Szurikáta
 |
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) |
||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Suricata suricatta (Schreber, 1776) |
||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 |
||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szurikáta témájú médiaállományokat. |
||||||||||||||||||||||||
A szurikáta vagy négyujjú manguszta (Suricata suricatta) a mongúzfélék (régebbi, hagyományos besorolás szerint a cibetmacskafélék) családjának monotipikus neme. A szurikáta elnevezés a szuahéli nyelvből származik, jelentése „szirti macska”.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A Dél-afrikai Köztársaság Fokföldtől Natalig, sőt Transvaalig, valamint Angolában, Namíbiában és Botswana déli részén honos. Az állomány legnagyobb része az Oranje folyótól délre él.
Alfajai [szerkesztés]
- Suricata suricatta suricatta
- Suricata suricatta iona
- Suricata suricatta marjoriae
Megjelenése, felépítése [szerkesztés]
Testhossza mintegy 30 cm, ehhez jön még a 20–24 cm-es farok. Tömege az 1 kilogrammot is elérheti.
Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, sötétebb sávokkal, a farok vége feketés-sötétbarna. A szőrzet a hasán világosszürke és jóval ritkább, mint a hátoldalon. Ennek a testhőmérséklet szabályozásában van jelentősége: ha az állat fel akar melegedni, hasát a nap felé fordítja, ha le akar hűlni, a hűvös járat aljára szorítja.
Hallása és szaglása jó, látása különösen éles.
Életmódja [szerkesztés]
A nyílt, füves területeket, száraz síkságokat, a bozótosokat és a sziklás terepet kedveli. Bár rendszertanilag a ragadozók közé tartozik, nagyobbrészt növényi táplálékon él, és nem annyira vadász, mint inkább préda.
Mivel élőhelyén a növényzet nem elég sűrű ahhoz, hogy elbújhasson a nagyobb ragadozók elől, föld alatti kotorékokban él. Ezeket erős lábaikkal kaparják ki. Egy-egy kotorékban a járatok hossza elérheti a 3 m-t is. Nappali állat, és ürege néhány száz méteres környezetében hasznosít szinte minden táplálékforrást, legyen az zsenge hajtás, gumó vagy gyökér, rovar, csiga, kisemlős, hüllő vagy madárfióka. Néha még a skorpiót is megeszi. Amikor a telep környékén már nincs mit enni, az egész csoport új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) együtt élnek.
Egy-egy telep akár harminc egyedből is állhat, és a kolóniában egyfajta „munkamegosztás” uralkodik. Amíg az állatok többsége táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, és vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját, amikor ragadozó közeledik. Egymásra gondosan figyelnek; még a közös ürítőhelyet is együtt keresik fel (napkeltekor). A kicsinyeket felváltva őrzik és etetik.
Minden csapatban van egy domináns hím és egy domináns nőstény, amelyek valamivel nagyobbak a többieknél, és másképp is viselkednek. Csak a domináns hím párzik a nőstényekkel; az alárendelteknek voltaképpen csak a telep körüli kisegítő munka jut.
Szaporodása [szerkesztés]
A vemhesség 70–77 nap. A domináns nőstény vemhességének utolsó négy hetében határozottan komiszan viselkedik az alárendelt nőstényekkel. Elsősorban az idősebb, vemhes vagy velük csak távoli rokonságban álló nőstényeket pécézi ki, és addig-addig marja, harapja a kiszemelt áldozatokat, amíg azok el nem hagyják a csapatot, és száműzetésbe nem vonulnak. Az elüldözöttek ezután mintegy három hétig magányosan vagy kisebb csapatokban élnek. Miután megszülettek a domináns nőstény kicsinyei, a száműzöttek visszatérnek a csapathoz, és segítenek felnevelni az újszülötteket.
A kutatók szerint a folyamatos zaklatástól az alárendeltek vérében több lesz a stresszhormon, és csökken a nemi hormonok elválasztása. A terrorizált, alárendelt nőstények nem ritkán elvetélnek, fogamzásuk esélye csökken. A domináns nőstény ezzel minden figyelmet és táplálékot saját kölykeinek biztosít.
Általában 2–4, de néha 5 kölyök születik. A kis szurikáták 4–6 hetes korukig szopnak, de csak 9 hónaposan válnak ivaréretté. Addigra fokozatosan megtanulják a felnőttektől a túléléshez szükséges tennivalókat: milyen ennivalót hogyan szerezhetnek meg, hogyan bánhatnak el a skorpiókkal stb.
Érdekességek [szerkesztés]
Rendkívüli érdeklődő, már-már szemtelenül kíváncsi állat, és ez hasznára is válik, mert a természetben sokféle táplálékforrást kell kiaknáznia. Dél-Afrikában a ragadozók gyakori zsákmányállata: nemcsak a sakálok és a méhészborzok (Mellivora capensis) vadásznak rá, hanem ragadozó madarak is.
Mókás külseje miatt igen kedvelik az állatkertekben; fogságban akár 12 évig is elélhet.
Magyarországon állatkertekben messze a legkedveltebb mongúzfaj. Sok helyen tartják, így Budapesten, Miskolcon, Pécsen, Kecskeméten, Szegeden, Veszprémben, Jászberényben és Nyíregyházán is.
Az Animal Planet nevű televízióadó egyik legnépszerűbb műsora a Szurikáták udvarháza[1] című, a faj egy csoportjának életét bemutató valóságshow.
A szurikátáról mintázták Timont, a Walt Disney Pictures: Az Oroszlánkirály című filmjének közkedvelt szereplőjét.
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 26.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- A Miskolc Városi Vadaspark tájékoztatója
