Egyenlítői-Guinea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egyenlítői-Guinea-i Köztársaság
República de Guinea Ecuatorial
République de Guinée Équatoriale
República da Guiné Equatorial
 Egyenlítői-Guinea zászlaja
Egyenlítői-Guinea zászlaja
 Egyenlítői-Guinea címere
Egyenlítői-Guinea címere
Nemzeti mottó: "Unidad, Paz, Justicia" (es)
"Unité, Paix, Justice" (fr)
"Unidade, Paz, Justiça" (pt)
("Egység, Béke, Igazság")
LocationEquatorialGuinea.svg

Fővárosa Malabo
é. sz. 3° 45′, k. h. 8° 47′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Teodoro Obiang Nguema Mbasogo
Miniszterelnök Ricardo Mangue Obama Nfubea
Hivatalos nyelv spanyol, francia, portugál
Beszélt nyelvek kreol, fang, bubu, ibo
Függetlenség Spanyolországtól
kikiáltása 1968. október 12.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, Portugál Nyelvű Országok Közössége (társult megfigyelő tag)
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 154
Becsült 1 622 000 [1] fő (2010. július)
Rangsorban 154
Népsűrűség 22 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 28 051 km²
Rangsorban 141
Időzóna WAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel RGE
Hívószám 240
Internet TLD .gq

Egyenlítői-Guinea egy független afrikai ország, mely a Gabon és Kamerun között elterülő szárazföldi területeket, valamint az Atlanti-óceánban fekvő néhány szigetet foglalja magába.

Az egyetlen ország az afrikai kontinensen, ahol a hivatalos nyelv a spanyol.[2]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország nagyobbik része az Alsó-Guineai partvidéken fekszik. A mangrove-mocsaras partvidék fokozatosan emelkedik az Alsó-guineai-küszöb 1000–1200 m magas fennsíkjáig. Szárazföldi részén a keskeny parti síkság őserdővel borított felföldbe és hegyvidékbe megy át. Az Atlanti-óceánban fekvő Bioko és több más kisebb sziget vulkanikus eredetű. Legmagasabb pontja: Pico de Santa Isabel 3008 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legjelentősebb folyója: Benito.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trópusi éghajlatú ország.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlen nemzeti parkja van az országnak, a Monte Alen Nemzeti Park.[3] 1400 km2 területét megkímélte a fakitermelés. Gorillák, csimpánzok, sokféle hüllő és madár él itt.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség listáján nincs Egyenlítői Guineából semmi.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Egyenlítői Guinea kontinentális területén az első lakók a labelabék voltak, akiknek egy kis, elszigetelt csoportja fennmaradt Rio Muni északi részén. A 17-19. századi bantu vándorlás hozta magával a partvidéki törzseket, később a fangokat. Az utóbbiak egy része több hullámban emigrált Bioko szigetére, felváltották annak korábbi neolitikus lakosságát. Annobónt a portugálok telepítették be São Tomé szigetéről hozott angolai eredetű emberekkel.

1472-ben érkezett meg Fernão do Póo portugál felfedező Bioko szigetére. 1494-ben már gyarmatosították is Annobón és a felfedezőjéről elnevezett Fernando Pó szigetet. 1778-ban a spanyolok kapták meg, cserébe az amerikai kontinensen lévő területekért. (El Pardo-szerződés)

A szárazföldi terület neve Rio Muni. A közel 200 éves spanyol uralom alatt a rabszolga-kereskedelem központja volt. 1827 és 1843 közt a britek támaszpontot létesítettek Bioko szigetén, onnan harcoltak a rabszolgakereskedelem ellen.

1963-ban belső autonómiát kapott a terület.

1968-ban vált függetlenné, és szinte azonnal, egészen 1978-ig véres diktatúra volt az országban. Az 1990-es évekre normalizálódott az élet, de a jogállami berendezkedés még a jövő kérdése.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország parlamentális köztársaság. 1991 óta többpárt rendszerű.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenlítői-Guinea térképe

Egyenlítői-Guinea 7 tartománya:

  1. Annobón (San Antonio de Palé)
  2. Bioko Norte (Malabo)
  3. Bioko Sur (Luba)
  4. Centro Sur (Evinayong)
  5. Kié-Ntem (Ebebiyín)
  6. Litoral (Bata)
  7. Wele-Nzas (Mongomo)

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fővárosban, Malabo-ban kb. 31 ezer fő él. Az összes népesség igen alacsony, 498 ezer fő. A népsűrűség viszont közepes, 17,76 fő/km2. A népességnövekedési ráta: 2,45%. A várható átlagos élettartam közepes, 54 év. A csecsemőhalandósági ráta: 90,0‰. Írástudatlanság: 22%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az összes népességből a fangok vannak abszolút többségben (83%), a lakosság kisebb részét teszik ki a bubuék (10%), valamint egyéb népek 7%. A domináns vallás a római katolikus (84%). Protestáns a lakosság 5%-a, valamint a törzseknek is megvan a maga vallása.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egy főre eső GDP változása 1950 és a 2010 között, Spanyolországgal összevetve.

Korábban a vezető gazdasági ágazat a kakaótermesztés volt, ám napjainkra már a kőolaj-kitermelés a meghatározó. Ennek köszönhetően a gazdaság az 1990-es évek közepétől kezdve nagyon gyors növekedésnek indult. Az ipari termelés szinte kizárólag a kőolaj-finomításhoz kötődik. Várakozások szerint az országban találhatóak még más, kiaknázatlan ásványkincsek is. Az ország lakossága leginkább naturálgazdálkodást folytat, csak néhol fedezhetők fel kisebb ültetvények, ahol főleg kávét és kakaót termesztenek. A gazdaság, és az export fontos pillérét adják még a kitermelt trópusi nemesfák (pl: okumé, ében, paliszender).

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasága: agráripari ország.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Útépítés Oyala mellett (2010)
  • Repülőterek száma: 2
  • Kikötők száma: 3

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rituális törzsi szertartás közvetítője

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Egyenlítői-Guinea-ba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malabo stadionja

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyenlítői-Guinea eddig még nem nyert érmet a játékok során.

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyenlítői-guineai labdarúgó-válogatott eddig még nem jutott ki a világbajnokságra.

Az ország 2012-ben Gabonnal közösen rendezi a 2012-es afrikai nemzetek kupáját.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Hivatalos becslés
  2. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  3. http://www.africatravelguide.com/equatorial-guinea

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Egyenlítői-Guinea témájú médiaállományokat.