Dél-Szudán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dél-szudáni Köztársaság
Republic of South Sudan
Dél-szudáni Köztársaság zászlaja
Dél-szudáni Köztársaság zászlaja
Dél-szudáni Köztársaság címere
Dél-szudáni Köztársaság címere
Nemzeti mottó: „Igazság, Szabadság, Jólét!”
Nemzeti himnusz: Dél-Szudán himnusza
South Sudan in its region (undisputed).svg

Fővárosa Juba[1][2]
é. sz. 4° 51′, k. h. 31° 36′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Salva Kiir Mayardit
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek dinka, nuer, bari és más nyelvek
függetlenség Szudántól
autonómia 2005. január 9-től
kikiáltása 2011. július 9-től

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint 8 260 490 fő (2008)[3] +/-
Rangsorban 74
Becsült 11 793 000 fő (2014. július)
Rangsorban 74
Népsűrűség 13,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 619 745 km²
Rangsorban 44
Időzóna EAT (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Dél-szudáni font (SSP)
Hívószám 249
Internet TLD .sd

Dél-Szudán vagy teljes nevén Dél-szudáni Köztársaság[4] (angolul: Republic of South Sudan[5]) kelet-afrikai ország, egyben a kontinens legújabb állama, mely 2011. július 9-én vált függetlenné[6] Szudántól, amelynek 2005 óta autonóm tartománya volt. 2011. január 9. és január 15. között népszavazást tartottak az országrész függetlenedéséről, és a szavazatok túlnyomó részének átszámolása szerint[7] a résztvevők 99%-a a déli országrész függetlensége mellett voksolt.[1][8] Az ENSZ 2011. július 14-én, 193. tagországként vette fel tagjai közé.[9][10] 2011. július 28-án tagja lett az Afrikai Uniónak is.[11]

Északon Szudánnal, keleten Etiópiával, délen Kenyával, Ugandával és a Kongói Demokratikus Köztársasággal, nyugaton a Közép-afrikai Köztársasággal határos. Fővárosa Juba, amely az ország Középső-Egyenlítő államában található.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudán és a környező országok

Szudán sivatagos északi részével szemben Dél-Szudán területét esőerdők, mocsarak és füves puszták tarkítják.[1][2] Fő folyója a Fehér-Nílus, mely hosszában szeli át az országot; a főváros, Juba is a folyó mentén fekszik.[2] A Fehér-Nílus középső része igen elmocsarasodott, ez a Szudd. Neve az arab szadd (akadály) szóból származik. A mocsárvidék egyike a világ legnagyobb vizes élőhelyeinek, valamint a legnagyobb a Nílus-medencében.[12] Kiterjedése változó, átlagosan több mint 30 000 km² a területe, de ez az esős évszakban elérheti a 130 000-et is.[13] Az ország fontosabb folyóihoz tartozik még a Bahr el Ghazal (jelentése: gazellák tengere), és a Sobat is, mely a Fehér-Nílus legdélebbre fekvő mellékfolyója. A Bahr el Ghazal a Szudd-mocsárvidéken folyik keresztül, és szintén a Fehér-Nílusba torkollik 716 km megtétele után.[14] A 354 km hosszú Sobat a fehér színű hordalékáról lehet még nevezetes, melyet áradásokkor nagy mennyiségben rak le. A Fehér-Nílus neve is innen eredeztethető.[14]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország műholdas képe

A niloták (dinkák, nuerek, shillukok stb.) a 10. század előtt érkezett meg Szudán területére. A 15. és 19. század közötti törzsi vándorlás Bahr el Ghazalból hozta ezeket a népeket a mai területükre. A 16. században érkező, jelenleg harmadik legnagyobb népcsoportnak számító zandék hozták létre Dél-Szudánban a legnagyobb kiterjedésű államot. A 18. században az avungarák érkezetek a területre és hamar fennhatóságot szereztek a zandék felett, amelyet a britek 19. századi érkezéséig meg is tudtak tartani.[15] A földrajzi akadályoknak köszönhetően az iszlám nem tudott a területen elterjedni, ami lehetővé tette az itt élő népeknek, hogy megtartsák vallási és kulturális örökségüket, illetve vallási és politikai intézményeiket.

A zandéknak a 18. században problémás kapcsolatuk volt több más törzzsel is, például a morókkal, a mundukkal, a pöjulukkal és több kis csoporttal Bahr el Ghazalban, főleg királyuk, Gbudwe terjeszkedési politikája miatt. A 19. században a franciák, a belgák és a mahdisták ellen küzdöttek szabadságuk megtartása érdekében. Az Iszmáíl pasa irányítás alatt lévő Egyiptom először az 1870-es években kísérelte meg a terület gyarmatosítását, megalapítva az Equatoria tartományt a déli területeken. A tartomány első kormányzója 1869-ben Samuel Baker lett, majd 1874-ben Charles George Gordon váltotta, akit Emin pasa követett 1878-ban. Az 1880-as években kitörő Mahdi-felkelés azonban destabilizálta a születő tartományt, így az 1889-ben megszűnt. A terület 1899 után brit igazgatás alá került, Szudán többi részével együtt.

A gyarmatosítók által nem sokkal korábban egyesített Szudán ötven évnyi brit és egyiptomi uralom után 1956-ban lett független. A meglévő ellentétek azonnal polgárháborúhoz vezettek a kormány és a déli területek között.[1] Dél-Szudánban 1955 és 1972, majd 1983 és 2005 között polgárháború dúlt. Az utóbbi során számos déli felkelő csoport, amelyek közül a legnagyobb a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (Sudan People's Liberation Army, SPLA) harcolt a szudáni kormány és egymás ellen. A második polgárháború több mint 2 millió halálos áldozatot követelt, valamint több mint 4 milliónyian menekültek el.

2005-ben a kormány és a lázadó csoportok nemzetközi nyomásra békemegállapodást kötöttek.[1] Ezután Dél-Szudán autonóm tartomány lett. Megkezdődött az újjáépítés, és a menekültek elkezdtek visszatérni. A 2005-ös békemegállapodás rendelkezett arról, hogy Dél-Szudán népszavazáson dönthet a függetlenségről vagy az autonóm státus fenntartásáról.[1][2]

Dél-Szudán a 2011. januári függetlenségi referendum után, 2011. július 9-én kikiáltotta függetlenségét Szudántól. A referendumon az ország lakosságának 98,83%-a szavazott a függetlenség mellett.[16] A függetlenség nem veszélytelen, hisz a határvidékek kőolajmezői mindkét Szudán számára kecsegtetőek. 2011 nyarától a határvidékeket, mint például Abyeit, 7000 ENSZ békefenntartó fogja ellenőrizni. Velük együtt 900 rendőr és szakértők is érkeznek majd az országba.[17] Dél-Szudán legalább hét fegyveres csoporttal áll harcban, amelyet súlyosbítanak a törzsi összecsapások is. Az ENSZ becslései alapján eddig 800-an haltak meg az országban a harcok során, amelyek az ország 10-ből 9 államára kiterjednek.[18] Az SPLA a lázadók elleni harc során többször égetett fel falvakat, becstelenített meg nőket és lányokat, illetve kínzott meg és végzett ki civileket.[19]

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salva Kiir Mayardit, Dél-Szudán első elnöke

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011. január 9-én egy hétig tartó népszavazás kezdődött az országrész függetlenedéséről, melyen az érvényesség érdekében a 3,8 millió regisztrált választó legalább 60%-ának részt kellett vennie.[1][2] Miután a referendum január 15-én véget ért, 3,2 millió szavazatot adtak le.[8] A szavazáson a függetlenségpártiak győztek, így 2011. július 9-én kikiáltották Dél-Szudán függetlenségét. Bár Szudán elsőként ismerte el az új államot, a szétválás békés lebonyolítása egyelőre bizonytalan, mivel számos vitás kérdés még lezáratlan, beleértve az olajbevételek elosztását és a pontos határvonalak kijelölését is.[1]

A helyzetet viszont bonyolítja, hogy Dárfúr és Abyei tartományok is pályáznak a függetlenségre. Ez utóbbiban vannak olyanok, akik Szudánhoz, mások Dél-Szudánhoz kívánnának tartozni. Abyei határos valamennyi szétváló területtel, s Dél-Szudán olajkitermelésének egy jelentős hányada erről a kicsiny területről való. Abyei hovatartozásáról a békemegállapodás szerint külön népszavazás kellett volna döntsön a dél-szudáni népszavazással egyidejűleg, ezt azonban elhalasztották, mivel a felek nem tudtak megállapodni arról, hogy ki rendelkezzen szavazati joggal.[1][2] Abyeit májusban észak-szudáni csapatok szállták meg, hogy kikényszerítsék a megállapodást az olajjövedelmek megosztásáról. A Dél-Szudánt vezető Salva Kiir Mayardit a többségi nemzetet alkotó dinkák közül származik, viszont a dinkák vezető szerepét a többi nemzetiség sérelmezi.[20]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dél-szudáni kormány elnöke Salva Kiir Mayardit. A 2010. áprilisi szudáni választásokon a déli szavazók 93%-a választotta elnökké, de megfigyelők szerint ebben csalások és kényszerítés is szerepet játszottak.[21]

Külkapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dél-Szudánt (sárga) elismerő államok (sötétzöld)

Szudán még a függetlenné válás előtt bejelentette, hogy Dél-Szudán függetlenedése után követséget nyit a fővárosban, Jubában.[22] Egyiptom volt a második olyan ország, amely szándékát fejezte ki az állam elismerését illetően.[23] Norvégia, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok szintén a függetlenség kikiáltása előtt jelezték hasonló szándékukat.[24][25][26] Az olajiparban érdekelt Kína pedig már 2010 végén konzulátust nyitott Jubában.[21]

Az Afrikai Unió 2011. február 8-i nyilatkozatában közzé tette, hogy Dél-Szudánt szívesen veszi fel tagjai közé 54. tagállamként, miután független országgá válik.[27] Az ország 2011. július 28-án csatlakozott a szervezethez, annak 54. tagjaként.[11] Az állam helye az Arab Ligában is biztosított, amennyiben csatlakozni kíván,[28] de választhatja a megfigyelői státust is.[29] Összes 77 ország küldöttei, köztük XVI. Benedek pápa hivatalos vatikáni küldöttsége és Martonyi János magyar külügyminiszter vettek részt a függetlenségi ünnepségen. Az eseményen megjelent Omar el-Basír szudáni elnök is, aki elismerte az új államot.[30][31] Szeptember 8-án megállapodás született Szudán és Dél-Szudán között arról, hogy a vitatott Abyei régióból mindkét fél kivonja csapatait, helyükre pedig etióp békefenntartók kerülnek.[32]

Az ország viszonya Szudánnal még nem teljesen tisztázott. Omar el-Besir az Európai Unióhoz hasonló konföderációt ajánlott fel Dél-Szudánnak, valamint bejelentette, hogy az észak- és dél-szudáni kettős állampolgárság engedélyezett lesz,[33] habár utóbbit később visszavonta.[34] Az ország 2011. július 14-én az ENSZ 193. tagja lett.[9]

Dél-Szudán 10 tagállama 3 történelmi régióba sorolható:

██ Bahr el Ghazal

██ Egyenlítő

██ Felső-Nílus

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 10 tagállam alkotja:

  1. Nyugat-Bahr el Ghazal (Western Bahr el Ghazal)
  2. Észak-Bahr el Ghazal (Northern Bahr el Ghazal)
  3. Unity
  4. Felső-Nílus (Upper Nile)
  5. Warrap
  6. Jonglei
  7. Tavak (Lakes)
  8. Nyugat-Egyenlítő (Western Equatoria)
  9. Középső-Egyenlítő (Central Equatoria)
  10. Kelet-Egyenlítő (Eastern Equatoria)

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Falusi diákok 2010 júliusában az USAID által finanszírozott dél-szudáni interaktív rádiósoktatáson

Lakossága körülbelül 11,7 millió fő. Az egészségügyi viszonyokat jellemzi, hogy minden tizedik gyermek nem éri meg az egyéves kort[2] és az átlagos várható élettartam mindössze 42 év.[20]

Szudán északi részén is sok déli származású, de északra vándorolt vagy már ott született ember él.[1] A vándorlás mindenesetre az elmúlt hónapokban már megindult, mivel sokan félnek attól, hogy északon zaklatásnak lennének kitéve. 2005 óta a délen élő északiak száma is csökkent.[35] A 2005-ös polgárháború véget érte óta mintegy 2 millióan költöztek vissza északról, és 2010 októbere óta körülbelül 360 ezer ember érkezett Dél-Szudánba. A függetlenség kikiáltása újabb vándorlási hullámot indított el északról, amiben sok ott született is megtalálható.[17]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudán fővárosa Juba[1][2], más fontosabb városok Malakal, Bur/Bor, Rumbik/Rumbek és Waw/Wau.

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legtöbb lakosa fekete-afrikai; a főbb népek a dinkák, a nuerek és a sillukok, de összesen több mint 200 etnikai csoport lakja a területet.[2] A lakosság jelentős része animista vagy keresztény (Észak-Szudánt ezzel szemben többnyire muszlim szudániak lakják). A sokszínű népességet az elszakadási törekvések időlegesen egységbe kovácsolták, de a függetlenedés után ez az egység könnyen megbomolhat.[1][2]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban nincs megfelelő egészségügyi ellátás.[1]

Híd a Fehér-Nílus fölött Jubában

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság jelentős része földművelésből és állattartásból él. A nomád pásztorkodás az országhatárokon is átível.[1]

Szudán kőolajkészleteinek többsége Dél-Szudán északi határvidékén található (az olajkitermelés 80%-a a déli tartományokban történik[2]), azonban az exporthoz szükséges csővezetékek és olajfinomítók (beleértve Port Sudan kikötőjét) északon vannak, ami kölcsönös gazdasági függőséget jelent.[1] A 2005-ös egyezmény az olajbevételek megosztását átmenetileg 50-50%-ban határozza meg, de a népszavazás utáni időszakra vonatkozóan nincsen megállapodás. Szudán olajiparának 40%-a egyébként kínai tulajdonban van.[21] A déli kormányzat saját csővezeték kiépítését tervezi a kenyai Mombasa kikötőjéig.[1]

Az országrész népessége az évtizedes polgárháborúk során rendkívül elszegényedett: a népesség több mint fele (az ENSZ becslése szerint 90%-a[36]) naponta kevesebb mint 1 dollárból él. Ezzel Dél-Szudán a világ legszegényebb országainak egyike.[1]

Infrastruktúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wauba tartó vonat, amelynek a tetején is utasok ülnek

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban összesen mintegy 100 km az aszfaltozott utak hossza. Még Jubában is többnyire földutak jelentik a közlekedési infrastruktúrát.[1] Esős időszakban az utak szinte járhatatlanok, csak több órával az eső után szabad közlekedni. A vasútvonal felújítását is tervezik, a legújabb tervek szerint pedig Wauból Jubán keresztül Kapoteába építenének egy teljesen új vasútvonalat, hiszen ez elengedhetetlen lépés az olajipar fejlesztésének lehetőségeit tekintve.

Az országban négy nemzetközi légikikötő található; Jubában, Malakalban, Wauban és Rumbekben. Ezek közül a jubai repülőtér a legforgalmasabb, közvetlen összeköttetésben áll Entebbével, Nairobival, Kairóval, Addisz-Abebával és Kartúmmal.[37]

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országrész intézményrendszere rendkívül fejletlen; nincs például elegendő iskola.[1] A legszegényebb térségekben a gyerekek 1%-a sem végzi el az általános iskolát. Széles körű az írástudatlanság.[2][38] Az országban két felsőoktatási intézmény működik, a Szudáni Katolikus Egyetem, valamint a Jubai Egyetem.[39]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dél-Szudánban eléggé fejletlen a sport.Válogatott szinten csak a labdarúgóik játszanak, habár azok is amatőrként.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s Iván András: Új ország születhet Dél-Szudánban (magyar nyelven). Index, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  2. ^ a b c d e f g h i j k l Southern Sudan votes on independence (angol nyelven). BBC News, 2011. január 9. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  3. Discontent over Sudan census. AFP, 2009. május 21. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  4. Az ország rövid és hosszú magyar nevét az FNB tájékoztatása alapján közöljük, a bizottság várható döntését megelőlegezve. Az információ autentikus forrásból származó hiteles közlés. A közlést tartalmazó hivatalos e-mailt archiváltuk, szövegét az OTRS-eléréssel rendelkező szerkesztők a 2011071110003399 ügyszám alatt olvashatják. Aki meg szeretne bizonyosodni az információ valódiságáról, lépjen kapcsolatba az OTRS-eléréssel rendelkezők valamelyikével!
  5. South Sudan becomes world's newest nation. Forbes.com. [2011. július 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  6. Népszabadság: Új ország születik a semmiből, 2011. július 9.
  7. http://www.bbc.co.uk/news/world-africa-12070034
  8. ^ a b Közeleg Dél-Szudán elszakadása (magyar nyelven). Index, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  9. ^ a b South Sudan admitted to U.N. as 193rd member. Reuters
  10. Élet és Tudomány, 2013. 9. sz. 281.o.
  11. ^ a b South Sudan Becomes African Union's 54th Member. Voice of America News, 2011. július 28. (Hozzáférés: 2011. július 28.)
  12. Gaudet, J.J., and A. Falconer, 1983
  13. Sutcliffe, J.V., Parks, Y.P.. IAHS Special Publication No 5. (1999) 
  14. ^ a b Bahr al-Ghazal. Encyclopædia Britannica Online Library Edition. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2008. január 21.)
  15. Metz, Helen Chapin, ed. Sudan: A Country Study. The Turkiyah, 1821–85 Washington: GPO for the Library of Congress, 1991.
  16. Martell, Peter: BBC News - South Sudan becomes an independent nation. BBC, 2011. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  17. ^ a b Hivatalosan is Dél-Szudán a világ legfiatalabb országa. Kárpátalja.ma, 2011. július 10. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  18. South Sudan army kills fighters in clashes”, Al Jazeera English, 2011. április 24. (Hozzáférés ideje: 2011. április 26.) 
  19. Sudan: Transcending tribe”, Al Jazeera English (Hozzáférés ideje: 2011. április 30.) 
  20. ^ a b A robbanás szélén áll Afrika óriása (origo.hu)
  21. ^ a b c Válás szudáni módra (magyar nyelven). Népszabadság, 2010. december 29. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  22. Sudan: Khartoum Opens Embassy in Juba as South Approaches Separation. Sudan Tribune, 2011. március 19. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  23. Egypt says will recognize new South Sudan state. Jerusalem Post (Reuters), 2011. március 27. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  24. Norway vows to recognize south Sudan independence | Radio Referendum. Radioreferendumsudan.org. (Hozzáférés: 2011. július 9.)
  25. Israel to recognize South Sudan as independent state. Haaretz. (Hozzáférés: 2011. július 8.)
  26. U.S to recognize South Sudan as a sovereign, independent state in July 2011, 8 February 2011, GOSSMISSION USA.
  27. The African Union Applauds the Success of the Referendum in Southern Sudan. au.int, 2011. február 9. (Hozzáférés: 2011. április 2.)
  28. South Sudan “entitled to join Arab League””, 2011. június 12. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  29. El-Husseini, Asmaa. „Hoping for the best”, 2011. július 7. (Hozzáférés ideje: 2011. július 8.) 
  30. magyar diplomácia
  31. Magyarország napokon belül elismeri Dél-Szudánt, 2011. július 9. (Hozzáférés: 2011. július 13.)
  32. Szudán és Dél-Szudán megállapodott, hogy kivonják katonáikat Abyeiből. Honvedelem.hu, 2011. szeptember 10. (Hozzáférés: 2011. szeptember 11.)
  33. Will Ross. „Southern Sudan votes on independence”, BBC, 2011. január 9. (Hozzáférés ideje: 2011. április 2.) 
  34. South Sudan becomes an independent nation”, BBC News, 2011. július 9. (Hozzáférés ideje: 2011. július 9.) 
  35. Will Ross: Southern Sudan prepares to wave 'Bye bye Khartoum' (angol nyelven). BBC News, 2011. január 7. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  36. Mary Harper: Southern Sudan unveils plans for animal-shaped cities (angol nyelven). BBC News, 2010. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. január 9.)
  37. [1] Szudán és Dél-Szudán repülőterei (angol nyelven)
  38. Tim Brown: South Sudan education emergency. (Hozzáférés: 2011. július 10.)
  39. [2] Katolikus egyetem Jubában (angol nyelven)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a South Sudan című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.