Li Hung-csang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Li Hung-csang
李鸿章
Li Hung Chang in 1896.jpg
Li Hung-csang 1896-ban
Cseli alkirálya és Pejjang minisztere
Hivatali idő
18711895
Előd Ceng Kuo-fan
Utód Vang Ven-sao
Cseli alkirálya és Pejjang minisztere
Hivatali idő
19001901
Előd Jü Lu
Utód Jüan Si-kaj
Hukuang alkirálya
Hivatali idő
18671870
Előd Kuan Ven
Utód Li Han-csang
Liangkuang alkirálya
Hivatali idő
18991900
Előd Tan Csung-lin
Utód Tao Mo

Született 1823. február 15.
Hofej, Anhuj, China Qing Dynasty Flag 1889.svg Csing-dinasztia
Elhunyt 1901. november 7. (78 évesen)
Peking, China Qing Dynasty Flag 1889.svg Csing-dinasztia

Foglalkozás tábornok, politikus, diplomata
Vallás konfucianista

Li Hung-csang (egyszerűsített kínai: 李鸿章; hagyományos kínai: 李鴻章; pinjin: Lǐ Hóngzhāng; Wade-Giles: Li Hung-chang) (Hofej, Anhuj, 1823. február 15. - Peking, 1901. november 7.) Csing korabeli kínai tábornok, tisztviselő, vezető politikus, diplomata, a „Kelet Bismarckja”. Komoly erőfeszítéseket tett hazája modernizálásáért. Több fontos posztot is betöltött élete során, katonaként harcolt a Tajping-felkelésben, a nieni felkelésben, az ópiumháborúban és az első kínai–japán háborúban. Mikor Cseli alkirálya lett, a területen működő ipart és folyó kereskedelmet megpróbálta modernizálni. Diplomataként több híres és fontos külföldi politikussal találkozott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Hung-csang azon kevés képeinek egyikén, ahol még fiatalon látható

Apja Ceng Kuo-fan volt, egy befolyásos hivatalnok és politikus, emellett kiváló katonai parancsnok. Apja egy személyben volt a fiatal Hung-csang mentora is volt. Konfucista tanokat hallgatott és 1847-ben Jinshi fokozatot szerzett, ez volt a legmagasabb szint a vizsgáztatási rendszerben. Két évvel később felvételt nyert a Hanlin Akadémiára. Hung-csang 1844-ben kezdődött hivatalos pályafutása Ceng útmutatásait követve Pekingben. 1850-ben tört ki a Tajping-felkelés, ami nagy vallási és politikai felfordulást okozott és a Csing-dinasztia létét fenyegette. Az apja által felállított hadseregben szolgált és harcolt a lázadók ellen. Mikor kitört az ópiumháború (1839–1842 és 1856–1860) saját maga által felállított egységekkel és a hozzá bérelt gőzhajókkal az ellenség ellen, de ez az akció nem sokat tehetett a fejlett nyugati nagyhatalmak elleni háborúban és azt az európaiak nyerték meg. 1859-ben Li átkerült a Fucsien tartományba, ahol „taotaj” rangot kapott. Ceng Kuo-fan tanácsára a császári udvar újabb hadsereget szervezett a tajpingok ellen Li Hung-csang vezetősége alatt, hogy segítse a hunani hadsereget. Li felszabadította Csiangszu tartományt, kivéve Nanking városát, de később Nanking is az ő kezére került. Mikor az európai hatalmak is beszálltak a konfliktusba, az országba érkező európai erők főparancsnoka Charles George Gordon lett. Li kapcsolata gordonnal egyáltalán nem volt felhőtlen. Ezt még savanyította a Szucsou átadásának a körülményei. Ugyanis Gordon egy egyezményt között a lázadó hercegekkel, hogy megkíméli az életüket, ha együttműködnek vele. Li azonban az egyezményt semmibe véve kivégeztette a hercegeket, feldühítve evvel Gordont. Ugyanakkor Li tagadta, hogy ő adta ki a kivégzési parancsot. Az udvar megbízásából Hung-csang verte le a fáklyavivők nieni, honani és santungi felkelését a katonáival 1866-ban. Egy évvel később nevezték ki alkirállyá Hukuangban, ahol néhány évig maradt.

Későbbi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Hung-csang

Cseli alkirályaként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1870-ben nevezte ki az uralkodó Cseli alkirályává. Evvel együtt a diplomáciai karrierre is ívelt felfelé és bár felállítottak egy új Pekingi intézményt a nyugati diplomácia fellendítéséért, Li lett a leghíresebb a kínai diplomaták közül, ezért rengeteg nyugati hatalmassággal tárgyalt és ez is segítette, hogy több mint 25 évig ült a cseli-i Főkormányzói székben. Tung-csi halála után 1875-ben fegyveres katonákat vezetett a fővárosba és államcsínyt követett el, evvel a trónja emelve Kuang-hszü császárt, Ce-hszi kínai császárné gyámsága alatt. 1886-ban a Kínai-francia háború idején szerződést kötött a franciákkal a békét illetően. Cseli alkirályaként rengeteg pénzt áldozott bele a birodalom megerősítéséért. Fegyveres alakulatok, hadseregek felállítására, a Port Arthur és a Taku vár megerődítésére és a haditengerészet építésére rengeteg pénzt fordított. A kereskedelemből jövő pénzből állította fel a Pejjang hadseregét és haditengerészetét. Épített egy akadémiát és két haditengerészeti bázist is. Figyelemmel kísérte a Japán Birodalom modernizálódását, sikeres reformjait és jó megalapozottan félt attól, hogy a két birodalom összeütközésbe fog kerülni.

Az első kínai-japán háború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1894-95-ös első kínai–japán háború idején a japánok ellen induló kínai erőket, a pejjangi hadsereg és haditengerészet irányította, de az elavult fegyverzet miatt, és Pejjang hadával rivalizáló többi hadsereg segítsége nélkül a pejjangi erők vereséget szenvedtek. A háború miatt a Csing-dinasztia uralta Kína nagy fontosságú területeket vesztett el, mint például Tajvant is.

Utolsó évei és külföldi útjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Li Hung-csang a brit Lord Salisbury és Lord Curzon társaságában.

Hung-csang sok vezető külföldi államférfival és méltósággal találkozott. 1896-ban részt vett II. Miklós orosz cár koronázási ünnepségén. Oroszországban tárgyalt egy titkos szövetségről a két ország között, ami az első egyenlő szerződés volt a modern Kína történetében. Átutazott Nyugat-Európán és Washington D.C.-be érkezett és találkozott az akkori amerikai elnökkel, Grover Clevelanddel. 1896-ban ellátogatott Angliába is, ahol Viktória brit királynő kitüntette a Viktória kereszttel. 1899-ben Liangguag alkirálya lett és ezt a posztot egy éven keresztül töltötte be. Li Hung-csang jelentős szerepet játszott a bokszerlázadás befejezésében. 1901-ben ő volt az egyik legfőbb tárgyaló tárgyalt az ellenséges idegenhatalmakkal, ő írta alá Kína nevében azt a szerződést, ami véget vetett a bokszer válságnak és hatalmas kártérítést és terheket rótt a Kínai császárságra. A tárgyalások rettentően kimerítették a szervezetét az öreg aggastyánnak és két hónappal később májgyulladásban halt meg Pekingben. Halála előtt nem sokkal főnemesi rangot kapott, amit halála után fia örökölt.

Hagyatéka és emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megítélése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megítélése vegyes. Egyrészről az utókor őt tette meg az egyik bűnbaknak az egyenlőtlen szerződések és Kína egyéb megaláztatásai miatt. Mások viszonyt kifinomult politikusként, ügyes diplomataként és az országát modernizálni próbáló vezetőként emlékeznek rá. A legtöbb ember még mindig negatív személyként tekint rá, de több történész is rávilágított már, hogy Li nem volt áruló.

Li Hung-csang raguja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai körútja során estélyt rendezett, hogy megmutassa a kínai nemzet konyháját a helyieknek. Az amerikai szakácsnak rendkívül nehéz dolga volt, mivel a kínai konyha remekeinek elkészítéséhez rengeteg alapvető alapanyag hiányozott. Li parancsára a séfek nekiláttak a konyhában található összes alapanyag felhasználásával egy alkalmi ragu elkészítéséhez. Beletettek többek közt tengeri uborkát, tintahalat, tofut, sonkát, gombát, csirkehúst és minden egyéb ehető alapanyagot. Aztán mindent egybefőztek, és a végeredmény egy új, ínycsiklandozó étel lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]