Lanzarote

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lanzarote
Lanzarote 1 Luc Viatour.jpg
Papagáj strand Lanzarote szigetén
Közigazgatás
Ország  Spanyolország
Székhely Arrecife
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Népsűrűség 209 fő/km²
Földrajzi adatok
Fekvése Atlanti-óceán
Szigetcsoport Kanári-szigetek
Szigetek száma 7
Terület 845,93 km²
Hosszúság 60 km
Szélesség 12 km
Legmagasabb pont 671 m
Elhelyezkedése
Mapa Canarias Lanzarote.svg
Lanzarote (Kanári-szigetek)
Lanzarote
Lanzarote
Pozíció Kanári-szigetek térképén
é. sz. 29° 02′ 15″, ny. h. 13° 36′ 08″Koordináták: é. sz. 29° 02′ 15″, ny. h. 13° 36′ 08″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanzarote témájú médiaállományokat.
Lanzarote (Canary Islands) - OSM Mapnik.svg

Lanzarote a Kanári-szigetek hét nagy szigete közül a legkeletibb, legészakibb és egyúttal a legidősebb. A helyiek gyakran Conejerának, mások a Száz vulkán szigetének hívják. Az őslakos guancsok Titeroygatra néven emlegették – ez Színes hegyeket jelentett. Hivatalos nevét egy genovai tengerészről, Lancelotto Malocelloról kapta – ő első európaiként a 14. században jutott el ide.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kanári-szigetek közül először Lanzarote hódolt be (1402-ben) a Jean de Béthencourt vezette spanyol (és normann) hódítóknak. Mivel a sziget mindössze 100 km-re van az Északnyugat-afrikai kikötőktől, sokáig a marokkói kalózok rajtaütéseinek célpontja volt. Az akkori fővárost, Teguisét rendszeresen kifosztották, lakóit százszámra ejtették foglyul és adták el rabszolgának. A probléma a 16. században vált különösen súlyossá, miután a marokkói kalózok mellett megjelentek az angol tengeri rablók (sir Walter Raleigh, sir John Hawkins és John Poole) és a halálfejes zászló alatt hajózó franciák (Jean Florin és Pegleg le Clerc). A 17. század közepére a kalózok és a tömeges kivándorlás miatt a sziget lakossága 300 főre csökkent.

Az 1730-as évek hatalmas vulkánkitörései jórészt elpusztították a sziget legjobb termőföldjeit, de a vulkáni hamu rendkívül alkalmasnak bizonyult egyes gyümölcsök (így a szőlő) termesztésére. A sziget borait az elmúlt évek során kezdték el igazán meg/elismerni, bár minőségükről megoszlanak a vélemények.

Természeti földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 846 km² területű sziget hossza 60 km, szélessége 12 km. Partvonala 213 km, ebből strandolásra alkalmas 16,5 km (homokos 10 km), a többi sziklás.

Központi tájait csaknem 300 tűzhányó teszi változatossá. A völgyek és sziklás rögök száraz, sivatagos tájait csak néhány farmer pálmaligete vagy citrusültetvénye szakítja meg. Az alacsony sziget északi csücske közelében helyezkednek el a Chinijo-szigetek, vagyis La Graciosa, Alegranza, Montaña Clara, Roque del Este és Roque del Oeste.

A rengeteg tűzhányónak köszönhetően a sziget felszíne erősen tagolt. Az utolsó vulkánkitörés 1824-ben volt. Nemcsak domborzati formái különlegesek, de élővilága is – ezek védelmére hozták létre a Timanfaya Nemzeti Parkot.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet az UNESCO 1993-ban bioszféra rezervátumnak nevezte ki.

A Chinijo Szigetcsoport Természetvédelmi Terület számos tengeri madárfaj fészkelő helye.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lanzarote kikoto.jpg

A bennszülöttek alapvetően önellátóan gazdálkodtak; az árutermelés jelentősége korlátozott volt. II. Juba észak-afrikai király elmondta az idősebb Pliniusnak, hogy (Fuerteventurán és) Lanzarotén (Plinius Caprarianak nevezte) a bennszülöttek a lakmuszzuzmóból bíborfestéket készítenek, és ezzel kereskednek.

Érdekes egybeesés, hogy csaknem 1800 évvel később, miután más szigeten felhagytak a bíbortetű tenyésztésével, Lanzarotén továbbra is tenyésztik azt. A mezőgazdaság ezzel együtt alárendelt szerepet játszik a sziget életében: a bevételek fő forrása a turizmus.

Lakossága mintegy 125 ezer fő; székhelye 1852 óta Arrecife.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az 51 km²-es Timanfaya Nemzeti Parkot a sziget délnyugati részén hozták létre, a „Tűzhegyek” (Montañas del Fuego) környékén. A „marsi tájat” Lanzarote történetének legnagyobb vulkáni kitörés-sorozata hozta létre 1730–1736 között, amikor több, mint 100 vulkán tört ki. A nemzeti park a táj megóvása és megőrzése érdekében csak szervezetten látogatható.
  • Az „El Golfo” egy vulkáni kráter félkör alakú maradványa, ahová beáramlik az óceán vize. A kráterben a homok fekete, a víz az algáktól zöld.
  • A Cueva de los Verdes lávabarlangnak egy 2 km-es szakaszát turisták is látogathatják.
  • A Los Jameos del Agua lávabarlang bejáratánál trópusi kertet alakítottak ki.
  • A 600 főt befogadó, rendkívül jó akusztikájú Jameo Grande hangversenyteremben rendszeresen tartanak zenei fesztiválokat és hangversenyeket.
  • La Gería hagyományosan művelt szőlőskertjeiben a tőkéket egyesével, karó nélkül ültetik kis, kőkorlátokkal kerített mélyedésekbe.
  • Egy régi kőbánya helyén alakították ki a Lanzarotei Kaktuszparkot (El Jardin del Cactus). Több mint 700 kaktuszfaj mintegy 10 000 példányát mutatják be.

Közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzetközi repülőtere Arrecifétől 5 km-re nyugatra épült.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lanzarote témájú médiaállományokat.