San Marino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

 A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján 



San Marino Köztársaság
Repubblica di San Marino
San Marino zászlaja San Marino címere
San Marino zászlaja San Marino címere
Nemzeti mottó: Libertas (latinul: Szabadság)
Himnusz: Inno Nazionale
San Marino fekvése
Főváros San Marino
Államforma köztársaság
 - Régenskapitányok [[Alessandro Mancini és
Alessandro Rossi]]



Hivatalos nyelv olasz
függetlenség 301. szeptember 3
Terület  
 - Összes 61 km² (190.)
Népesség  
 - 2006 évi becslés 30 002  (189.)
 - Népsűrűség 448 fő/km²
GDP
 - Összes
 - Egy főre jutó
HDI ()  (.) – 
Pénznem Euró (EUR)
Időzóna (UTC+1)
Internet TLD .sm
Nemzetközi gépkocsijel RSM
Hívószám +378

Kép:Sm-terkep.png

A San Marino Köztársaság (olaszul: Repubblica di San Marino) a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Földrajz

San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appennini-hegység uralja. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.

Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.

[szerkesztés] Története

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy remete kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben (más források szerint Raab-szigetéről származott), és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa (ő maga is keresztény volt). Őt tekintik a San Marinó-iak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említi a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marinónak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. I. Napóleon 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.

Időközben átalakult az állam politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője (régenskapitány, Capitani Reggenti) van, őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagytanács.

[szerkesztés] Közigazgatása és politikai rendszere

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

San Marino parlamentáris köztársaság, 1244-ben alkotott köztársasági alkotmánya az egyik legrégebbi az egész világon.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait öt évente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.

Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

San Marino kilenc körzetre (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek a következők:

[szerkesztés] Politikai pártok

  • Kereszténydemokraták (PDCS)
  • Szocialisták és demokraták
  • Népi Szövetség
  • Egyesült Baloldal (Sinistra Unita)
  • Szociáldemokraták (NPS)
  • Noi Sammarinesi (NS)
  • Popolari Sammarinesi
  • Nacionalisták (AN)
  • Sammarinesi per la Libertà (SpL)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Olaszországgal kötött barátsági és együttműködési megállapodásának értelmében (melyet időről időre megújítanak) külső fenyegetettség esetén az olasz haderő kelne a törpeállam megsegítésére.

[szerkesztés] Gazdaság

Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a San Marinó-i lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A San Marinó-i euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a San Marinó-i lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.

A turizmus több mint 50%-át hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. Az ország főbb látnivalói – a természeti szépségeken kívül – San Marinóban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.

  • A Szent Ferenc templom 14. századi;
  • San Marino bazilika, ahol Szent Marinus, a köztársaság megalapítójának ereklyéi találhatóak;
  • kormányzósági palota a főtéren;
  • Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
  • a Titano hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható;

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori-templom vagy erődítmény.

A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják. San Marino vámunióban áll Olaszországgal.

[szerkesztés] Népessége, lakossága

[szerkesztés] Általános adatok

  • Lakossága: 28 400 fő (2003)
  • Népsűrűség: 464 fő/km2
  • Népességnövekedés: 1,6%
  • Születéskor várható élettartam: férfiak – 77 év, nők – 85 év
  • Városi lakosság aránya: kb. 95%

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Az ország két legnépesebb városa San Marino (a főváros), valamint Serravalle, melynek lakossága meghaladja a fővárosét.

[szerkesztés] Nyelvi összetétel, vallási összetétel

A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus (95%). Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Nincs jelentős különbség az olaszok és a San Marinó-iak között, és sok olasz él San Marinóban.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Oktatási rendszer és kultúra

[szerkesztés] Iskolarendszer

San Marinóban 10 év a tankötelezettség, az alapiskolába 5 évet járnak a diákok, azután 3 évet a középiskolában, majd két évet a még magasabb iskolában töltenek el.

1985-ben egy kis egyetemet nyitottak meg, melynek a neve Università degli Studi di San Marino

[szerkesztés] Kulturális intézmények

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

[szerkesztés] Művészetek

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

[szerkesztés] Hagyományok

[szerkesztés] Gasztronómia

A kicsiny ország konyhájának jellemzője a bor és a sajt.

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Labdarúgás

San Marino labdarúgó-bajnokságának két csoportja van: az első osztály (Girone A), és a másodosztály (Girone B). Az országban 15 csapat van:

[szerkesztés] Girone A (7 csapat)

[szerkesztés] Girone B (8 csapat)

[szerkesztés] Az ediggi bajnokok

  • 1985-86: Faetano
  • 1986-87: La Fiorita
  • 1987-88: Tre Fiori
  • 1988-89: Domagnano
  • 1989-90: Fiorita
  • 1990-91: Faetano
  • 1991-92: Montevito
  • 1992-93: Tre Fiori
  • 1993-94: Tre Fiori
  • 1994-95: Tre Fiori
  • 1995-96: Libertas
  • 1996-97: Folgore
  • 1997-98: Folgore
  • 1998-99: Faetano
  • 1999-00: Folgore
  • 2000-01: Cosmos
  • 2001-02: Domagnano
  • 2002-03: Domagnano
  • 2003-04: Pennarossa
  • 2004-05: Domagnano
  • 2005-06: Murata
  • 2006-07: Murata

[szerkesztés] Motorsportok

Imola-pálya
Imola-pálya

1981 és 2006 között Imolában tartották a a forma-1-es nagydíjakat. 2007 óta már nem tartanak itt ilyen versenyeket. Azonban ettől az évtől kezdve a Moto GP itt tartja a viadalokat.

[szerkesztés] Média

Az ország legnagyobb állami médiumja a San Marino Rtv. A rádiótelevíziótársaságot 1991-ben alapították.

[szerkesztés] Ünnepnapok

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/San_Marino
Személyes eszközök
Más nyelveken