Adaptív radiáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Darwin-pintyek, mint az adaptíiv radiáció klasszikus példái

Adaptív radiációnak (azaz alkalmazkodó szétterjedésnek) nevezzük azt a jelenséget, mikor az evolúció során több különböző ökológiai fülkét egy bizonyos populáció leszármazottai foglalnak el. A folyamatot a természetes kiválasztódás, az adaptáció és a mutációk irányítják, lényeges szerepe van a fajképződésben.

Egy adott populáció egyedeinek szaporodóképessége kedvező körülmények között gyakorlatilag korlátlan. Az egyedszám növekedésének idővel a környezeti feltételek határt szabnak, így az megáll, stabilizálódik, leginkább ha a populáció számára adott méretű élőhely áll rendelkezésre. Ha viszont még vannak meghódítható élőhelyek, akkor megkezdődik az egyedek szétvándorlása. Egy-egy ilyen folyamat során fellép a természetes szelekció, és az előzőleg létrejött génváltozatok segítségével végbemegy az új élőhelyet meghódított populáció új környezethez való alkalmazkodása. Ennek legegyszerűbb és Charles Darwin galapagosi földipintyei óta a legjobban tanulmányozott esete a földrajzi izoláció. Az izoláció jelentőségét először David Lack fejtette ki egy 1953-as Scientific American cikkben, amiben a Darwin-pintyek mellett a hawaii gyapjas madarakat vizsgálta, különösképpen a sarlós félcsőrűt (Hemignathus procerus). Következtetése szerint a szigetlakó életmódú fajok zöme produkálja az adaptív radiáció jelenségét. Ezen evolúciós eseménysorra ma már sok példa ismeretes a Viktória-tó halaitól kezdve az emlősfogazaton megjelenő negyedik csúcsig.

Egy faj egyedeinek elvándorlása nagy mértékben növelheti az elterjedési területet, így idővel az egyedek egymástól többé-kevésbé elhatárolt populációkat hozhatnak létre. Egy-egy egymástól távol élő populáció alkalmazkodását más-más környezeti hatás irányíthatja, így azok evolúciós fejlődése különbözővé válhat.Ez főleg akkor következhet be, ha valamilyen ok miatt (pl. egy új folyó megjelenése, vagy autópálya építése) csökkenti vagy lehetetlenné teszi a populációk közötti kölcsönhatást. Így egyre nagyobb különbség keletkezik a populációk genetikai összetétele között. Egy területileg és élőhelyileg is elkülönülő populációban jól látható fenotípusbeli különbségek keletkeznek. Az ilyen, egymástól jól megkülönböztethető populációcsoportokat rasszoknak nevezzük. A rendszertan a földrajzi rasszokat alfajnak tekinti. Az előzőekben leírtak alapján a rasszok azért fontos populációcsoportok, mert kiindulópontjai lehetnek egy új faj kialakulásának. Geneteikai szempontból a faj ugyanis olyan szaporodási közösség, amely más hasonló szaporodási közösségekkel nem képes géneket cserélni, termékenyen kereszteződni.

Bővebben: Darwin–pintyek

[szerkesztés] Forrás

• Peter R. Grant (1991.). „A Darwin-pintyek és a természetes szelekció”. Scientific American (magyar kiadás) (12): 48-54.  
• David Lack (1953.). „Darwin's Finches”. Scientific American (4): 48-54.  
• Peter R. Grant (1986.). „Ecology and Evolution of Darwin's Finches”. Princeton University Press.  
• Magyar Nagylexikon

Ez a biológiai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!