Namíbia

Namíbia (egykoron Délnyugat-Afrika) 1990-től független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Az országot a Dél-afrikai Köztársaság, Angola, Zambia és Botswana határolja.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Történelem
- 2.1 A függetlenség kivívása
3 Államszervezet és közigazgatás
4 Védelmi rendszer
5 Népesség
6 Gazdaság
- 6.1 Általános adatok
- 6.2 Gazdasági ágazatok
7 Közlekedés
8 Kultúra
9 Turizmus
10 Sport
11 Ünnepek
12 Források
13 Jegyzetek
14 Külső hivatkozások

Földrajz [szerkesztés]

Domborzat [szerkesztés]

Namíbia domborzati térképe

A Fish folyó kanyonja

A Kalahári (sivatag)

Skeleton Coast Park, vagyis a Csontvázpart egy képe

Ágastörzsű aloék az ország déli részén

Afrika délnyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekvő ország. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan, 80–130 km szélességben Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namib-sivatag húzódik, amelynek létrejötte a hideg Bengeuela-áramlatnak köszönhető. A sivatagból meredeken emelkednek ki az 1200–1800 m átlagmagasságú magasföldek, (Ovambo-fennsík, Damara-, Namaföld). Az ország keleti fele a Kalahári-medence peremvidéke.

Öt nagy táj különböztethető meg:

A központi fennsík észak-déli irányban húzódik. Nyugatról a Namib-sivatag, délről az Oranje folyó határolja, keletről a Kalahári-sivatag. Az 1300–1700 m tengerszint feletti magasságú fennsíkból összefüggő hegyvonulatok, vagy magányos szigetszerű hegyek emelkednek ki. Jellegzetes hegyvonulat a több száz kilométeren át húzódó "Holdbéli Táj", jellegzetes szigethegyek az Afrika Matterhonjának is nevezett Spitzkoppe és az Erongo-hegység masszívuma. A központi fennsíkon emelkedő Brandberg (Égett-hegy) csúcsán található Namíbia legmagasabb pontja, a Königstein. A széles, lapos fennsíkon él a lakosság zöme, itt összpontosul a gazdasági tevékenység. Windhoek, az ország fővárosa is itt található, valamint a művelt földek legtöbbje. Bár Namíbia területének csak 1%-a művelt, a lakosságnak majdnem a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja. Nyáron a hőmérséklet elérheti a 40 °C-ot, és a fagy gyakori a téli időszakban.

A Namib-sivatag nagy kiterjedésű rendkívül száraz vidék. Kavicsos síkságok és homokdűnék húzódnak a tengerpart mentén. A homok az Oranje-folyó völgyében és még attól is délre folyó erózióból származik. Az Oranje a hordalékot az Atlanti-óceánba szállítja, azután a part menti tengeráramlatok rakják le a homokot északabbra. Az uralkodó délnyugati szél ebből a homokból építi fel a világ legnagyobb dűnéit. A dűnék elzárják a tengerbe tartó patakok medrét, az ilyen helyeken a patakok hordalékából nagy, kavicsos síkságok alakultak ki. A Namib-sivatagban nagyon gyér a növényzet, kivéve a kavicsos síkságokon és a száraz folyómedrekben élő zuzmókat, amelyeket a föld alatt szivárgó víz éltet.

A központi fennsík nyugati lejtője meredek. Az átlaghőmérséklet és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan nő a hideg atlanti vizektől távolodva. Bár e sziklás terület talaja rossz, mégis sokkal termékenyebb, mint a Namib-sivatag. Nyáron a lejtő emelkedni kényszeríti a szelet, és kicsapódik belőle a nedvesség. A víz jelenléte, valamint a gyorsan változó domborzat sokféle kisméretű élőhelyet hoz létre, ahol sokféle organizmus él. Közülük sok endemikus. A lejtő növényzete változatos forma és sűrűség tekintetében, sűrű erdőtől az elszórt fákkal tarkított bozótosig. Sok akáciaféle él erre, valamint fűfélék és más, bozótos területekre jellemző növények.

Bushveld (Bozótos). A Bozótos Északkelet-Namíbiában és a Caprivi-sáv területén, az angolai határ mentén található. Caprivi Strip egy keskeny sáv, amelynek célja valaha az volt, hogy Német Délnyugat-Afrika kijáratot kapjon a Zambézira. E terület sokkal csapadékosabb, mint az ország többi része, átlagosan mintegy 400 mm hullik évente. A hőmérséklet is hűvösebb, mérsékeltebb, jelentős szezonális ingadozással. A terület általában lapos, talaja homokos, korlátozott a víztároló képessége. Észak-Namíbia középső részén, a Bozótosban található Namíbia egyik leglátványosabb természeti jelensége: az Etosha Pan. Ez az év legnagyobb részében száraz, sós pusztaság, de az esős évszakban sekély tó, amelynek kiterjedése több mint 6000 négyzetkilométer. A terület létfontosságú a környező szavannák nagyszámú madarának és állatának, amelyek a nyári szárazság idején a visszamaradt tócsákból isznak.

A Kalahári-sivatag Namíbia talán legismertebb földrajzi tája. Kiterjed a Dél-afrikai Köztársaságra és Botswanára is. Változatos élőhelyek találhatók itt a végletesen száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek bele a sivatag fogalmába. Az egyik ilyen terület, az úgynevezett Succulent Karoo, 5000 növényfaj otthona, melyeknek majdnem a fele endemikus, a világ pozsgás növényeinek egyharmada itt él. E termékenység és endemizmus oka, hogy a csapadékeloszlás aránylag stabil. Itt nincs visszatérő aszály. Bár ez is sivatag, télen elég eső esik ahhoz, hogy fenntartsa érdekes növénytársulását. A Kalaháriban, de Namíbia sok más részén is, elszigetelt hegyek sajátos mikroklímája élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amelyek nem alkalmazkodtak a környező sivatag körülményeihez.

Vízrajz [szerkesztés]

A Ruacana vízesés a Kunene folyón

A déli határon az Oranje, az északi határon a Cunene folyó tart az Atlanti-óceánba. Messze északkeleten, a Caprivi-sáv területén az Indiai-óceánba ömlő Zambézi a határfolyó. Az ország belseje lefolyástalan sivatag.

Éghajlat [szerkesztés]

Szurikáta

Namíbia éghajlata szubtrópusi. Az ország kiterjedése és felszíne miatt több éghajlatot is megkülönböztetünk:

Az ország nyugati része egész évben szeles és ritka a csapadék. A hőmérséklet gyakran kúszik 25 °C fölé. A legmelegebb nyári hónapokban (december, január) a hőmérséklet 30 °C fölé megy. Júliusban és augusztusban a hőmérséklet 25 °C körüli.

Az Atlanti-óceán partján hideg délnyugati szelek fújnak. Nyáron az idő enyhe, télen viszont hideg. A víz hőmérséklete ritkán haladja meg a 15 °C-ot.

Az ország nagyobb (keleti) része a trópusi nyári esők területe. Az esős évszak novembertől áprilisig tart. A déli részen szubtrópusi téli esős terület található, ahol júniusban és júliusban esik az eső.

Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]

Lásd még: Kategória:Namíbia állatvilága

Nemzeti parkjai [szerkesztés]

Vadlovak

Zebrák az Etosha Nemzeti Parkban

Az állami természetvédelmi területeket a Környezetvédelmi és Turisztikai Minisztérium kezeli. A függetlenség óta egyre több a magánkézben lévő természetvédelmi terület. Ezek tulajdonosai az idegenforgalomból jutnak jövedelemhez.^[1]

Mudumu Nemzeti Park Caprivi Strip keleti részén. Sűrű szavanna, a vizekben krokodil és víziló él. Látható még ott elefánt, bivaly, sokféle antilop.

Mamili Nemzeti Park: mocsárvidék.

Etosha Nemzeti Park: Afrika egyik legnagyobb állatrezervátuma. Része az Etosha Pan időszakos tó. Az itatóhelyek környékén könnyű fényképezni egyébként nehezen megközelíthető állatokat.

Skeleton Coast Park: szó szerint Csontvázpart. Nevét a sok hajóroncsról kapta, melyek váza csontvázra emlékeztet. A part mentén járó hajók a gyakori ködben időnként zátonyra futottak, elhagyták őket. A terjeszkedő homok miatt a jelenlegi parttól gyakran több tucat vagy éppen több száz méterre vannak a roncsok a szárazföld belsejében. Egyéb látványosság errefelé a homokdűnék, a rendkívül száraz táj a ködös óceán mentén.

Történelem [szerkesztés]

Ősi sziklarajzok Twyfelfonteinban

Namíbia száraz vidékét ősidők óta lakják busmanok, damarák, namakák. A 14. századtól kezdve a bantu vándorlás során bantuk is vándoroltak be.

1486-ban érkezett ide az első európai Diogo Cão személyében. A portugál felfedező a mai Cape Cross parton szállt partra. A belső vidékek azonban a 19. századig lényegében ismeretlenek maradtak.

1885-ben a németek gyarmatosították a területet Délnyugat-Afrika néven. Az első világháborúban Dél-Afrika (ekkor még: Délafrikai Unió) brit domínium csapatai szállták meg, és a Népszövetségtől a Délafrikai Unió a területet mandátumként megkapta. 1920-tól a Népszövetség mandátumterülete, Dél-Afrika kormányozta egészen 1990. március 21-ig. Ekkor elnyerte teljes függetlenségét.

A függetlenség kivívása [szerkesztés]

1945-ben, amikor a Népszövetség megszűnt, függetlenné váltak a mandátumos területek, vagy gyámság alá kerültek. A Dél-afrikai Köztársaság vonakodott gyámság alá helyezni Namíbiát. Az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól 1949. decemberében a következő kérdésekben: - fennállnak-e a Dél-afrikai Köztársaság mandátumból folyó kötelezettségei, és ha igen, mik ezek, - alkalmazható-e az ENSZ Alapokmányának a gyámsági rendszert szabályozó XII. fejezete a területre, - van-e jogi lehetősége a Dél-afrikai Köztársaságnak módosítani Délnyugat-Afrika státuszát, és ha nem, kinek van erre joga.

A kérdések eldöntéséhez olyan alapvető problémákat kellett megoldania a Nemzetközi Bíróságnak, mint hogy az ENSZ jogutódja-e a Népszövetségnek, vagy átszálltak-e az alapvető funkciók a két szervezet között. 1950-ben készült el a tanácsadó vélemény, amely szerint fennállnak a mandátumrendszerből eredő kötelezettségei a Dél-Afrikai Uniónak, de a jelentéseket a továbbiakban az ENSZ számára kell megtennie, és az ellenőrzési jogokat az ENSZ gyakorolja tovább. Dél-Afrika azonban nem adott jelentéseket ennek ellenére, így 1960-ban Libéria és Etiópia - a Népszövetség két volt afrikai tagállama - pert indított a Nemzetközi Bíróság előtt Dél-Afrika ellen, de 1966-ban a Bíróság úgy foglalt állást, hogy közvetlen érdeksérelem híján a két állam nem perelhet.

1966. október 27-én az ENSZ Közgyűlése megszüntette a mandátumot, és a területet - függetlenné válásáig - egy 11 tagú szerv, a Namíbiai Tanács irányítása alá helyezte. De jure tehát ENSZ-igazgatás alá került a terület, és 1968-tól a Namíbia nevet használták rá. Dél-Afrika nem vonult ki a területről, azt állítva, hogy az ENSZ Közgyűlése állásfoglalása rá nézve nem kötelező.

A Közgyűlés 1971-ben újabb - nem kötelező - tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól, amely kimondta, hogy Dél-Afrika köteles elhagyni a területet. Nem kötelező jelleggel 1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa is megerősítette ezt. 1973-ban az ENSZ elismerte, hogy a namíbiai nép egyedüli képviselője a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO), mely 1960 óta fegyveres függetlenségi harcot folytatott.

1978-ban 5 ENSZ-tag (Kanada, Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, USA) közvetítői javaslatot tett Dél-Afrikának: kössön fegyverszünetet, és tartsanak választásokat a SWAPO részvételével. Ezt Dél-Afrika elfogadta, de a választásokat a visszaélések miatt az ENSZ semmisnek minősítette, és továbbra is a függetlenség megadását kívánta. A Namíbiai Tanácsot számos ENSZ-rendezvényre meghívták, mintha Namíbia független lett volna - például az ENSZ tengerjogi konferenciáján Namíbia a záróokmányt is aláírta. Tényleges hatalmat azonban a Tanács sosem gyakorolt.

1989 őszén ENSZ-felügyelettel választásokat tartottak a SWAPO részvételével, a terület függetlenné vált, és 1990-ben az ENSZ tagja lett.

Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]

Namíbia kormányának és parlamentjének székháza

A Legfelsőbb Bíróság épülete Windhoekben

Alkotmány, államforma [szerkesztés]

Első elnöke Samuel Shafishuna Nujoma volt 2005. március 21-ig, azóta Hifikepunye Lucas Pohamba az elnök.

Namíbia 1990. március 21-e óta parlamentális köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]

A parlamentnek két kamarája van, az alsóház és a népgyűlés. A 13 régióból 2-2 fő képviseli magát a Népgyűlésben.

Politikai pártok [szerkesztés]

Közigazgatás [szerkesztés]

Az ország fővárosa Windhoek. Az ország 13 régióból áll, ezek a következők:

Caprivi
Erongo
Hardap
Karas
Kavango
Khomas
Kunene
Ohangwena
Omaheke
Omusati
Oshana
Oshikoto
Otjozondjupa

Védelmi rendszer [szerkesztés]

Bővebben: Namíbia hadereje

Népesség [szerkesztés]

Általános adatok [szerkesztés]

Herero törzsi asszony

Windhoek, Namíbia fővárosa

Himba falu

Legnépesebb települések [szerkesztés]

Bővebben: Namíbia városai

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás [szerkesztés]

Az ország lakossága 1 927 447 fő. Évente kb. 1,5%-kal nő. A lakosság túlnyomórészt fekete. Megoszlása

fekete 84%,
fehér 8%,
mulatt 8%.

Az ország hivatalos nyelve az angol. A lakosság etnikailag is sokszínű. A legbeszéltebb afrikai nyelvek: oshivambo, herero, nama, ezenkívül a fehérek leginkább afrikaansul és németül beszélnek, bár a hivatalos nyelv az angol.

Az ország lakosságának 80%-a keresztény: 50%-a evangélikus, 20%-a katolikus, 5%-a református. A lakosság rendkívül sokszínű. A többségét a bantu népcsoportok teszik ki. Ötven százaléka a népességnek ovanbo, kilenc százaléka kavango, nyolc százaléka herero, ezenkívül élnek itt még himbák, továbbá tamarák vagy namák (negrid-kujszon, keverékek, mulattok, fekete-fehér, keverékek, európaiak, burok, németek és angolok). Forrás: Afrika Világ Atlasz Kossuth kiadó 2011.

Az országban 30 000 német él, az ország középső és déli részén. Fontosabb városaik: Windhoek, Swapokmund, Lüderitz. Saját iskolájuk, egyházuk van.^[2]

Szociális rendszer [szerkesztés]

Gazdaság [szerkesztés]

Külszíni bánya

Általános adatok [szerkesztés]

A gazdasága erősen kötődik a dél-afrikaihoz. Exportorientált bányászattal rendelkező, ásványkincsekben (uránérc, volfrám és ónérc, germánium (ebben a világon az első), vanádium és kadmium (a világon a harmadik helyen áll), réz, ólom, cink, lítium és ezüst) gazdag ország. A könnyűiparára a hús- és halfeldolgozás jellemző. Mezőgazdasága alacsony színvonalú (köles, kukorica, dohány, gyapot), mégis a lakosság felének ez az ágazat nyújt megélhetést.

Halászata Afrikában a 3. helyen áll, szardíniát, heringet és langusztát halásznak.

Központok:

Lüderitz: gyémántbányászat, halfeldolgozás
Swakopmund: guanókitermelés
Walvis Bay: kikötő
Ovambóföld, Ovambó-fennsík és Damara-fennsík: szarvasmarha- és juhtenyésztés

Gazdasági ágazatok [szerkesztés]

Mezőgazdaság [szerkesztés]

Ipar [szerkesztés]

Kereskedelem [szerkesztés]

Az országra jellemző egyéb ágazatok [szerkesztés]

Közlekedés [szerkesztés]

Bővebben: Namíbia vasúti közlekedése

A B1-es országos főút Keetmanshoop és Grünau között

Kultúra [szerkesztés]

Egy vidéki iskola épületei

Oktatási rendszer [szerkesztés]

Kulturális intézmények [szerkesztés]

A Twyfelfontein nevű völgyben lévő sziklarajzok, illetve az völgy egésze a kulturális világörökség része.

Tudomány [szerkesztés]

Művészetek [szerkesztés]

Hagyományok, néprajz [szerkesztés]

A Namib-sivatag déli részén, Lüderitz kikötőváros közelében található a korábbi gyémántbánya központi városa, Kolmanskop. A város 1954-ben végleg elnéptelenedett, azóta a sivatag és a természet erői folyamatosan pusztítják, szellemvárosként jelentős turista-látványosság.