Kígyószisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kígyószisz
Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Család: Borágófélék (Boraginaceae)
Nemzetség: Echium
L.
Kárpát-medencei fajok:
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kígyószisz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyószisz témájú kategóriát.

A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett.

Kárpát-medencei fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőhely: Gyomtársulások, parlagok, legelők, útszélek. Mindenfelé gyakori.

E. vulgare virágdiagramja
A szár bordón pettyezett, a porzók felfelé íveltek, a bibe kétágú

Piros kígyószisz (E. maculatum L. syn. E. russicum Gmel.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Piros kígyószisz

Legfeljebb 80 cm magas. A párta sötétpiros, csöve hosszabb a csészecimpáknál, a bibe nem ágazik el kígyónyelvszerűen. Löszös és homokos réteken él, főleg az Északi-középhegységben. Május-júniusban virágzik, évelő. Védett.

Magas kígyószisz (E. italicum L. syn. E. altissimum Jacq.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pártája fehér vagy halványlila. A virágzat alsó részén az oldalágak elágazók. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Makaronéziai fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Endemikus kígyószisz fajok sokaságával tűnnek ki Makaronézia szigetei:

Több fajuk él az Azori-szigeteken is, de ezek között nincs endemikus.

A bennszülött fajok és változatok sokasága alapján feltételezhető, hogy a kígyósziszek az e szigetekre betelepülő első növények között voltak nem sokkal azután, hogy azok kiemelkedtek a habokból (elsőként Lanzarote és az Fuerteventura). Az idő tájt (mintegy 19 millió éve) a szigetek éghajlata a maitól merőben elütő, nedves trópusi volt. Ahogy a Szahara meghódította Észak-Afrikát, a szigetek éghajlata mediterránra váltott, száraz nyárral és téli csapadékmaximummal.

Valószínűsíthető, hogy a szigetek kígyószisz fajai egyetlen vagy legalábbis kevés ősi fajból fejlődhettek ki – ezen feltételezések szerint ez az ősi, a Mediterráneumból áttelepülő faj a ma Gran Canaria szigetén élő Echium decaisnei ssp. decaisnei alfajhoz állhatott közel. A fajok, változatok megsokasodását az adaptív radiáció tankönyvi példájaként fogják fel: az „ős kígyószisz” új és új változatai fejlődtek ki, ahogy a növény alkalmazkodott a legkülönfélébb élőhelyekhez. Így például:

A különböző eredetű, de hasonló megjelenésű fajok kifejlődése a vikarizmus, aminek a makaronéziai kígyószisz fajok ugyancsak szép példáit szolgáltatják. Így például rendkívül hasonlítanak egymásra az alábbi, egymástól gyakran igen messze kifejlődött fajok:

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]