Terjőke kígyószisz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Terjőke kígyószisz
Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Család: Érdeslevelűek (Boraginaceae)
Nemzetség: Kígyószisz (Echium)
Fajcsoport: E. sect. Echium
Faj: Terjőke kígyószisz (Echium vulgare)
L., 1753.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Terjőke kígyószisz témájú kategóriát.

E. vulgare virágdiagramja
A szár bordón pettyezett, a porzók felfelé íveltek, a bibe kétágú

A terjőke kígyószisz (Echium vulgare) a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozó kígyószisz (Echium) nemzetség egyik faja. Népies nevei: Alcubisi füve, kisökörnyelv, pirosító gyökér, terjőke.

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

30–100 cm magasra növő lágyszárú. Az egész növényt sötét, barna szemölcsök borítják, és azokból érdes szőrszálak állnak ki. Tőlevelei széles, szárnyas nyélbe keskenyednek, a lándzsás, ülő, félig szárölelő szárlevelek válla lekerekített.

A kunkorvirágzatok legfeljebb 50 cm hosszú, hengeres, sokvirágú álfürtökben nőnek a levélkék hónaljában. Az egyes virágok ferdén tölcséresek. A 4-5 halványzöld csészelevél a szárhoz hasonlóan, sűrűn szőrös; csak az aljuk nő össze. A kihegyezett cimpákon a hosszú serteszőrök között sűrű, rövid szőrzet is nő. A többé-kevésbé kétajkú párta legfeljebb 2 cm hosszú, csöve a csészénél rövidebb, szája ferde, világos-, illetve pirosaskék, ritkán fehér. A pártacsőben nincsenek torokpikkelyek. Az öt sziromlevél egymással összenőtt. A bibeszál kétágú. Az ibolyakék porzószálak hajlottak. A felső állású magház két termőlevélből alakul ki.

Hasadó termése négy háromélű, ripacsos makkocska; a résztermések élei fogasak.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főként a domb- és hegyvidékeken nő; ritkábban az alhavasi övbe is felkapaszkodik. Gyomtársulásokban, parlagokon, legelőkön, útszéleken, kavicsgödrökben, vasutak mentén és kikötőkben, kőfejtőkben gyakori.

Kétéves növény; májustól októberig virágzik.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. v. ssp. vulgare (törzsváltozat)
  • E. v. ssp. pustulatum

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főzetét a népi gyógyászatban hasmenés és bélhurut kezelésére használják. Ehhez drognak a növény virágos hajtásainak felső, körülbelül 30 cm-es részét gyűjtik, majd szárítják. Négy kilogramm zöld növényből lesz egy kilogramm szárítmány. A drog latin neve: echii herba.

Egy evőkanálnyi drogot egy csésze vízzel forráznak le. Teakeverékekben is szerepel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]