Makaronézia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Makaronézia

Makaronézia az Atlanti-óceán északi medencéjében, Dél-Európához, illetve Észak-Afrikához viszonylag közel található szigetcsoportok összefoglaló elnevezése. Ezeket a szigeteket ugyancsak Makaronézia néven önálló flórarégióként is megkülönböztetik.[1] Ebben az értelemben Makaronézia az északi flórabirodalom (Holarktisz) része.

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Makaronézia földtani-természetföldrajzi tagolása némiképpen eltér politikai felosztásától, bár mindkét értelemben négy szigetcsoportra tagoljuk. Politikailag ezek:

Természetföldrajzi értelemben a politikailag a Madeira-szigetekhez tartozó Selvagens-szigetcsoport a Kanári-szigetek része. Az ellentmondás feloldása érdekében ezeket a lakatlan szigeteket egyes szerzők önálló szigetcsoportnak tüntetik fel.

Az utóbbi évek kladisztikus elemzései alapján egyértelműnek tűnik, hogy növényföldrajzi szempontból a Zöld-foki szigetek Afrikához (az óvilági trópusok flórabirodalmához) tartoznak. A Kanári-szigetek növényföldrajzi helyzete több szempontból is az óvilági trópusok és az északi flórabirodalom közötti, átmeneti jellegűnek tűnik.

Földtani felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mind a négy szigetcsoport alapvetően vulkáni eredetű:

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi szigetcsoportok (Azori-, Madeira-szigetek) éghajlata szubtrópusi, délen a Zöldfoki-szigeteké trópusi (ezért ezeket gyakran nem is sorolják a Makaronézia flóraterülethez). A Kanári-szigetek helyzete átmeneti: a szigetcsoport 1500 m fölé magasodó tagjain elég csapadék van a babérlombú erdők kifejlődéséhez, az alacsonyabb szigetek viszont szárazok, sivatagosak.

Az óceán, illetve azon belül a Golf-áramlás kisebb-nagyobb mértékben valamennyi szigetcsoport (főleg a Madeira-szigetek) éghajlatát befolyásolja; ennek eredményeként ezek klímája a tipikus trópusinál, illetve szubtrópusinál valamivel kiegyenlítettebb (az évszakok kevésbé különböznek egymástól).

Növényzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szubtrópusi éghajlatú szigetek zonális növénytársulásai (a tengerszint felett 400–1500 m-ig) a babérlombú erdők – a Kanári-szigeteken ez a kanári babérlombú erdő. Madeirán ezt a társulást a tengerszint fölött mintegy 400 méterrel a madeirai babérlombú erdő váltja föl; a magasabb hegycsúcsokon, fennsíkokon rendszerint fenyér.

Porto Santo eredeti növényzete a sárkányfaerdő volt, ezt azonban a portugálok teljesen kiirtották. A sziget jelenleg sivatag. A mezőgazdasági művelés (szőlő- és gyümölcskultúrák, medvetalp kaktusz, eukaliptusz, cukornád stb.) és egyéb, betelepített, özönnövényként viselkedő fajok hatására a legtöbb sziget eredeti növényzete erősen összeszorult.

A szigetek eredeti növényzete a Mediterráneum kainozoikumi eljegesedés előtti növényzetének afféle maradványa. Jellemző fás szárú növénynemzetségek:

Az Európai Unió közösségi jelentőségű élőhelytípusnak ismerte el:

  • a makaronéziai partvidéki sziklák endemikus flóráját (1250 kódszámmal);
  • a makaronéziai mezofil gyepeket (6180 kódszámmal);
  • a kanári endemikus fenyveseket (9550 kódszámmal).

Kiemelt közösségi jelentőségű élőhelytípusok:

  • az endemikus makaronéziai fenyérek (4050 kódszámmal);
  • a makaronéziai babérerdők (Laurus, Ocotea) – (9360 kódszámmal).

Amint ez a szigetek élővilágában általános, viszonylag kevés betelepülő faj utódai foglalják el a legkülönfélébb élőhelyeket, amelyekhez alkalmazkodva új fajokká alakulnak. Mivel a szigetek, szigetcsoportok egymástól is többé-kevésbé izoláltak, élővilágukra nemcsak az adaptív radiáció jellemző, de a vikarizmus is. Jellegzetes példái ennek a makaronéziai kígyószisz fajok (a Madeira-szigeteken két, a Zöldfoki-szigeteken három, a Kanári-szigeteken pedig 25 endemikus fajjal és azok alfajaival, változataival.

Állatvilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]