Apartheid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az apartheid a faji elkülönítés, a (szegregáció) politikája, amelyet a Dél-afrikai Unióban illetve utódállamában, a Dél-afrikai Köztársaságban 1994-ig alkalmazott a fehér kisebbség.

A gazdaságban, a politikában, a kultúrában faji megkülönböztetés érvényesült, és a hatalom a fehérek kezében összpontosult. A feketék egyre növekvő számának ellensúlyozására az 1940-es évektől olyan törvényeket hoztak, amelyek a feketéket háttérbe szorították. Ez a rendszer az 1990-es évek elején összeomlott, több száz törvényt hatályon kívül helyeztek, és 1994-ben már a fekete lakosság is részt vehetett a választásokon, amelynek révén Nelson Mandela lett a Dél-afrikai Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Holland Kelet-indiai Társaság 1652-ben a mai Dél-afrikai Köztársaság területén található Fokváros helyén alapította meg első jelentős európai kolóniát a földrészen. A Szuezi csatorna megnyitásáig az Afrikát megkerülő hajók fontos kikötője volt a gyarmat, ezért az európai nagyhatalmi viszonyoknak megfelelő harc folyt ellenőrzéséért. A gyarmat – rövidebb időszakokat nem számítva – holland kézben volt, és a földrész belseje felé terjeszkedett.[1]

Világgazdasági súlya az 1880-as évektől kezdve megnőtt, ekkor fedezték fel ugyanis a terület gyémánt- és aranylelőhelyeit. A 19. században búr irtóhadjáratok indultak a zuluk és busmanok ellen, falvaikat felgyújtották, állataikat elhajtották, másokat koncentrációs táborokba küldtek. A zuluk később az angolokkal is harcba kerültek, ezt a csatát végül szintén az európaiak nyerték.1899-ben a britek az angol-búr háború után a birodalomhoz csatolták a területet. A gyarmat az 1902-es békeszerződés alapján önkormányzatiságot kapott.[1]

Faji különbségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyarmatosítás, a betelepedés, az Afrikán belül vándorlás és a rabszolga-kereskedelem nyomán sokszínű társadalom alakult ki a területen. A politikai és gazdasági hatalmat az afrikaiakhoz képest alacsony számú fehérek tartották kezükben. A gyarmat megalapítása utáni időkben nem hoztak feketéket korlátozó rendeleteket, 1685-ben viszont már megtiltották a vegyesházasságokat. A 19. században bevezették a feketék számára az állam területén belüli mozgáshoz szükséges útlevélrendszert. A békeszerződés a választójogi kérdést nem rendezte, és a területet uraló fehérek úgy döntöttek, hogy nem a liberális irányba fordulnak. Ennek megfelelően, később csak a fehérek kaptak választójogot.[1]

1911-ben, az akkor brit domíniumként megalakult Dél-Afrikai Unióban, az európaiak kivételével megtiltották a bevándorlást. Az országnak akkor hatmillió lakosa volt, közülük négymillió afrikai fekete. A különböző rasszok megoszlása a következő volt: feketék 67,5 százalék, fehérek 22 százalék (1,2 millió fő), félvérek 9 százalék (félmillió), indiaiak 2,6 százalék (152 ezer). A fehérek szempontjából ez az arány azóta folyamatosan romlik, aminek fő oka az eltérő születésszám: a fehér családokban, dacára a minél több gyerek vállalására buzdító politikának, a 20. századi 770 ezer fős bevándorlásnak és a feketék körében népszerűsített családtervezésnek, sokkal kevesebb utód született, mint az afrikaiaknál.[1]

A mai Dél-afrikai Köztársaságot 1961-ben kiáltották ki. A lakosságnak mintegy 75 százaléka őslakos, a fehérek mellett jelentős ázsiai népesség él Dél-Afrikában.

Apartheid tábla Dél-Afrikában

Elnyomó szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az angol telepesek, mikor elfoglalták az országot, faji megkülönböztetést, búr szóval apartheidet alkalmaztak. A lakosságot két részre osztották, a fehérekre, akik a lakosság kb. 10%-át és a nem-fehérekre, akik kb. a 90%-át tették ki.
  • A buszokon, ha az alsó részen ki volt írva, hogy „Only White”, akkor nem ülhetett le oda nem-fehér, tehát neki gyalogolnia kellett. Külön parkokat hoztak létre a feketéknek és a fehéreknek, de voltak közös parkok is, ahol meg volt szabva padonként, hogy milyen etnikum ülhet rá. Egyes utcák csak fehérek részére voltak fenntartva.
  • A fehérek kezében volt a gazdasági és a politikai hatalom.
  • A feketék bantusztánok révén külön lakónegyedekbe tömörültek, és a bantusztánból kilépni csak engedéllyel volt szabad. Így a feketék idegennek számítottak a saját hazájukban. Kilépőt csak akkor kaphattak, ha egy másik bantusztánban, vagy egy mezőgazdasági területen dolgoztak.
  • Akárcsak az indiai kasztrendszerben, itt is szokásos volt, hogy ha egy fehér megvert egy helyi lakost, az utóbbi nem üthetett vissza, különben bíróság elé került.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Allen, John. Apartheid South Africa: An Insider's Overview of the Origin and Effects of Separate Development. iUniverse, 2005. (All pre-1948 discriminatory laws are meticulously listed.)
  • Davenport, T.R.H. South Africa. A Modern History. MacMillan, 1977.
  • Du Pre, R.H. Separate but Unequal -- The 'Coloured' People of South Africa -- A Political History.. Jonathan Ball, 1994.
  • De Klerk, F.W. The last Trek. A New Beginning. MacMillan, 1998.
  • Eiselen, W.W.N. The Meaning of Apartheid, Race Relations, 15 (3), 1948.
  • Giliomee, Herman The Afrikaners. Hurst & Co., 2003.
  • Meredith, Martin. In the name of apartheid: South Africa in the postwar period. 1st U.S. ed. New York: Harper and Row, 1988.
  • Meredith, Martin. The State of Africa. The Free Press, 2005.
  • Hexham, Irving, The Irony of Apartheid: The Struggle for National Independence of Afrikaner Calvinism against British Imperialism." Edwin Mellen, 1981.
  • Visser, Pippa. In search of history. Oxford University Press Southern Africa, 2003.
  • Louw, P.Eric. The Rise, Fall and Legacy of Apartheid. Praeger, 2004.
  • Terreblanche, S. A History of Inequality in South Africa, 1652-2002. University of Natal Press, 2003.
  • Federal Research Division. South Africa - a country study. Library of Congress, 1996.
  • Book: Crocodile Burning. By Michael Williams. 1994
  • Davied, Rob, Dan O'Meara and Sipho Dlamini. The Struggle For South Africa: A reference guide to movements, organizations and institution. Volume Two. London: Zed Books Ltd. 1984
  • Lapchick, Richard and Urdang, Stephanie. Oppression and Resistance. The Struggle of Women in Southern Africa. Westport, Connecticut: Greenwood Press. 1982.
  • Bernstein, Hilda. For their Triumphs and for their Tears: Women in Apartheid South Africa. International Defense and Aid Fund for Southern Africa.London, 1985
  • Búr Gábor: Az apartheid Dél-Afrikában Rubicon, 2008/10.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Az apartheid Dél-Afrikában. Rubicon. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Apartheid témájú médiaállományokat.