Charles George Gordon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles George Gordon

Charles George Gordon (Woolwich, London mellett, 1833. január 28.Kartúm, 1885. január 26.) brit vezérőrnagy. Kína Gordon, Gordon pasa és Kartúmi Gordon néven is ismert.

Ifjúsága és diákévei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Charles Gordon a negyedik fia és kilencedik gyermeke volt Henry William Gordonnak, a királyi tüzérség tábornokának (1785/6-1865) és feleségének, Elizabethnek (1794-1873), aki Samuel Enderby (1756-1829) hajótulajdonosnak volt a lánya. Azután, hogy Woolwichban elvégezte a Királyi Katonai Akadémiát 1852 júniusában csatlakozott a Királyi Mérnökkarhoz. 1855-től 1856-ig harcolt a Krími-háborúban.

Az ópiumháború és tajping-felkelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1859/60-ban Kínába ment és részt vett a 2. ópiumháború angol-francia expedíciójában. 1860 októberében részese volt Peking ostromának. A békekötés (1860. október 24.) után beutazta az ország nagy részét. 1860-ban őrnaggyá léptették elő és 1863 áprilisában az elesett Ward tábornok helyére került a „Győzedelmes hadsereg” főparancsnokaként. Gordon 1863-64-ben jelentős mértékben hozzájárult a tajping-felkelés leveréséhez. A győzelem után összeveszett a felettesével, Li Hongzhanggal, mert figyelmen kívül hagyták Gordon becsületszavát, melyet Suzhou bevétele után a szabad elvonulásra adott és a „Li csónakjának” ünnepén a Taiping-királyokat megölték. Li Hongzhang tagadta, hogy ő adta ki erre a parancsot. De Gordon lemondott a jutalomról meg a kitüntetésről és elhagyta Kínát. 1865-től Angliában élt, Gravesend város utászparancsnoka volt és a hadseregről gondoskodott. Alapított egy kis esti iskolát, ahol ő maga tanított. 1871-ben az Európai Dunabizottság angol meghatalmazottja lett Galacban.

Szudán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gordon Szudánban, amely 1821 óta az egyiptomi oszmán alkirály, a kedive uralma alatt állt, 1873-ban vette át Equatoria kormányzói hivatalát. A 19. század 70-es éveiben Szudánban több európai működött közre a közigazgatás megszervezésében és a rabszolga-kereskedelem elleni harcban. Gordon kapta a megbízást, hogy a Felső-Nílus vidéki országok leigázására, Samuel Baker által megkezdett intézkedéseket az egyenlítői nagy tavakig tovább folytassa. 1874. február 6-án érkezett Kairóba és márciusban állította fel főhadiszállását Gondokoroban, amit a kedive, Ismail pasa tiszteletére Ismailiára átkeresztelt. A főhadiszállást később a klimatikus viszonyok miatt áthelyezte Ladoba. Az egyenlítői tavakig egy sor megerősített őrhelyet létesített, harcolt a rabszolga-kereskedők ellen és jó alapot teremtett az ottani egyiptomi uralom számára.

1877-ben lett Szudán kormányzója és ettől fogva nevezték pasának. Gordon ebben az időben gyakran utazott át az országon, legtöbbször nagy kíséret nélkül. Ekkor keletkezett a „tevelovas” legendája, aki mindig mindenhol ott volt. Gordon továbbra is küzdött a fekete afrikaiak rabszolgasága ellen. 1879 júliusában Gordon egészségügyi okokból és mivel az új kedivével, Tawfiqqal valamint Sir Evelyn Baringgal személyes nézeteltérése támadt, lemondott. Utolsó vállalkozása egy expedíció volt, hogy megtalálja Abesszínia négusát. De ez a terv zátonyra futott. Gordont az abesszínok elfogták és visszaküldték.

1880 májusában rövid időre az indikai alkirály, Marquis von Ripon katonai titkára lett és ennek kapcsán Kínába ment, ahol mint a kínai kormány tanácsadója sikeresen közreműködött az Oroszországgal folytatott diplomáciai vitában.

Alig tért vissza Angliába, 1881 áprilisában Mauritiusra ment, ahol a sebesült bajtársak képviselőjeként mint utászparancsnok tevékenykedett 1882. áprilisig, majd a Seychelle-szigetekre látogatott, megkapta a vezérőrnagyi rangot és a dél-afrikai gyarmati csapatok főparancsnokságát. De néhány hónap múlva már vitába keveredett az ottani kormánnyal és lemondott. 1882 októberében visszatért Angliába.

Ezután egy kis ideig Palesztinában élt. Jeruzsálemi tartózkodása során jutott arra a meggyőződésre, hogy megtalálta Jézus sírját. Ennek a teóriájának ma is vannak követői.

A Mahdi-felkelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1881-ben Mohamed Ahmed kirobbantotta Szudánban a Mahdi-felkelést. Az egyiptomi kormánynak a felkelés elleni harcban komoly problémái adódtak, emiatt a Gladstone vezette brit kormány utasította Egyiptomot 1883 decemberében, hogy adja fel Szudánt. Az ország feladása azonban nagyon nehéz volt, mivel katonák, civil alkalmazottak ezreit és azok hozzátartozóit kellett Szudánból evakuálni. A brit kormány ezért Gordon pasát bízta meg, hogy menjen Kartúmba, és onnan kiindulva szervezze meg az evakuálást. Gordon 1884 januárjában indult Kairóba. Ott újabb utasításokat kapott az egyiptomi főkonzultól, Evelyn Baringtól, és kinevezték egzekutív meghatalmazású főkormányzóvá. Gordon azt tervezte, hogy a befolyásos al-Zubayr Rahmát utódjává tegye. 1884. január 26-án ezért találkozott Gordon, Evelyn Baring, Evelyn Wood és Giegler pasa az egykori rabszolga-kereskedővel, al-Zubayr Rahmával, hogy a Mahdi-felkelés elleni együttműködésre hívjanak fel és felajánlják neki a kormányzói tisztséget. Zubayr kinevezését azonban a londoni kormány elutasította, mert nem akart Szudán élére egy volt rabszolga-kereskedőt állítani. Gordon 1884. február 18-án érte el Kartúmot, ahonnan 2500 nőt, gyereket, beteget és sérültet evakuált Egyiptomba, mielőtt a mahdisták a várost március 18-án körülzárták, és megkezdődött a város tíz hónapig tartó ostroma.

Gordon sírja Londonban

A brit miniszterelnök, Gladstone arra kérte Gordont, hogy térjen haza, mert nem akart felmentő sereget küldeni. Gordon válasza erre: „I am in honour bound to the people”. (Az embereknek adott becsületszavam kötelez.) A miniszterelnök végül engedett és Garnet Joseph Wolseley vezetésével csapatokat küldött, melyeket „Gordon Relief Expedition”-nak neveztek el. Bár a brit kormány a csapatok kiküldését augusztusban parancsolta meg, ám ezek november előtt nem voltak menetkészek. Így csak december 7-én érte el ez a 7000 ember Kortit. Időközben Kartúmban a készletek kifogytak, és a védők is kimerültek. Az ostrom irányítását az El-Obeidből odaérkező Mahdi maga vette át. Mivel a felmentő brit csapatok fenyegetően közeledtek, ezért a támadást 1885. január 26-ra tűzték ki. Reggel 50 000 mahdista lendült támadásba, három óra körül törtek be a városba, és megölték Gordont, gyaníthatóan a kormányzói palotában. A mahdisták Gordon fejét, mint győzelmi trófeát lándzsára tűzték.

Wilson ezredes brit csapatai két nappal később érkeztek meg. A közvéleményt és az államvezetést egyaránt lesújtotta a veszteség. A londoni Szent Pál-katedrálisban és más templomokban gyászmiséket tartottak. Gordon tábornok sírja a Szent Pál-katedrálisban található.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német Wikipédia Charles George Gordon szócikkének fordítása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles George Gordon témájú médiaállományokat.