Ördögcsáklya
 | ||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
| ||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ördögcsáklya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Ördögcsáklya témájú kategóriát. |
Az ördögcsáklya (Harpagophytum) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, ezen belül az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe és a Pedaliaceae családjába tartozó nemzetség.
Fajok[szerkesztés]
A nemzetségbe mindössze két fajt sorolnak:
Jellemzése[szerkesztés]
A H. procumbens Namíbia keleti, Botswana déli és Dél-Afrika északi, félsivatagos vidékein, míg a H. zeyheri Namíbia északi és Angola déli részén őshonos.
Évelő növény. Kúszó szárán a levelek keresztben átellenesek, magánosan álló virágai alul sárga, feljebb élénkpiros pártájúak. Ökölnagyságú barnás, fás termése hegyes végű, kampós kinövéseket visel. Ezekkel beleakad a patások patájába, az afrikai elefánt talpába vagy a strucc lábába, így terjed. A mezítláb járó emberen súlyos sebeket ejthet.
Gyógyhatása[szerkesztés]
A növény gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatását klinikai kísérletek igazolták.[1] Több mint 600 degeneratív ízületi betegségben szenvedő személynél folytatott vizsgálat alapján bebizonyosodott, hogy a betegség fajtájától függően a növény hatékonysága 42%-85%-os. A legújabb kutatások szerint a növény az impotencia kezelésében is hatékony, valamint hatásos fájdalomcsillapító.
Felhasználása[szerkesztés]
Az ördögcsáklya belsőleg manapság elsősorban enyhe reumás fájdalmaknál ajánlott. Enyhe ízületi fájdalmak csökkentésére belsőleg és külsőleg egyaránt alkalmas.
Előfordulhat, hogy a növény hasmenést okoz. Terhesség és szoptatás alatt nem ajánlott.
Források[szerkesztés]
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- ↑ Use of Herbal Medications for Treatment of Osteoarthritis and Rheumatoid Arthritis (Szerzők: Breanna N. Lindler, Katelyn E. Long, Nancy A. Taylor és Wei Lei)
