
Típusai[szerkesztés]
A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:
- az angolszász, amely evolutív (reformképes)
- a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.
Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.
- tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
- paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
- liberális konzervativizmus
- forradalmi konzervativizmus
- neokonzervativizmus
Problémái[szerkesztés]
Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.
Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.
Tágabb értelmezés[szerkesztés]
Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés, mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.
Konzervatív politikai filozófusok[szerkesztés]
Magyarországon[szerkesztés]
- Béndek Péter, Egedy Gergely (történész), Horkai-Hörcher Ferenc, Lánczi András.
Források[szerkesztés]
- Gyurgyák János (szerk.): Mi a politika? (Osiris, 2004) ISBN 963-389-593-6
- Mi a konzervativizmus? – Délutáni találkozás; (beszélgetés Egedy Gergellyel, a Corvinus Egyetem Államigazgatási karának tanárával ); Magyar Katolikus Rádió.
- Antal János: Konzervativizmus és modernitás. (Polisz cikk).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
- ↑ http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1
