Réti legyezőfű
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Filipendula ulmaria (L.) Maxim. |
A réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó gyógynövényfaj. A franciák „a mezők királynéjának” hívják.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése [szerkesztés]
Holarktikus fajként csaknem egész Európában és Ázsia nyugati felén honos. Észak-Amerikába betelepítették. Magyarországon nem gyakori, de helyenként tömegesen fordul elő.
Jellemzői [szerkesztés]
Szögletes, üreges, pirosan erezett szára mintegy 2 m magasra nő. Átellenes levelei összetettek, 2-5 pár fogazott és egyenlőtlen levélkéje van. Összemorzsolt levelei jellegzetes, fertőtlenítő szerre emlékeztető szagot árasztanak.
Álernyőbe tömörült, édeskés illatú, 4–8 mm átmérőjű virágai a sárgásfehértől a krémszínűig változnak. Aszmagtermésében barna magok vannak.
Életmódja, élőhelye [szerkesztés]
Évelő. Nedves környezetben — mocsarakban, nyirkos talajú réteken, patak menti társulásokban — él, főleg a hegyvidékeken. Kertekbe is ültetik. Nyáron (júniustól augusztusig) virágzik.
Gyógyhatása [szerkesztés]
Szalicilsav-származékainak köszönhetően gyulladásgátló, valamint elősegíti az izzadást. A flavonoidok, amelyek görcsoldó hatásúak, megkönnyítik az epe kiürülését. Szintén a flavonoidoknak, valamint a nagy mennyiségű káliumsóknak köszönhetően hatékony vízhajtó. Cseranyagai elősegítik az összehúzódást és a sebgyógyulást.
Felhasználása [szerkesztés]
A növény influenza és lázas állapot kezelésére javasolt, enyhíti a fej- és fogfájást, csillapítja a köszvény és a reuma okozta kisebb ízületi fájdalmakat. Gyakran ajánlják a túlsúly okozta vizeletelválasztási zavarok kezelésére. A növény segít a sebek és fekélyek gyógyulásában is. Az aszpirin alapanyaga.
Jóllehet a réti legyezőfű nem mérgező, alapanyagai között szerepel a szalicil, ezért szalicil- vagy aszpirinérzékenyeknek ellenjavallt. Ezzel együtt sokfelé salátának fogyasztják.
Németországban és Skandináviában virágait illatosítónak a méhsörbe és a borba keverik.
Képek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- D. Nagy Éva: Vadvirágok 2. Búvár Zsebkönyvek, Móra, 1976., p. 16.
- Martin Walters: Vadvirágok. Fürkész Könyvek. Trivium Kiadó, Budapest, 2005. ISSN 0237 4935 ISBN 963-9367-66-4
