Lopótök

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Lopótök
Jellegzetes a termés formája ésaz alkonyatkor nyíló fehér virág
Jellegzetes a termés formája és
az alkonyatkor nyíló fehér virág
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Tökvirágúak[1] (Cucurbitales)[2]
Család: Tökfélék (Cucurbitaceae)
Nemzetség: Lagenaria
Faj: L. siceraria
Tudományos név
Lagenaria siceraria
(Molina) Standl.
Szinonimák

Cucurbita lagenaria L,
Cucurbita siceraria Molina
Lagenaria leucantha Rusby
Lagenaria vulgaris Ser.[3]

Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lopótök témájú kategóriát.

A Lagenaria siceraria var. peregrina változat magjai

A lopótök (Lagenaria siceraria), más neveken butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök, flaskatök a tökfélék (Cucurbitaceae) családjába tartozó kétszikű növény. Ázsiából vagy Afrikából származik. Ez az egyetlen olyan tökfajta, amit Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztettek. Merítőedény és csörgő, hímvessző-öltözék és étel, húros hangszer és borlopó – az élet szinte minden területén hasznosítható környezetbarát módon. Népi mondás a lopótök kapcsán: Az Isten mindönt mekterömtöt, csak az embör csinálla rá (t.i. likat).[4]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéves, lágyszárú, könnyen fut és kapaszkodik. Gyökérzete orsógyökér, kiterjedt oldalgyökerekkel. A világoszöld fogazott levelek nagyok, kerekek, szíves vállúak, tompacsúcsúak, állásuk szórt, érdesek és molyhosan szőrösek. A levélnyél hosszú.
Babits Jónás könyve[5] című műve a Bibliára támaszkodik, és a bibliai időkben még nem volt más tökfajta ismert ebben a térségben. Így a lopótök tulajdonságait olvashatjuk ki belőle:

    „egy nagylevelü töknek
    indái ott fölfutva egy kiszáradt,
    hőségtől sujtott fára, olyan árnyat
    tartottak, ernyőt eltikkadt fejére,
    hogy azalól leshetett Ninivére”

A lopótök virága hosszú nyélen ül, tőből szétterül, forrtszirmú, ötös szimmetriájú; pártacsöve nincs, színe hófehér. Egylaki, váltivarú, ön- és idegenmegporzó.

Rovarok terjesztik trikolporát virágporát, melyben a retikulum perforált tektummá szélesedik.[6][7] A magok 5-7 évig csíraképesek, a vetéstől 8-14 napra kelnek ki. Ezermagtömegük 80-120 g, a magok csírázóképessége 70-80%-os. A teljes tenyészidő a kiszáradásig 140-190 nap.
A lopótök sajátos vonása a többi tökökhöz képest, hogy a virágok estefelé nyílnak. A levelek és hajtások pézsmaszagúak.
A rostos, salakanyagokban dús tökhús 85-95%-át víz teszi ki, de szénhidrátokat, fehérjét, kalciumot, vasat, „A” elővitamint, B-vitaminokat és C-vitamint is tartalmaz. Az ehető bél energiatartalma igen alacsony: 20 kcal/100 g.[8][9][10]

Származása, elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trópusokon és a szubtropikus területeken általánosan ismert kultúrnövény, származási helyét egyes források Afrikaként, mások Ázsiaként jelölik meg. Könnyen elvadul. Eredetileg is vad, nem csupán elvadult lopótököket csak nem olyan régen, Zimbabwe területén sikerült azonosítani.[11] Ennek az ősi lopótöknek a termése vékonyfalú, nem tűr hosszabb tengeri hányódást. A mai lopótök vastag, vízálló falát a háziasításnak köszönheti.[12]

Európában már Amerika felfedezése előtt is termesztették a lopótököt, míg a többi tökfaj termesztését Amerikából vettük át.

Jelentősége ma nálunk már természetesen nem olyan nagy, mint a technikailag kevésbé fejlett időkben és helyeken volt,[9] de Walahfrid Strabo (808 – 849) reichenau-i apát és költő, a karoling királyok tanácsadója latin nyelvű Hortulusában még az ideális kert 23 növénye egyikeként ismerteti: hosszasan, költőien és mégis gyakorlatiasan.[13][14]

Az emberek vándorútja a kontinenseken keresztül

A legújabb kutatások afrikai őshazára és két egymástól független, előbb egy 8-9 ezer évvel ezelőtti ázsiai háziasításra és egy ettől független négyezer évvel későbbi afrikai újraháziasításra utalnak.

A lopótök rejtélye, miszerint ez az afrikai eredetű faj már meglepően korán kimutatható Amerikában, sokáig megnehezítette annak megértését, hogyan is ment végbe a háziasítás az amerikai kontinensen. Genetikai és régészeti kutatások, melyek eredményét 2005 decemberében, a National Academy of Sciences közleményeiben tették közzé,[15] arra utalnak, hogy a lopótök és a kutya háziasítása korábbi, mint az élelmiszernövényeké vagy a többi haszonállaté, és hogy mindkettőt a Würm-glaciális végén a paleoindiánok vitték magukkal az új világba, amikor benépesítették Amerikát. Feltehetően csónakokon vagy gyalogosan, az akkor még meglevő szárazföldi úton vitték át Ázsiából Amerikába az emberek, sőt az sem kizárt, hogy egyszerűen átsodródtak a vastagfalú tökök a Bering-szoroson. Körülbelül nyolcezer évvel ezelőtt már Amerika széltében-hosszában termesztették.[16]

A háziasított lopótök héja a vadéval ellentétben vastag és vízálló. Könnyűségénél fogva minden emberi beavatkozás nélkül is nagy területen képes elterjedni, ugyanis a magok akkor is csírázóképesek maradnak, ha a termés hosszú ideig sodródik a tengerben. Erre támaszkodott az az utóbbi 150 évben uralkodó elmélet is, hogy a tökök az Atlanti-óceánon keresztül sodródtak át Afrikából Amerikába. Az azonban, hogy az emberek a magokat huzamosabb időn keresztül begyűjtötték, tárolták és elvetették, genetikailag is kimutatható és a formákban is megmutatkozó változásokhoz vezetett mind Ázsiában, mind Afrikában. Ez azonosíthatóvá tette az egyes területek lopótökjeit. A vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy az amerikai régészeti leletek között talált lopótökök jobban megfelelnek a mai ázsiai lopótök-alfajoknak, mint az afrikaiaknak.

Az az elmélet, hogy a lopótököt Amerikába Ázsián keresztül az emberek vitték magukkal, csak egy kérdést hagy nyitva: miért nem találtak eddig Észak-Amerika nyugati részén is erre utaló leletet?[15]

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tököknek nem árt meg a fagy, de a magoknak igen. Széljárta vagy jól szellőztetett hely a legalkalmasabb a szárításra.

Melegkedvelő, 12-15 °C fölött csírázik, de 10-15 °C-on már nem. Az indának és a zsenge termésnek megárt a fagy, a kifejlett termés azonban tovább érik. Legjobban a 25 °C feletti hőmérsékleten fejlődik. Bár kedveli a vizet, a túl sok víz késlelteti a beérését. Jó műveléssel viszonylag szárazon is termeszthető. A mély rétegű, középkötött vályog-, homokos vályogtalajt kedveli. A vegetatív növénytömeghez mérten kívánja meg a trágyázást: fészkesen, 2-4 lapát jól érett istállótrágyával. A trágyát fészkenként 25–30 cm mélyen keverik össze a gödör talajával.

Április közepe és vége között üvegházban vagy az ablak belső párkányán már vethető. A magok csírázását meggyorsítja ha egy éjszakára be vannak áztatva. A vetésmélység 2–3 cm. Az egyenletes nedvesség mellett szobahőmérsékleten és világos helyen nevelt magoncok a fagyosszentek elmúltával szélvédett helyre kiültethetőek. A fiatal növénykék az éjszaka támadó csigáktól védelemre szorulnak.

A többi tökféléhez hasonlóan a lopótök is a tápanyagokban gazdag talajt kedveli (komposzt, érett trágya). Fontos, hogy bőségesen kapjon napot, különben fejletlen és sápadt indákat hoz és nem termékenyül meg. Nagy felületet vesz igénybe, de 1 méter távolság általában már elegendő. Egy délre néző fal elé ültetve különösen jól fejlődik. Támasztékra van szüksége. A talaját védeni kell a kiszáradástól. Ennek lehetőségei a talaj „mulcsozása” vagy lombbal, komposzttal való befedése. Pergolára, kapuívre, kerítésre, vízszintes tartókra is felfuttatható. A sövények és a fák is alkalmasak támasztéknak, feltéve, ha a lopótök így is akadálytalanul kap napot, és a terméseknek elég helyük van a fejlődéshez. Walahfrid von der Reichenau (Strabo) 827-ben írott latin nyelvű verses könyvecskéjében olyan kolostorkertet ír le, ahol a felfuttatott tökök égerfákról csüngenek le.[13] A felfüggesztve kifejlődő termések egyenesebbek, hosszúkásabbak lesznek, a földön kúszó növények termése girbe-gurba.

A lopótök magja a kereskedelemben is kapható, de az érett tökből kiszedhető a vetni való mag úgy, hogy a tököt tárgyak készítésére továbbra is fel lehessen használni. Az érett mag kemény, többnyire sötét színű, bár vannak világos magvú változatok is. Szárazon és hűvösben tartva több éven keresztül is megtartja csírázóképességét.
A kereskedelemben kapható vetőmag keverék, többféle változat magvát tartalmazza. Mivel a lopótök idegenmegporzó, a második nemzedék meglepetésekkel szolgálhat.
Fólia vagy üveg alatt termesztésnél kézi beporzás szükséges. A virágok alkonyatkor nyílnak, ez a kézi beporzás legmegfelelőbb időpontja is. Mivel másnap délelőtt a virágok hervadni kezdenek, a beporzás a reggeli óráknál tovább nem halasztható.
A vegetációs időszak 110 – 220 napig tart, fajtától függően.[8][9][17]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kalabass pipa egy Sherlock Holmes-attribútum[18]
Li Teguai kezében a rá jellemző gyógyszertartó tökkulaccsal és vas vándorbottal. A tökkulacs szájából Li Teguai lelke (hun) gomolyog ki.[19]
Egy miniatúra az 1390 körüli Tacuinum sanitatis in medicina-ból. A kép a lopótök begyűjtését ábrázolja, a szöveg az orvosi alkalmazást írja le.
A lopótökből készült hébér vagy más néven borlopó 2-3 év alatt[20] elenyészik, mert belső fala megpuhul, ezért üvegből utánozzák.
Koteka – Pápuai péniszöltözék, mint emléktárgy

Szedése, kikészítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Étkezési célra csak a keserűanyagtól mentes változatok alkalmasak. A még zsenge termések már körülbelül három hónappal a vetés után folyamatosan szedhetőek. A túl erős hajtások csúcsát 2-3 levéllel együtt levágva főzeléket lehet belőle készíteni.

Aki a tökökből tárgyakat készít, bevárja az érettség jeleit, amíg

  • a szár: megsárgult, megbarnult, kissé üveges,
  • a termés héja: megvastagodott, megfásult, megsárgult,

és csak ekkor vágja le a termést szárastól. Az ültetésre szánt magok érdekében a tököket az első őszi fagyok előtt begyűjtik. A magtól eltekintve a már beérett tököknek nem árt meg a fagy.
Széljárta de meleg helyen, padláson, üvegházban, fészerben, pajtában függesztik fel a termést egyenként, a szárnál fogva. Az érett termés húsa szivacsos szerkezetű, alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik, és ez a felszínen szabálytalanságokat okoz. Ezt megelőzendő kaparják le az epidermiszt óvatosan. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás alatti penészedést előzik meg egy 3%-os hiperolos vizes lemosással. A száradás után egy lyukon át szedegetik ki a magokat. A „vattás” anyagrészt, a tök belét, egy kampós kemény dróttal kapargatják le. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral csiszolják le. Ezután egy bórax és víz keverékével (1:3) való lemosás őrzi meg a színeket. Van, aki vízben oldható viasszal dörzsöli be. A díszítéseket karcolással, spanyolozással, véséssel vagy metszéssel viszik fel a tökökre. Van aki a vonalakba színezett méhviaszt, tust, faggyúval kevert kormot dörzsöl, hogy a kontraszthatást fokozza. A lopótököt ezután, még nedves állapotban, gyorsan letörlik egy ruhával, így a tus és a korom a kivésett vonalakba beivódik, a többi részen azonban megmarad a lopótök eredeti színe. A kínai virágos tücsökdoboz úgy készül, hogy a termés felületét először pirosra festik, azután véséssel díszítik.[9][21][22][23]

Hawaii-on manapság vastagra főzött kávét töltenek a lopótökbe, ezzel helyettesítik a korábban a fák kérgéből készített festéket. A tök legkülső héját a világosnak szánt helyeken lehúzzák, itt a hegesedés folytán nem párologtat tovább a tök, a többi helyen azonban három hétig gyülemlik fel a felszín alatt a felszívott festék. A külső felületet óvatosan lekaparva teszik láthatóvá a sötét mintát. Mivel ehhez az eljáráshoz élő, lélegző termés kell, a tököket akkor szedik le, amikor azok még zöld színűek, de a száruk már barnulni kezd.[24]

A lopótököt elsősorban égetéssel és faragással szokták díszíteni, de az is előfordul, hogy a növekvő termést kötözéssel kényszerítik arra, hogy a készítendő szerszám vagy ékszer formáját fölvegye.

Kultikus és használati tárgyak világszerte[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érett termés vízhatlanságának és rendkívüli forma-, textúra- és színgazdagságának köszönheti népszerűségét világszerte. Sokrétűen felhasználható, alkalmas élelmiszertárolásra, ékszerdoboznak, edénynek, merítőedénynek, többféle szerszámnak, úszónak a halászhálókhoz. Zeneszerszámot, dohánydobozt, pipát lehet belőle készíteni. Észak-Amerikában a madaraknak ajánlják fel fészkelőhelyül.

Salamon király visegrádi fogsága idején este az ablakokban töklámpát helyezett el, időtöltés és jeladás céljából.[25]

Kínában tücskök ketrecéül szolgál, az óceániai szigetvilágban maszkokat faragnak belőle.

A japán teaszertartás nagyobbik, téli faszéntartója, a szumitori hagyományosan egy nagyméretű lopótökből készül. Belülről lakkozzák, papírral bélelik ki, esetleg természetes formájában hagyják, ami a japán teaszertartás szellemének is jobban megfelel.[26]

A kalebass vagy kalabass pipa szárát a lopótök szárából és termésének egy részéből készítik. A pipa feje azonban, hogy el ne égjen, tajtékból készül.

Kebiben (Északnyugat-Nigéria) a négynapos Arungu Halászati Fesztiválon, amiből újabban a nők ki vannak zárva, halászok ezrei gázolnak egyszerre a folyóba hogy a legnagyobb hal kifogásában vetélkedjenek. Hagyományos eszközeik: egy háló és egy lopótök.

A kiszárított termés vízállóságát és könnyűségét használják ki Indiában, amikor bójaként használják, illetve arra, hogy a folyókat átúszva a cókmókot beletegyék. A kiszárított termésből készült palack a fakírok kelléke.[27]

Az északkelet-indiai karbi kultúrában fontos szerepe van bong néven a lopótöknek. Hitük szerint lopótök magja a karbik ősétől és teremtő istenétől, Songsar Rechotól kapott ajándék. A tökmagot máig a törzs sajátos kincsének tekintik. A rizssört, a kúppá sodort fle-fle (Premna latifolia Roxb.) leveleket és a lakodalmak hagyományos, bambuszból készült italát is lopótökökben tartják.[28]

Az utóbbi időkben több kézműves felfedezte a lopótököt mint alapanyagot különleges művészeti lámpak készítésére. Töklámpák többek között Magyarországon, Törökországban, Japánban és Kínában készülnek.[29]

Tökkulacs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tökkulacs és a vándorbot szerte a világon a zarándokok és vándorok jelképévé vált, így például Loyolai Szent Ignácnál,[30] és idősebb Szent Jakabnál is.[31]

Szent László király katonái kivájt tökedényből itták a bort Béltek falu határában.[25] Magyarországon a földeken dolgozó emberek főleg Cegléd környékén használták a lopótököt ivóvíztárolásra, mert ott nem állt rendelkezésre jó minőségű agyag, hogy hőszigetelő víztartót készítsenek belőle, a lopótök pedig megtermett a kerítésen.[20]

A régi Kínában kulacsként szolgálva kísérte el a vándorokat, a koldusokat és a kereskedőket egyaránt. A kínai Nyolc halhatatlan egyike, Li Tieguai (李鐵拐) nem csak a gyógyszereket adagolja egy lopótökből, de az éjszakáit is abban tölti.[32] Tiszteletére szokás volt a 5. holdhónap 5. napján egy papírból kivágott lopótök-ábrázolást az ajtó fölé függeszteni.[8]

Az ázsiai ún. zarándok-kulacsok még akkor is megőrizték ezt a jellegzetes formát, amikor már például bronzból készültek. Sőt, még a tökkulacs felfüggesztéséhez használt zsinórzat is felismerhető a bronztárgy ornamentikáján,[33] elég ehhez összehasonlítani egy mai mexikói tökkulaccsal.[34] A Földközi-tenger térségében is számos példa van arra, hogy az immár kerámia tárgyak továbbra is a lopótök formáját követik.[35]

A növény angol nevében meghatározó a flaska funkció: „gourd bottle” – tökkulacs, „bottle gourd” – lopótök. Mexikóban ma is szívesebben használják a tökkulacsot mint a műanyagból készültet, mert azt tartják, hogy így hűvösebb marad a víz és az íze is jobb.[34]

Borlopó és vízlopó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai üvegből készült hébér vagy borlopó elődje Ausztriában és Magyarországon még nem is olyan régen lopótökből készült. A lopótököt úgy készítették elő borszívásra, hogy egy hosszú szárra nevelt termés magjait kivájták, drótot tüzesítettek, azzal fúrták ki a szárat. Használata: A lopó hosszú szárát dugják be a hordóba, rövid végén megszívják, amíg az öblös rész kellően megtelik. Egy-két liter folyadékot lehet vele felszívni. A rövid vég befogása után a lopótök kihúzható a hordóból anélkül, hogy a bor kicsurogna. A felső, rövid vég szabadon hagyásával vagy újra befogásával lehet irányítani, mikor csurogjon ki a bor a alsó végen, mikor ne. A lopótök könnyen megecetesedett, ezért szorította ki mára az üvegből készült mása. Középkori adatok arra utalnak, hogy a lopót, ill. az alapanyagául szolgáló növényt jelöli a valószínűleg kun-besenyő eredetű kabak, kobak szó is.[36][37]

Empedoklész (Kr. e. 495 – Kr. e. 435) ókori görög filozófus a lopótök (görögül klepszüdra, a.m. „vízlopó”) használatának megfigyelésére alapozva mutatta meg először, hogy a levegő nem űr, hanem hatást kifejtő létező. A vízzel teli lopótökből nem folyik ki a víz, amíg a lopótök tetején a nyílást befogva tartjuk.[38] Sajátos szerepet játszott a klepszüdra a görög igazságszolgáltatásban: a kicsurgó víz szabta meg az egyes beszédek megengedett idejét. Súlyosabb esetekben, például ha valakinek az élete forgott kockán, telitöltötték, máskülönben csak részben töltötték meg. Aki hosszabb ideig szeretett volna beszélni, az további vízért folyamodott. A szünetek idejére a felső nyílást viasszal tömték be, azzal állították meg az idő folyását.[39]

Fallikus ábrázolások és koteka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római Villa Farnesina tetőfreskója (1515-1518) girlandjain öt tökfajta virágának és termésének ábrázolását szemlélhetjük meg. Leggyakrabban a lopótök van megfestve, termése 37-szer fordul elő. Az azonosítást a formaváltozatosság ellenére egyértelművé teszi a tökökkel együtt ábrázolt fehér virág. Az ábrázolások egy része konkrét termésekről készülhetett. A fantázia szülötte lesz azonban az a hosszúkás lopótök, amelyik egy fügébe hatol be. A lopótök fallikus ábrázolása a kor más festményein is megtalálható, példák erre a vatikáni Raffaello-termekben látható 1517–1519-ben festett keretmotívumok (Giovanni da Udine munkája), valamint a Villa Medici és a Villa d'Este dekorációja.[40]

Egy mai európai ember számára talán bizarrnak tűnő felhasználást talált a lopótök a pápuáknál. A nyugat-pápuai férfiak a díszes kotekába a férfiasságukat öltöztetik, de manapság már csak a vallási ceremóniák alkalmából. A hímvesszőre húzott koteka másik végét egy madzaggal kötik a koteka hosszától függően a derekukhoz vagy pedig a nyakukhoz. A koteka méretének és formájának megválasztása nem egyedi, hanem alkalmazkodik a kulturális csoport szokásaihoz. A lopótökre növekedésekor köveket függesztenek, így érik el a kívánt hosszát.[41][42][43]

Hangszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lopótök mint kemény, vékony falú, üreges test nemcsak folyadékok, tárgyak tárolására, szállítására használható, de az üregébe zárt levegő rezonanciája, sajátrezgése révén fúvós, pengetős és ütőhangszerek részeként is szerepet kaphat. Több mint 60-féle hangszer készül a lopótökből.[44]

A brazíliai zenei íj, a berimbau elengedhetetlen tartozéka egy 10–20 cm átmérőjű kivájt tök, ami a hangszer rezonátoraként szolgál. A játékos a rezonálóképességet úgy változtatja meg időnként, hogy a tök nyitott oldalát a testéhez szorítja.[45]

Herman Ottó így említi a Zala megyében gyűjtött lopótöktestű, tollsíp-fúvókájú regössíppot: „dudaszavú, hangzó öble szerint pedig a sáritökhöz kötött hangszer”.[46]

A latin-amerikai indiánok másfajta hangszerré formázzák a lopótököt: a maracas vagy rumbatök párosával használt csörgő hangszer. A lopótököt erre a célra először kivájják, majd megtöltik magvakkal vagy kaviccsal, nyelet is erősítenek rá. Két kézzel váltakozva, lökésszerűen játszanak rajta, de lehet folyamatosan is rázni (tremoló). Rövid, éles, csattanó hangot kapunk a megütött ,„hirtelen leejtett” maracas segítségével.[9][21]

A maracas mellett az afro-latin zene fontos hangszere a güiro: a kitisztított, üreges, hosszúkás formájú lopótökön sűrűn keresztben futó rovátkák vannak, melyeken egy pálcát húzogatnak végig. A hangszer surrogó, recsegő, kerregő hangot ad.

A sekere egy „kifordított maracas”, a magvak nem a tök belsejében, hanem kívül vannak egy hálóra felfűzve. Ütögetéssel, rázással, a háló forgatásával, cibálásával lehet megszólaltatni. Nyugat-afrikai eredetű, de az afro-latin zenében is népszerű.[47]

Az egyik lopótök változat adja az indiai kultúra jellegzetes hangszerének, a szitárnak a testét, de a kígyóbűvölők nádnyelves hangszerének szélsapkája is kivájt kabak.[27]

Az afrikai lanthárfa, a kora teste is egy hatalmas kiszárított, kivájt tökből készül, melyre bőrt feszítenek.

A balafon, azaz az afrikai xilofon[* 1] guineai változata diatonikus, Bukina Saboban pentatonikus. A fából készült hangkeltő testek hangmagasságának megfelelő méretű rezonátorokat a lopótök termése adja. Minden tökrezonátoron van legalább egy kis átmérőjű nyílás, amit egy vékony hártyával, hagyományosan egy pókféle tojásának a burkából készült anyaggal fednek be. Ennek a hártyának a zizegése a kazoohoz, vagy a fésűhöz szorított selyempapírhoz hasonlóan dúsítja a hangot, ami néha akár a torzítós elektromos gitárhoz hasonló hangzást is eredményezhet.[48][49]

A lopótök mint élelmiszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keserűanyag-mentes változatainak éretlen termése zöldség gyanánt süthető, főzhető. A termés húsa fehér, feszes, íze enyhe. A túlságosan burjánzó hajtások is felhasználhatók a konyhában, ehhez a hajtásokat 2-3 levéllel együtt vágják le.

A magokból olajat lehet préselni, a meghámozott magok pedig levesbetétként vagy kenyérbe sütve is jók. Más receptek szerint a tök beléből rizzsel és hússal készítenek egy tölteléket, és ezt a saját héjába töltik vissza. Indiában ecetbe főzve a szegények eledele.[21][27]

A Kolumbusz előtti európai tökreceptek mind lopótökröl szólnak, mivel ez az egyetlen olyan tökfajta, aminek termesztését Európa nem Amerikától vette át.[50]

Egy középkori recept a wikikönyvekben: Lopótök sütemény hússal.

Népi gyógymódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tökmag enyhén vízhajtó. Az érett tökmagok szalagféreg kiűzésére alkalmazhatóak. Indiában kenetek készítésére is, belsőleg is használják a keserű ízű, kissé hashajtó hatású változatát. Ismerik olyan változatát is, amelyik mérgező. A lopótöklevelek főzetét cukorral keverik el Indiában, így adják be a sárgaságban szenvedőknek.[9][21][27]

Egyes források fogamzásgátló hatást tulajdonítanak a lopótöknek (Lagenaria siceraria), de itt valószínűleg összetévesztésről van szó. A lagenaria nemzetség egy másik fajának, a breviflorának a tudományos vizsgálatok próbáját megállt tulajdonsága ugyanis, hogy hatóanyaga megakadályozza a petesejt beágyazódását a méhbe.[51][52][53]

Egy fordítás és következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibliai Jónás könyvében fontos szerepet játszik egy gyorsnövekedésű növény, ami Jónás prófétának árnyékot adott ninivei küldetése idején. A történet szerepel a héber Bibliában, és az Újtestamentum is hivatkozik rá (Jézus szavai, két helyen is), továbbá szerepel a Koránban is.[54]

A Sixtus-kápolna mennyezetfreskója: Jónás válla fölött a lopótök ábrázolása látható.

A héber Biblia ezt a növényt kikajonnak, azaz ricinusnak nevezi. A szó az egyiptomi kiki szóból származik, a ricinusolaj héber neve is: sémen kik. A ricinus igen gyorsan egy kis fához hasonlatossá, árnyékadóvá tud fejlődni, és ehhez nem szorul támasztékra, mint a borostyán vagy a lopótök.

Minthogy a szóban forgó növényre a görögnek nincsen szava, a Biblia Kr. e. 31. század között Kairóban készült görög változatában (Septuaginta) a héber kikajonból kolokünthé, azaz keserű uborka lett.

A Kr. u. 4. században végzett alapos bibliafordítói munkája közben Szent Jeromos felfedezte, hogy itt torzítás esett, így ő Vulgatájában ezen a helyen szintén jobb híján a hedera szót szerepelteti, ami „borostyánt” (illetve repkényt) jelent, és görögül kisszosz lenne.

A Vulgata közzététele után következett az első pengeváltás kikajon-ügyben. A Palesztinában élő Jeromos egyszer csak panaszos levelet kapott hippói Szent Ágostontól, melyben az szemére veti ezt a megoldást, és tudatja vele, hogy egy közelebbről meg nem nevezett püspök hajszál híján menekült csak meg a veszedelemből, mikor a heves vérmérsékletű észak-afrikai hívők felfedezték, hogy a zsoltárokban és dicsőítő énekekben hagyományos szöveg helyén új variáns szerepel; nem is beszélve arról, hogy miután a helyi zsidó közösség tagjait mint illetékeseket megkérdezték, azt a választ kapták, hogy az új megoldás nem jó. Jeromos válaszlevelében az udvarias formulák közé rejtve igen keményen visszautasítja a vádat (tulajdonképpen közli Ágostonnal, hogy az ottani zsidók nem tudnak rendesen héberül vagy csak akadékoskodnak), és a variánsát mint gyümölcsöző kompromisszumot védi meg.

A Biblia más latin változataiban (Vetus Latina-variánsokban és egyebütt, vélhetően abban is, amit az Ágoston által említett hívek használtak), melyek között korábbiak és későbbiek is vannak a jeromosi szövegnél, az illető helyen cucurbita, azaz „tök” szerepel, és úgy tűnik, a kereszténység megnyugodott ebben az értelmezésben, a legtöbb nemzeti nyelvű Biblia manapság is a „tök” variánst hozza.

A Korán a növényt qaqtin-ként, tehát lopótök-ként nevezi meg (37-139-146 Szúra): Kivetettük őt, nyomorúságos állapotban egy kopár helyre,/és egy tökindát sarjasztottunk föléje.[55]

A keresztény, de a középkori zsidó ikonográfia is túlnyomórészt a lopótök-értelmezést tükrözi.

További képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A kép az Annals of Botany lapján látható: A római Villa Farnesina mennyezeti freskója (1515-1518), kinagyított girlandok fallikus lopótökábrázolással

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. xilofon: Ütőkkel megszólaltatott dallamjátszó idiofon hangszer hangolt fapálcákkal és falemezekkel. Magyar Néprajzi Lexikon: xilofon, facimbalom

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Classification of flowering plants (angol nyelven). Uppsala: Dept. of Systematic Botany , Uppsala University (1998) 
  2. Cucurbitaceae (angol nyelven). ITIS Standard Report Integrated Taxonomic Information System on-line adatbázis  (Egyes rendszerezések, így az ITIS Standard Report is, a kabakosokat az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe helyezik.)
  3. Searchable World Wide Web Multilingual Multiscript Plant Name Database, augusztus 4. (angol nyelven), Melbourne: Univ.of Melbourne (2007)  (Univ.of Melbourne többnyelvű növénynév adabázisa)
  4. Markó, Imre Lehel, Ördög,Ferenc (1933) (szerk.). Kiskanizsai szótár (magyar nyelven). Budapest: Akad. K., 287. o. ISBN 963-05-1834-1 (1981) 
  5. Babits, Mihály. Jónás könyve (kézírat) – a „Nyugat” által 1947-ben megjelentetett facsimile kiadvány (magyar nyelven). Budapest: MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár). 00600/00601 (1947) 
  6. TEPPNER Herwig: Notes on Lagenaria and Cucurbita
  7. Are bottle gourds moth pollinated? (angol nyelven). Cucurbit Network News, Spring: 1. (1997)  (Molyok porozzák-e be a lopótököt?)
  8. ^ a b c Lopótök (hulu) (magyar nyelven). Terebess Ázsia Lexikon 
  9. ^ a b c d e f Gemüse des Jahres 2002: Der Flaschenkürbis (német nyelven). Schandelah: VEN – Verein zur Erhaltung der Nutzpflanzen Vielfalt e.V. (2002)  (A 2002-es év zöldsége: A lopótök)
  10. Pollinators and biological diversity: the case of the bottle gourd (Lagenaria siceraria) in Kenya. (angol nyelven). EcoPort (2002) 
  11. Discovery and genetic assessment of wild bottle gourd [ Lagenaria siceraria (Mol.) Standley, Cucurbitaceae from Zimbabwe] (angol nyelven). mbe.oxfordjournals.org – Economic Botany 58, 501–508. o (2004)  (A vad lopótök felfedezése Zimbabwében és a genetikai bizonyítás)
  12. Reconstructing the Origins and Dispersal of the Polynesian Bottle Gourd (Lagenaria siceraria) (angol nyelven). Proceedings of the SMBE Tri-National Young Investigators' Workshop 2004, 58, 501–508.. o (2005) 
  13. ^ a b Strabo, Walahfrid, Näf,W.; és Gabathuler,M. (ford.). De cultura hortorum (latin és német nyelven). ISBN 3-7995-3504-7 (2000) 
  14. Walahfrid Strabo. De cultura hortorum sive Hortulus VII Cucurbita (latin nyelven). Fachhochschule Augsburg: bibliotheca Augustana (2002)  (A hortulus szépen illusztrált és elegánsan formázott szövege)
  15. ^ a b Erickson, DL, Smith, B.D.; Clarke, A.C.; Sandweiss, D.H.; Tuross, N.. UC (University of California) Davis Department of Plant Sciences – Lecture 18 Origin of the Bottle Gourd – An Asian origin for a 10,000-year-old domesticated plant in the Americas (angol nyelven). Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of America. 102:18315-18320 (2005)  (Egyetemi előadás illusztrált összefoglalója: A lopótök eredete – Egy tízezer éves amerikai háziasított növény ázsiai eredete)
  16. White, Nancy. Nancy White University of South Florida – South American Archaeology: Archaic, Preceramic, Sedentism (angol nyelven). Bloomington: Indiana University Bloomington MATRIX project (2005)  Segédanyag a délamerikai archeológia tanításához. Számos lopótök leletet sorol fel a jégkorszak utáni Dél-Amerikából, Kr. e. 6000-2000.
  17. Kürbiskultur – gourd culture (német nyelven) (2007)  (Tökkultúra. Osztrák honlap. A hangszerek készítésekor megmaradt tökmagot önköltségen továbbadják.)
  18. Martin, Thomas. Save the Calabash (angol nyelven). Boston: Sherlock Holmes Pipe Club of Boston (2007)  A Bostoni Sherlock Holmes pipa klub honlapján: Mentsük meg a kalabasst!
  19. Yetts, W. Perceval. The Eight Immortals. London: Journal of the Royal Asiatic Society (JRAS), 773–807., XXI. o (1916)  (A Nyolc Halhatatlan)
  20. ^ a b dr.Surányi, Dezső. Kerti növények regénye (magyar nyelven). Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. ISBN 963 232061 1 (1985) 
  21. ^ a b c d Hobbi kertészet, hobbi kert – Mikor szedjünk tököt? (magyar nyelven). www.kertpont.hu 
  22. Szabó, Béla. vésett- spanyolozott díszítésű ital tároló dísztök (magyar nyelven). faragosuli.hu (2007) 
  23. Lopótökből készített cikáda-tartó (magyar nyelven). China ABC (2007) 
  24. Niihau Technique – The Hawaii Gourd Society – Dedicated to the Preservation of Hawaii IpuCulture (angol nyelven) (2007)  (A Hawaii Tök Társaság honlapja)
  25. ^ a b dr.Surányi. Kerti növények regénye (magyar nyelven) (1985)  hivatkozása: Hanusz, I.. Fűben, fában (magyar nyelven). Budapest: Atheneum Kiadó (1905) 
  26. SUMITORI – Behälter für Holzkohle (német nyelven). Oberrüsselbach bei Nürnberg und München: Teeweg (2007)  (Honlap a japán teakultúráról. – Faszéntartó)
  27. ^ a b c d Drury, Heber. The useful plants of India : with notices of their chief value in commerce, medicine, and the arts, 2.ed. (angol nyelven), London: Allen (1873)  India haszonnövényei
  28. Bottle Gourd: Part and Parcel of Karbi culture (angol nyelven). Indian Journal of Traditional Knowledge Vol. 4(1), 86–90. o (2005)  A lopótök a Karbi kultúra szerves része
  29. Tökből műalkotás (Töklámpa készítési menete) (magyar nyelven). Serka Töklámpák (2009) 
  30. Diós, István szerk.. A szentek élete, Első kötet (magyar nyelven), Szent István Társulat. ISBN 963-360-734-5 (1984)  „Ignác… elindult a Szentföldre… lábán háncssarut viselt, a kezében vándorbot volt, rajta tökkulacs”
  31. St. James the Apostle (angol nyelven). Most Holy Trinity Church, Brooklyn, New York: The Roman Catholic Community of Most Holy Trinity – St. Mary (2005)  Az szines üvegablakon ábrázolt Szent Jakab apostol kezében a zarándoklat és vándorlás jelképei: vándorbot és tökkulacs látható.
  32. Flaschenkürbis und der alte Arzt (német nyelven). Oberrüsselbach bei Nürnberg und München: Teeweg (2007)  (Honlap a japán teakultúráról. A lopótök és az idős orvos – régi kínai legenda.)
  33. Vietnamese Ly Dynasty bronze pilgrims’s flask in the shape of a gourd (angol nyelven). 6  Vietnami bronz zarándokkulacs a 12-13. századból
  34. ^ a b Beals, Ralph L.. Water bottle, gourd (bule para agua) (angol és spanyol nyelven). California, Berkeley: Phoebe A. Hearst Museum of Anthropology (1931)  (A University of California anthropológiai múzeuma – Tökkulacs)
  35. Kefalidou, E.. Phormiskoi: gourd-shaped terra-cottas from the Ancient Mediterranean (angol nyelven). Cucurbit Network News, Spring: 7. (Kefalidou, E. 2003)  (Antik tökformájú kerámiák a Földközitenger térségében)
  36. Kurucz, Albert. Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (magyar nyelven) (1964)  (A Magyar néprajzi lexikon idézi.)
  37. Füzes, Miklós. Régészeti-növénytani megjegyzések Moór Elemér: A bor és szőlő c. cikkéhez (magyar nyelven). A Veszprém megyei Múz.-ok Közl.-i (1971)  (A Magyar néprajzi lexikon idézi.)
  38. Arisztotelész. A légzés 7 (magyar nyelven), 73b24–27. o 
  39. Hill, D.R.. Arabic Water – Clocks, Syria (angol nyelven). University of Aleppo (1981) 
  40. Janick, Jules, Harry S. Paris. The Cucurbit Images (1515-1518) of the Villa Farnesina, Rome (angol nyelven). Exeter: Oxford Journals – Annals of Botany, Volume 97, Number 2 165-176. o (2005) 
  41. Koteka! Size is Not a Sign of Status (angol nyelven). WestPAN: Canada's West Papua Action Network (2003) 
  42. Koteka, 19 Sept. (angol nyelven), Wikipedia Indonesia. 853681 (2007)  (Az indonéz nyelvű wikipedia fényképekkel ellátott Koteka cikke)
  43. Simon, Franz, Schiefenhövel, Wulf. Eipo (West-Neuguinea, Zentrales Hochland) – Herstellen einer Peniskalebasse (Sanyum), IWF Wissen und Medien gGmbH (német nyelven), Göttingen: WF. E 2654 (1976, 1989)  15 perces videó a koteka előállításáról
  44. Summit, Ginger, Widess, Jim. Making gourd musical instruments : over 60 string, wind and percussion instruments, and how to play them (angol nyelven). New York: Sterling Publishing House Co., Inc.. ISBN 0-8069-1369-X (1999)  Több mint 60 hangszer készítésének leírása
  45. Sabelberg, Gerald. Berimbau Toques (német nyelven). Wuppertal: www.Sabelberg.de/Gerald 
  46. Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 213. o. ISBN 963-05-2443-0  Online elérés
  47. Make A Shakere (angol nyelven). webmaster@make-a-shakere.com (2005)  Honlap a sekere készítéséről lopótökből, bőséges illusztrációkkal
  48. Cora Connection: The Balaphone (angol nyelven). www.coraconnection.com  A balafon – Leírás, fotók, hallható példák
  49. Kilian, Gert. Percussion Unlimited: Construction (német, angol, francia nyelven). www.gert-kilian.com (1997 – 2007)  Fotósorozat a balafon készítéséről
  50. Négy középkori tökrecept: Tökleves és rakott tök (német nyelven). www.mittelalterlich-kochen.de 
  51. Diversity of Landraces of the White-flowered Gourd (Lagenaria sic…) (angol nyelven). IngentaConnect (2005)  (A fehérvirágú tök…)
  52. -I -R. Fogamzásgátló növények (magyar nyelven). sulinet.hu Élet és tudomány (1997) 
  53. Elujoba, AA, Olagbende SO, Adesina SK.. Anti-implantation activity of the fruit of Lagenaria breviflora (angol nyelven). J Ethnopharmacol. PMID: 4058031 (1985)  (A Lagenaria brevilora termésének a beágyazódást akadályozó hatása)
  54. Janick, Jules, Harry S. Paris. Jonah and the “Gourd” at Nineveh: Consequences of a Classic Translation – Proc. Cucurbitaceae 2006 (angol nyelven). Raleigh, North Carolina: Universal Press, 349–357.. o. (Jónás és a ninivei „tök” – egy klasszikus fordítás és utóhatásai) (2006) 
  55. Simon, Róbert ford.. Korán (magyar nyelven). Budapest: Helikon Kiadó, 321. o. HE 165 ISBN 963-207-790-3 összkiadás / ISSN 0231-4789 / ISBN 963-207-822-5 (1987) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiegészítő irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Duke, J. A., Ayensu, E. S.. Medicinal Plants of China Vol. 1 & 2 (angol nyelven). Algonac, USA: Reference Publications (Medicinal Plants of the World 4). ISBN 0-917256-20-4. (Kinai gyógynövények) (1985) 
  • Dymock, W., Warden, C. J. H.; Hooper, D.. Pharmacographia Indica (angol nyelven). Srishti: Nueva Delhi. (Indiai etnofarmakologia) (2005) 
  • Mörman, D.. Native American Ethnobotany (angol nyelven). Oregon: Timber Press. ISBN 0-88192-453-9. (A benszülött amerikaiak etnobotanikája) (1998) 
  • Watt, J.M., Breyer-Brandwijk, M.G.. Medicinal and poisonous plants of southern and eastern Africa, edn 2. (angol nyelven), Edinburgh & London: Livingstone. (Gyógynövények és mérgező növények Dél-Afrikában és Kelet-Afrikában) (1962) 
  • Sturtevant, Edward Lewis, Hedrick ed.. Edible Plants of the World (angol nyelven). Geneva, N.Y.: Dover Publications, New York Agricultural Experiment Station. (A világ ehető növényei. Ókori és középkori szerzők a lopótökről.) (1919) 

Egyéb anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]