Enklávé és exklávé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
C enklávéja A-nak és exklávéja B-nek.
C exklávéja B-nek, de nem enklávéja A-nak.

Az enklávé és az exklávé a politikai földrajzban használatos, alapvetően geometriai természetű fogalmak. Az exklávé valamely terület (ország, közigazgatási egység, etnikai közösség által lakott terület stb.) térben elszakított, különálló területdarabja. Az enklávé viszont olyan terület, melyet teljes egészében egy másik terület vesz körbe.

Egy területdarab lehet egyszerre enklávé és exklávé, de ez nem szükségszerű, a két fogalom semmiképp sem szinonima. A Kalinyingrádi terület Oroszország exklávéja, de nem enklávéja egyetlen más országnak sem, mert nem csak egy ország, hanem Lengyelország, Litvánia és a Balti-tenger határolja. Ezzel szemben Lesotho enklávé, de önálló állam lévén nem exklávéja más államnak.

A két fogalom eredetileg államterületekre vonatkozott, a diplomáciai zsargonba a szakterület lingua francájából, a franciából került át a többi nyelvbe. A francia szó története a latin inclavatusig vezethető vissza, melynek jelentése: kulccsal bezárt (terület). Az exklávé szót az előbbinek logikai kiterjesztéseként három évszázaddal később hozták létre.

Az állami szintű enklávék általában történelmi, politikai vagy földrajzi kényszerűségből jöttek létre. Mivel az enklávék és az ott élő lakosság ügyeinek kezelése mind az anyaország, mind a körülvevő ország számára kényelmetlenségekkel jár, ezért az államok általában nem törekedtek és törekednek ilyen területek létrehozására. A részes államok a kialakuló enklávékat gyakran számolják fel területcserével vagy az anyaországhoz kapcsolódó korridor létrehozásával.

Valódi enklávék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a fogalmat olyan független országok esetében használják, melyek egy meghatározott országba való beutazás nélkül nem érhetőek el, és nem rendelkeznek tengerparttal. Erre a legismertebb példa Németország egyesítése előtt Nyugat-Berlin volt, amely de facto Nyugat-Németország exklávéja volt Kelet-Németország területébe ékelődve. De jure Berlin mindegyik részét a négy hatalom egyike irányította.

További példák Európa közepén, Svájc területébe ékelődve a Németországhoz tartozó Schaffhausen környéki Büsingen és az Olaszországhoz tartozó Campione d’Italia, Cassin székhellyel.

Az élet az ilyen területeken helyenként változó. Ma a modern európai enklávék (például San Marino, Vatikán) nem akadályozzák a szabad mozgást az országokon belül és közöttük.

Enklávé országok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lesotho (a térképen zölddel) teljes egészében a Dél-afrikai Köztársaság belsejében van.

Néhány enklávé a saját jogán független ország, melyet teljes egészében egy ország vesz körül. Ezek a területek nem exklávék. Jelenleg három ilyen szuverén állam létezik:

Praktikus szempontból enklávék és exklávék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Somoskő vára légifotón (Szlovákia a meredek oldalon van)

Néhány terület földrajzilag hozzátartozik az anyaországhoz, mégis a terepviszonyok miatt könnyebb a terület megközelítése egy másik országon keresztül. Kitűnő példa erre Ausztria nyugati része: Kufstein vára Bécsből elindulva Németországon keresztül érhető el a legegyszerűbben. Hasonlóképpen a ma Szlovákiához tartozó somoskői vár is – a többszörös határváltoztatás következtében – magyar területről, Somoskőről közelíthető meg könnyen. Az is elképzelhető, hogy csak a másik országgal van az adott településnek jó minőségű közúti összeköttetése. Ezeket a területeket általában praktikus exklávéknak vagy kvázi-enklávéknak hívják. Ezeket a területeket csak egy rendkívül vékony földterület köti össze az anyaország nagyobb területével.

Országon belüli enklávék és exklávék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugat- és Kelet-Tirol

Néha közigazgatási vagy történelmi okokból kialakulnak olyan területek, melyek egy adott körzethez tartoznak, de a mindennapi élet szempontjából más területtel szorosabb kapcsolatokat ápolnak. Ilyen például Ausztriában Kelet-Tirol, mely Tirol tartomány része, de az első világháborús határváltozások elszakítottak a tartomány törzsterületétől.

Enklávék és exklávék Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország államhatárai egyetlen összefüggő vonalat alkotnak, az államterület egyetlen darabból áll és a határokon belül minden terület Magyarország része. Ebből következően állami szintű enklávé nincs Magyarország területén, és az országnak nincs exklávéja.

A közigazgatási beosztáshoz kapcsolódóan azonban számos enklávé és exklávé található az ország területén. Enklávét képez például a Hajdú-Bihar megyei Vekerd, amit minden irányból Zsáka vesz körül, exklávéja pedig sok településnek van, többek között Orosháza, Hajdúszoboszló, Márianosztra, Csanádpalota vagy 1985 óta Tata, mivel akkor hozzá csatolták a vele közvetlenül nem határos Agostyánt.

Nemzetiségi enklávék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az etnikai enklávé olyan terület egy országon belül, ahol elsősorban egy meghatározható etnikumhoz tartozó emberek élnek, mely nem része a többségi etnikumnak. Ilyen például a csángó magyarok jelenléte Moldvában vagy a baszk nép Spanyolország északi részén. Ezeknek a területeknek lehet teljesen különálló nyelvük, kultúrájuk, gazdaságuk.

Semmiképp nem sorolhatjuk ebbe a csoportba a migrációs folyamatok eredményeképpen betelepülő külföldieket, még akkor sem, ha szükségszerűen saját honfitársaik közelében, egy jól körülhatárolható területen telepednek le és élnek (például kínai városrész), ezen nemzetiségeknek ugyanis általában megmarad saját állampolgársága.

Területenkívüliség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A külképviseletek és a katonai bázisok általában nem alanyai a fogadó ország jogrendszerének, tekintettel arra, hogy nemzetközi szerződések értelmében a fogadó ország részükre különböző szintű kiváltságokat és mentességeket biztosít. A fogadó ország jogrendszere azonban rájuk is kiterjed, a terület vezetőjének kérésére a fogadó ország a jogszabályban biztosított védelmet köteles biztosítani (például rendőrségi nyomozás, tűzoltás stb.).

Ezek a területek nem számítanak valódi enklávéknak, mivel a fogadó ország területéhez tartoznak.

Ilyenek például:

Más országnak átengedett területek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy országon belül egyes meghatározott területeket valamilyen okból más ország birtokol, és ezeknek a területeknek általában valamilyen privilégiumuk van, például nem kell adót fizetniük. Ezek a területek nem enklávék és nem élveznek területenkívüliséget.

Erre példa:

Enklávék, amik egyben exklávék is[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]