Lázadás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lázadás az állam elleni bűncselekmények csoportjába tartozik. Törvényben lefektetett definíciója:

140.§. (1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy
a) az Országgyűlést
b) a köztársasági elnököt
c) a Legfelsőbb Bíróságot
d) a Kormányt
alkotmányos jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő; a tömegzavargás szervezője vagy vezetője öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki lázadásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Nem büntethető lázadás miatt az a résztvevő, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja.

Részletezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jogi tárgy: az alkotmányos rend; tehát az alkotmány, az alkotmányban foglalt elvek és intézmények és azok zavartalan működése.
  • Elkövetési tárgy: az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Legfelsőbb Bíróság, és a Kormány. Ezen szervek szervezete illetve alkotmányos jogköre ellen irányul a cselekmény. Amennyiben a felsoroltak személyiségi joga sérül, akkor az elkövetők ezért is felelnek.
  • Elkövetési magatartás: tömegzavargásban részvétel, szervezés, vezetés. Zavargásvalamely kisebb vagy nagyobb létszámú csoportosulás nyílt, rendbontó fellépése. Tömeghez általában 15-20 ember részvétele szükséges. Részvételnek számít a bűncselekménnyel összefüggő minden aktív magatartás az akció eredményének teljes vagy részleges ismeretével. Tömegzavargást szervező az a személy, aki létrehozza a tömegzavargást, vagy a már létrejött csoportosulást államellenes célúvá alakítja. Tömegzavargás vezetője általában a szervező, de lehet más is.

Bűncselekmény abban az esetben állapítható meg, ha a fentebb felsorolt testületeknek vagy személyeknek erőszakkal vagy azzal fenyegetve történő megakadályozása alkotmányos jogkörük gyakorlásában, illetve intézkedésre kényszerítésük.

  • Befejezettség: mivel a bűncselekmény immateriális jellegű, ezért elegendő, ha megindul a tömegzavargás. Kísérlete kizárt. Előkészületét a törvény külön rendeli büntetni.
  • Alany: bárki lehet. A szervező, a vezető, és a résztvevő tettesnek minősül. Felbujtó és bűnsegéd bárki lehet.
  • Szándékosság: csak szándékosan követhető el, méghozzá kizárólag egyenes szándékkal (államellenes célzat).
  • Önkéntes elállás: ha a résztvevő a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja, nem büntethető. A szervezőre és a vezetőre ez a kitétel nem vonatkozik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fehér Lenke - Horváth Tibor - Lévay Miklós: Magyar büntetőjog. Különös rész, 1. kötet. KJK-KERSZÖV Kiadó, 2005. ISBN 963-224-866-X