Egyenlítői-Guinea

República de Guinea Ecuatorial
République de Guinée Équatoriale
Républica da Guiné Equatorial
zászló	címer
	Nemzeti mottó: Unidad, Paz, Justicia; (Egység, Béke, Igazság)
Főváros	Malabo; é. sz. 3° 45′ k. h. 8° 47′
Államforma
- Államfő	Teodoro Obiang Nguema Mbasogo
- Miniszterelnök	Ricardo Mangue Obama Nfubea ;
Hivatalos nyelv	spanyol, francia, portugál
Függetlenség	Spanyolországtól
- kikiáltása	1968. október 12.
Terület
- Összes	28 051 km² (141.)
Népesség
- 2008 évi becslés	616 459
- Népsűrűség	22 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	CFA frank (XAF)
Időzóna	WAT (UTC+1)
Internet TLD	.gq
Nemzetközi gépkocsijel	RGE
Hívószám	+240
	Kamerun Gabon MALABO Luba Ebebiyin Bata Mongomo Mbini Evinayong Acalayong Atlanti-óceán Bioko Nem a valós helyén van föltüntetve az Annobón-sziget Corisco
	térkép szerkesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. július 5.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Egyenlítői-Guinea egy független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Történelem
3 Államszervezet és közigazgatás
4 Népesség
5 Gazdaság
- 5.1 Általános adatok
- 5.2 Gazdasági ágazatok
6 Közlekedés
7 Kultúra
8 Turizmus
9 Sport
10 Ünnepnapok
11 Jegyzetek
12 Forrás
13 Külső hivatkozások

Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A tengerpart mangrove-mocsaras partvidékétől fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000-1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át. Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Legmagasabb pontja: Pico de Santa Isabel 3008 m.

[szerkesztés] Vízrajz

Legjelentősebb folyója: Benito.

[szerkesztés] Éghajlat

Trópusi éghajlatú ország.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.^[1] 1400 km2 területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.

[szerkesztés] Természeti világörökségei

Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.

[szerkesztés] Történelem

Bővebben: Egyenlítői-Guinea történelme

A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.

1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)

A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolgakereskedelem ellen.

1963-ban belső autonómiát kapott a terület.

1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

Bővebben: Egyenlítői-Guinea államszervezete

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Az ország parlamentális köztársaság. 1991 óta többpárt rendszerű.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Egyenlítői-Guinea 7 tartományra van osztva.

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Bővebben: Egyenlítői-Guinea hadereje

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

A fővárosban, Malabo-ban kb. 31 ezer fő él. Közigazgatási beosztás: 7 provincia. Az összes népesség igen alacsony, 498 ezer fő. A népsűrűség viszont közepes, 17,76 fő/km2. A népességnövekedési ráta: 2,45%. A várható átlagos élettartam közepes, 54 év. A csecsemőhalandósági ráta: 90,0‰.

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bővebben: Egyenlítői-Guinea városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (17%). A domináns vallás a római katolikus (70%).

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Bővebben: Egyenlítői-Guinea gazdasága

Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározóbb. Ennek köszönhetően a gazdasági növekedés évi 6%-os. Az ipari termelés is szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más, kiaknázatlan ásványkincsek. Az ország lakossága leginkább naturálgazdálkodást folytat, csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság fontos pillérét adják a kitermelt nemesfák (pl: okumé, ében, paliszender) alkotják az export nagy részét.