Kalahári (sivatag)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kalahári
Kalahari.png
A Kalahári műholdképen
Közigazgatás
Ország(ok)  Botswana
 Namíbia
 Dél-afrikai Köztársaság
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Kalahári-medence, Délnyugat-Afrika
Hosszúsága 4000 km
Területe 930 000 km²
Legmagasabb pont Brandberg (2606 m)
 Namíbia
Elhelyezkedése
LocationKalahari.PNG
d. sz. 23°, k. h. 22°Koordináták: d. sz. 23°, k. h. 22°

A Kalahári sivatag egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el.

A sivatag jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár sivatagként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez – 500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett – sík felszínét csak néhány domb és régi, sziklás kiemelkedés töri meg.

Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein, óriás termeszvárak képeznek szigeteket: ezek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Ezen a területen elszórtan találhatók sós teknők.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szaharától, Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron esik az eső – ezért válhatott sokrétű állatvilág otthonává.

Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, néha akár 45 centiméter is hullik északon és keleten, ennek kevesebb, mint a fele a délnyugati területeken.

Áprilisban a havi csapadékmennyiség még az esőben leggazdagabb részeken is két és fél centiméter alá csökken, ekkor kezdődik a téli szárazság. Szeptemberben áll be a folyók legalacsonyabb szintje - akár teljesen ki is száradhatnak. A sivatagi léghőmérséklet 47 °C-ig emelkedhet.Mint minden sivatagban, itt is jelentősen csökken a hőmérséklet éjszakánként, nem ritka a talajmenti fagy.

A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, mivel csak az esős időszakban találnak bőséges élelemet.

Vegetáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jellemző vegetáció
Kalahári kép

A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban mégis legnagyobbrészt bokrokkal benőtt.

A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel "megtrágyázták". Az esős évszak gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.

Az állatok vándorlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kalahári sivatagban az esőzések minden évben szembeötlő változást idéznek elő, ami természetesen hatással van az állatvilágra is. Angola magas területeiről víz zúdul a völgybe, ezáltal az Okavango folyó északon felduzzad, és végezetül mocsaras deltát képez: sekély tavak és lagúnák egész hálózatát. Ezekben hamarosan dús halállomány alakul ki, számtalan madár vonul ide táplálékot keresve és fészekrakás céljából.

A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg kiadós legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet.

A Kalahári-sivatag állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szurikáta, a sivatag jellemző állatfaja

Madarak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

gulipán, gyöngy- és halászbagoly, kárókatona, békázósas, haranggém, óriásgém, flamingó, nílusi lúd, vörös ásólúd, pusztai tyúk, szürke halkapó, nyűvágó, zöldgalamb, koronás daru, patkós és koronás bíbic, lile, ollóscsőrűmadár, gólyatöcs, szakállas saskeselyű, strucc

Hüllők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

krokodil, homoki gekkó, sivatagi agáma, asszala kígyó, pufogó vipera, afrikai tojásevő kígyó

Rovarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

hangyák, futrinkák, kérészek, skorpiók, sóférgek, termeszek

Halak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

harcsa, szájköltő sügérek, ikrázó fogaspontyok, tigrismárna

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fekete Zita: Hét határon át: Kalahári - ahol az istenek fejre estek, Élet és tudomány, 1999. (54. évf.) 28. sz. 879-881. old.
  • Lerner János: A Kalahári gyöngye - az Okavango, Természet világa: természettudományi közlöny, 1993. (124. évf.) 6. sz. 271-273. old.
  • Kalmár Zoltán: Jeans Bjerre: Kalahári, Búvár (1960-1989), 1965. (10. évf.) 1. sz. 62. old.