Lanzarote

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 29° 02′ 15″, ny. h. 13° 36′ 08″29.0375, -13.6022222222

Lanzarote a Kanári-szigetek legkeletibb tagja. A helyiek gyakran Conejerának, mások a Száz vulkán szigetének hívják. Az őslakos guancsok Titeroygatra néven emlegették – ez Színes hegyeket jelentett. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocelloról kapta. A 846 km² területű sziget központi tájait csaknem 300 tűzhányó teszi változatossá. A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait csak néhány farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye szakítja meg. Az alacsony sziget északi csücske közelében helyezkednek el a Chinijo-szigetek, vagyis La Graciosa, Alegranza, Montaña Clara, Roque del Este és Roque del Oeste. A rengeteg tűzhányónak köszönhetően a sziget felszíne erősen tagolt. Nemcsak domborzati formái különlegesek, de élővilága is – ezek védelmére hozták létre a Timanfaya Nemzeti Parkot. Nevezetesebb, homokos strandjai a Papagayo, La Famara és a Charco del Palo.

[szerkesztés] Történelem

A Kanári-szigetek közül először Lanzarote hódolt be (1402-ben) a Jean de Béthencourt vezette spanyol (és normann) hódítóknak. Mivel a sziget mindössze 100 km-re van az Északnyugat-afrikai kikötőktől, sokáig a marokkói kalózok rajtaütéseinek célpontja volt. Az akkori fővárost, Teguisét rendszeresen kifosztották, lakóit százszámra ejtették foglyul és adták el rabszolgának. A probléma a XVI. században vált különösen súlyossá; főleg, miután a marokkói kalózok mellett megjelentek az angol tengeri rablók (sir Walter Raleigh, sir John Hawkins és John Poole) és a halálfejes zászló alatt hajózó franciák (Jean Florin és Pegleg le Clerc). A XVII. sz. közepére a kalózok és a tömeges kivándorlás következtében a sziget lakossága 300 főre csökkent.

Az 1730-as évek hatalmas vulkánkitörései jórészt elpusztították a sziget legjobb termőföldjeit, de a vulkáni hamu rendkívül alkalmasnak bizonyult egyes gyümölcsök (így a szőlő) termesztésére. A sziget borait az elmúlt évek során kezdték el igazán meg/elismerni, bár minőségükről megoszlanak a vélemények.

[szerkesztés] Gazdaság

A bennszülöttek alapvetően önellátóan gazdálkodtak; az árutermelés jelentősége korlátozott volt. II. Juba észak-afrikai király elmondta az idősebb Pliniusnak, hogy (Fuerteventurán és) Lanzarotén (Plinius Caprarianak nevezte) a bennszülöttek a lakmuszzuzmóból bíborfestéket készítenek, és ezzel kereskednek.

Érdekes egybeesés, hogy csaknem 1800 évvel később, miután más szigeten felhagytak a bíbortetű tenyésztésével, Lanzarotén továbbra is tenyésztik azt. A mezőgazdaság ezzel együtt alárendelt szerepet játszik a sziget életében: a bevételek fő forrása a turizmus.