Szín

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szín a dolgoknak az a tulajdonsága, hogy az emberi látás hullámhossztól és világosságtól függően különbözőnek látja azokat.

A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár szerint

A szín (angolul: hue) a vizuális érzéklet azon tulajdonsága, amelynél valamely felület tulajdonságai hasonlóak az olyan észleletekhez, mint a vörös, sárga, zöld és kék, illetve ezek kombinációja[1]

Az észlelt szín vizuális érzéklet, amelyet a színezetre vonatkozó olyan szavakkal fejezünk ki, mint sárga, narancs, barna, vörös, rózsaszín, zöld, kék, vagy bíbor, illetve olyan akromatikus érzékletek nevével, mint fehér, szürke, fekete; és olyan kifejezésekkel minősítünk, mint ragyogó, fakó, fényes, sötét, vagy ezek kombinációja.[2]

Az észlelt szín függ a színinger spektrális tulajdonságaitól, az ingert létrehozó felület méretétől, alakjától, szerkezetétől, és környezetétől; függ az észlelő adaptációs állapotától, tapasztalataitól, és a megfigyelthez hasonló érzékletere vonatkozó emlékeitől. A színészlelet kifejezhető, mint térfogati szín, fényszín, testszín, vagy Ganzfeld szín[3].

Irodalmi hivatkozások: [4] (angol)

Magyar szabvány: [5] (12 szabványlap első lapja, kiegészítésekkel)

A színek tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

a magyarban a szín szó használatát kerülni kell, és mindenütt a színészlelet, illetve a színinger szavakat célszerű használni

– Lukács Gyula: A MOMCOLOR színmérők története

A hétköznapi életben és a méréstechnikában eltérő elnevezéseket használunk. [6] A szín elsősorban a dolgok színes tulajdonságát fejezné ki. Azonban a hétköznapi nyelv és a szakma ide sorolja a „fehér színt” és a „fekete színt” is. Valamennyi grafikusan szemléltetett színtérnek egyenrangú része a fehér is és a fekete is. Ha mégis a felületeknek az akromatikustól eltérő színes tulajdonságát akarjuk kifejezni, akkor a színezet (angolul hue) szót használjuk. A Nemzetközi Világítástechnikai Szótár[7] ezzel a szóval kétféle értelemben jelöli a színezetet. Unitary hue (egységszín; észlelhető, de a saját nevén kívül más névvel nem illethető színezet) és Colour primaries (alapszíningerek: a trikromatikus rendszer három alapszíne).

Ha egy tárgyra színes fényt vetítünk, vagy a tárgy maga színes; vagy mindkét feltétel teljesül, akkor a róla visszaverődő fény spektruma hiányos; egyenlőtlen – vagyis színes. Ezt színes fényingernek nevezzük. Műszeres mérését a színinger metrika feladata ellátni. Az emberi látószerv képes a fénynek ezt a tulajdonságát érzékelni, ekkor a látószervben színes fényérzéklet keletkezik. A látóideg által az agyba továbbított érzékletet az agy feldolgozza, és a látókéregben színes észlelet keletkezik. Az észleletet az emberi agy hangulatának, pszichológiai beállítottságának megfelelően értékeli. Ilyen jelenség például a szukcesszív színkontraszt (a színingerek megítélélse azok egymás utánisága alapján). A szín kifejezést önmagában használni megtévesztő[8]

Az elektromágneses sugárzás emberi szem által látható tartományba eső részére érzékeny a szem retinája, de a különböző hullámhosszú fényekre másként reagál, ez okozza a különböző színüket. Háromfajta érzékelő fotopigmentet lehet megkülönböztetni, melyek érzékenysége a vörös, a zöld és a kék színeknél a legerősebb. A látórendszer fontos tulajdonsága a színállandóság, tehát az agy a színeket nem abszolút módon azonosítja, hanem relatív úton, a környezethez hasonlítva.

Egy szín származhat monokromatikus fényből, ha egy adott hullámhosszúságú fénysugarat észlelünk, vagy több fény keverékéből, ha több különböző hullámhosszúságú fénysugár összességét érzékeljük. A szemünk ugyanúgy sárgának érzékeli a sárga színnek megfelelő hullámhosszú fényt, mint a vörös és a zöld színeknek megfelelő hullámhosszú fények keverékét stb. Vannak színek, amelyeknek nincs monokromatikus megfelelője, csak színkeveréssel állíthatók elő, például a bíbor.

Azt a színt, amely a teljes spektrumon azonos intenzitású, fehérnek nevezzük. Mivel a legtöbb élőlény, így az emberek látása is a Nap spektrumához igazodott, az érzékelés szempontjából a Napból érkező fényt is fehérnek nevezhetjük, noha ez csak a látható tartományban egyenletes. A fekete színt nemcsak fény, hanem a fény teljes hiánya is kiválthatja.

Az elnevezési problémák a magyarhoz hasonlóan a német nyelvben is zavart keltenek. Erre utalva a Nemzetközi Világítástechnikai Szótár a következőket írja (eredetileg angolul):

A szín (Farbe) kifejezést gyakran használják a színérzéklet (Farbempfindung) szinonimájául. A szín kifejezést a színezetre (Farbvalenz) vonatkozóan nem szabad használni, hacsak a szövegkörnyezetből ki nem derül a jelentése. [9]

Színek érzékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szín élet. A színek nélkül halott lenne a világ. Őseszmék a színek, a kezdettől való színtelen fénynek és ellentétpárjának, a színtelen sötétségnek a gyermekei. Mint a láng a fényt, úgy hozza létre a fény a színeket

– Johannes Itten, 1970

Az érzékelés és megfigyelés típusa szerint a következő osztályokat állíthatjuk fel:[10]

A megfigyelt szín
Fizikai leírása, pszichofizikai tulajdonságok
Osztályozás, rendszerezés, színminta atlaszok
Azonosítás, összehasonlítás, mérés
A cselekvő szín
Keverés (additív, szubtraktív)
Színharmóniák: komplementer harmóniák, összetett harmóniák
Színkontraszt: sötét–világos, hideg–meleg, komplementer, mennyiségi, szimultán, szukcesszív színkontraszt
Az alkotó szín
Színöröm, színasszociáció, színszimbólum
Szín és az ember: művészeti, színkedvelési ismeretek
Szín és a tárgyi világ: struktúra, forma és tér

Színek rendszerezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelemben több ízben alkottak már színrendszereket. A színeket kezdetben csak megnevezésük azonosította: ásványi, állati, vagy növényi származék. Az alább felsorolt rendszerek jelenleg is használatosak; kereskedelmi, vagy műszaki alkalmazásokban. A színek történetiségét José Luis Caivano dolgozta fel a buenos airesi egyetemen[11]és [12] Általánosan használható szabad színszámító szolgáltatás található az easyRGB honlapján[13]

  • Munsell színminta atlasz A színminta atlasz végén külön táblázatot találunk az akromatikus színek számára (fehértől a feketéig)
  • NCS (Natural Colour System)[14] Anders Hård (a rendszer alkotój) [15]
  • Pantone[16] Ez a rendszer a nyomdászati CMYK rendszerezés szerinti színazonosítókat használja[17]Pantone közelítő színek táblázata[18] Pantone Coated 100C–814C, Pantone Uncoated 100U–814U
  • DIN (Deutsche Institut für Normung)[19][20] A CIE színmérő rendszer szabványszáma: DIN 5033[21]. DIN6164 szerinti TSD rendszer:
T BuntTon 1–24,99 színezet
S Sättigung 0–16 telítettség
D Dunkelstufe 0–10 sötétségi fokozat
  • RAL Farben[22] Német szabványokba beágyazva. RAL 1000–RAL 9022 (RAL Classic), RAL 000 15 00–360 92 05 (RAL Design), RAL 110-1–RAL 870-M (RAL Effect)
  • BS (British Standard) BS381C, BS2660, BS5251, BS4800
  • COLOROID színatlasz[23][24] Leírása és beszkennelt táblázatai a Debreceni Egyetemen megtalálhatóak[25]
  • OSA (Optical Society of America) színminta atlasz ismertetője (megtekinthető belőle egy lap képe)[26]
  • RHS színlista (Royal Horticultural Society)[27]
  • UCL (Universal Color Language) [28]
  • Радуга (Szivárvány)[29]

Kémiai csoportok szerint rendezett, igen fontos gyűjtemény a Colour Index International[30][31]. Ennek célkitűzése összegyűjteni a szabadalmi oltalom alatt álló színezékeket (festékeket és pigmenteket egyaránt).

Az élelmiszeradalékok európai rendszere az E-100 és E-181 között sorolja fel az élelmiszerszínezékeket. Az Európai Közösség másik dokumentuma az EINECS[32], amely más szempontok szerint osztályozott színezékeket is tartalmaz, többek között a kozmetikai felhasználásúakat. Az élelmiszeradalékokat[33] az Egyesült Államok vonatkozásában kissé eltérő rendszerben azonosítják.[34]

Önálló japán színgyűjteményt találunk Toyo Color Finder Color Guide néven[35]

Az Egyesült Államok kormányzati és honvédelmi célokra önálló színszabványt bocsátott ki[36]. Fontos szabványosítási lépés volt az ISCC-NBS Universal Color Language[37], könyv formájában is[38]

A CMYK alapokon tervezett[39] digitális színatlaszt Németországban dolgozták ki[40]

Az Európai Unió saját színkezelő rendszere a European Color Initiative[41]

Színek típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színek kategóriái. Középen felülről lefelé: tört, pasztell és barna színek
  • Telített színek – színtelítettsségük igen nagy, Munsell-skála esetén pl. C 15-nél nagyobb, igen kevés szürke tartalommal (a kék szín krómája akár 26 is lehet), angolul: strong colours
  • Élénk színek – nagy színtelítettségű, világos színek (szürke tartalmuk világos), angolul: vivid colours
  • Tört színek – telítetlen és igen világos színek (szürke tartalmuk világos). Munsell jellemzőik: 9V/2C, angolul: pale colours
  • Pasztell színek – közepesen világos, de viszonylag telített (tiszta) színek, közepes szürke tartalommal. Munsell jellemzőik: 6-8V és 4-6C, angolul: moderate colours
  • Barna színek – Alacsony telítettségű színek nagy szürke tartalommal (főként a sárga és narancs színek sötét változatai). Munsell jellemzőik: 6-9V és 4-8C, angolul: brown colours

Bővebben: Színország törvényei, CD-lemez[42]

név COLOROID Munsell számítógép RGB
A T V H V C R G B
színezet telítettség világosság színezet világosság króma vörös zöld kék jel
tört színek (Nemcsics: Színdinamika[43])
alument[44] 10 12 90 5GY 9 2 232 231 211 E8E7D3
lenszőke 15 10 90 2,5Y 9 2 240 228 215 F0E4D7
melegfehér 20 10 85 10YR 9 2 231 215 203 E7D7CB
pasztell színek
pasztellsárga 10 37 90 2,5GY 9 4 236 234 164 ECEAA4
pasztellrubin 34 27 60 10RP 6 8 219 129 153 DB8199
pasztellvörös 30 10 75 5YR 8 2 222 184 181 DEB8B5
krappbíbor 40 7 60 10RP 6 2 171 149 158 AB959E
pasztellviola 45 7 72 10P 8 2 193 181 197 C1B5C5
pasztell-lila 43 10 72 2,5RP 8 2 200 179 196 C8B3C4
nürnbergi kék 54 37 70 7,5B 8 4 150 190 220 96BEDC
Metternich-zöld 71 10 75 2,5G 8 4 171 200 172 ABC8AC
barnák
umbra 14 10 45 2,5Y 5 4 132 114 82 847252
sienna 15 22 47 2,5Y 5 10 158 115 3 9E7303
kaseli barna 16 27 70 10YR 7 4 216 172 123 D8AC7B
égetett okker 16 27 57 10YR 6 6 190 138 64 BE8A40
dohánybarna 13 12 50 5Y 6 4 143 128 92 8F805C
anatóliai barna 20 10 37 10YR 4 4 124 90 53 7C5A35
csokoládébarna 21 7 40 10YR 5 2 125 99 80 7D6350
négerbarna 23 10 37 5YR 4 6 134 85 58 86553A
pontusi vörös 26 17 50 10R 6 8 190 108 92 BE6C5C
van Dyck-barna 32 7 37 5R 4 4 129 85 87 815557
zöldesbarna 15 14 44 2,2Y 4,6 4,8 145 118 65 917641
Lukács Gyula: Színmérés[45]
kadmiumsárga 13,8 61 78 4Y 8 15,5 236 197 41 ECC529
MI 8618-78[46] 15 57,7 76,6 3,3Y 7,81 15,8 254 191 0 FEBF00
MI 8618-78 31,5 12,5 25,5 8,9R 2,97 13,8 159 2 1 9F0201
kárminpiros 31,8 17 28 7,8R 3,3 12,9 160 10 34 A00A22
smaragdzöld 71 7 32 0,8G 3,8 8,13 34 105 42 22692A
türkizzöld 63 13 31 9,5G 3,6 8,13 0 126 85 007E55
RAL9001 krémfehér 16 26 89 2,5Y 9 0,8 232 227 214 E8E3D6
RAL9002 szürkésfehér 21 5,1 83 8,2Y 8,5 0,5 215 214 200 D7D6C8

A COLOROID színharmóniák szempontjából egyenletes lépésközű rendszer, a Munsell viszont érzékelés szempontjából egyenletes. Ezért, és az igen telített színek matematikai kezelése miatt a táblázat csak tájékoztató jellegű. A táblázat kiinduló adatai egytől egyig szakkönyvekből származnak.

Színek funkciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Biztonsági szín- és alakjelek: grafikus szimbólumok ISO 7010:2003, illetve ISO 3864[47], színek MSZ 17066:1985[48], utánvilágító festékek: DIN 67510:2002

Országos tűzvédelmi szabályzat[49]

A látható fényspektrum színei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szín Hullámhossz tartomány Frekvencia tartomány
vörös ~ 640–750 nm ~ 480–405 THz
narancs ~ 590–640 nm ~ 510–480 THz
sárga ~ 550–590 nm ~ 530–510 THz
zöld ~ 490–550 nm ~ 600–530 THz
cián ~ 485–500 nm ~ 620–600 THz
kék ~ 450–490 nm ~ 670–620 THz
ibolya ~ 360–430 nm ~ 790–670 THz

Színkeverés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összeadó (additív) színkeverés
Kivonó (szubtraktív) színkeverés

A Grassmann-törvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hermann Günther Grassmann szerint:

  1. Bármely színezet meghatározható három független érték alapján
  2. A keverék színezete nem függ az összekevert színek spektrális eloszlásától
  3. Két szín additív keverésénél a felület világossága növekszik
  4. Ha folytonosan változtatjuk az összegzett színingerek bármelyikét, akkor az eredményül kapott színinger is folytonosan változik

Színkeverés általánosan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha színes fénysugarakat összekeverünk, az eredmény egy kevert színű fénynyaláb lesz, amelyben az emberi érzékelés számára az egyes komponensek nem választhatók szét. Az ilyen fajta színkeverést összeadó színkeverésnek nevezik. Rendszeresen találkozunk vele televízió-nézéskor, vagy bármiféle színes kijelzős elektronikai készülékek használatakor. Az összeadó színkeverés alapszínei a vörös, a zöld és a kék, ezeket különböző arányban keverve minden színt megkaphatunk, de csak azokat, amelyek a gamut belsejébe esnek. Az ezen kívülre eső színeket az emberi agyműködés (képzelet) adja hozzá.

Felületen való visszaverődéskor, szóródáskor a felület a fénynyaláb bizonyos hullámhosszúságú összetevőit elnyelheti (abszorbeálja), kivonhatja, ezért látjuk a fehér fénnyel megvilágított tárgyakat színesnek. Azt a fajta színkeverést, amikor nem színek összeadásával, hanem színösszetevők kivonásával kapunk új színt, kivonó színkeverésnek nevezzük. Legkézenfekvőbb példája a festészet, amikor különböző színű festékek keverésével érjük el a kívánt színhatást, de a hagyományos színes fényképezés, nyomtatás is ezen az elven alapul. Ilyenkor a színes felület színének azt a színt érzékeljük, amely a megvilágító fehér fény spektrumából megmarad, a többi elnyelődik. A kivonó színkeverés ideális alapszínei a magenta (bíbor), sárga és a cián, de a színes nyomtatás fekete festéket is használ, a festészet pedig még többféle színt.

Színbontás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Newton könyvének címlapja

Az összetett fénysugár egy prizma segítségével felbontható monokromatikus összetevőire. Isaac Newton írta le először, hogy a fehér fény sok-sok ilyen összetevőből áll.[50]

A lézer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színérzékelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szemben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típus Név Érzékenységi tartomány Érzékenységi csúcs[51][52]
S β 400–500 nm 420–440 nm
M γ 450–630 nm 534–545 nm
L ρ 500–700 nm 564–580 nm

Az emberi szemben háromféle színérzékelő receptorsejt van, ezek a csapok. A különböző hullámhosszú fény ezeket más és más mértékben stimulálja. A sárgászöld az L és M csapokat egyformán erősen, de az S csapokat kevéssé aktiválja. A vörös fény az L csapokat sokkal inkább, mint az M csapokat, és az S csapokat nehezen; a kék-zöld az M csapokat erősebben, mint az L csapokat, és az S csapokat egy kicsit erősebben, és a pálcikáknak is ez a fő stimulálója; az ibolyára majdnem kizárólag az S csapok válaszolnak.Az agy ezekből az információkból alkotja meg a különböző színeket a különböző hullámhosszakhoz (a rövidítés forrása a hullámhosszra utal: Long – Medium – Short).

Az L és M csapok pigmentjeinek génjei az X kromoszómán öröklődnek. Ezek mutációja vezethet a színtévesztés gyakoribb típusaihoz. Az OPN1LW génnek sok változata alakult ki; Verrelli és Tishkoff 85 változatát találta meg 236 férfiban.[53] Ez a gén egy sárga színre érzékeny pigmentet kódol, és egyfajta tetrakromáziához vezet a nők 10 százalékában.[54][55] A kékeszöldre érzékeny pigmentet kódoló OPN1MW gén változatai kevésbé vannak hatással a spektrális érzékenységre.

Színérzékelés az agyban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színfelismerés kisgyerekkorban a jobb agyféltekében történik, de a színek nevének megtanulásakor áttevődik a bal agyféltekébe.[56][57]

Színtévesztés, színvakság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színérzékelési hiányosságok főként akkor fordulnak elő, ha egy személy egy vagy több szín látására képes csapsejtje hiányzik vagy kevéssé érzékeny. Ha az alany kevesebb színt lát, akkor színtévesztő, ha pedig csak a szürke árnyalatait érzékeli a fehértől a feketéig, akkor színvak. Agyi sérülések is okozhatnak színlátási zavarokat, ha a vizuális rendszer sérül.

Tetrakromázia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Míg a legtöbb ember trikromát, azaz háromféle színészlelő receptora van, addig sok állatnak négyféle. Közéjük tartozik néhány pókfaj, a legtöbb erszényes, madár, hüllő, és a halak sok faja. Más fajok azonban csak két alapszínt látnak, vagy egyáltalán nem látnak színeket; ezeket dikromátoknak, illetve monokromátoknak hívják. A rovaroknak van egy ibolyántúli receptoruk is kb. 360 nm-nél, a vörös receptoruk rövidebb hullámhosszúságú (kb. 600 nm), mint az emberé. A halak között van olyan faj is, amelynek hat receptora van.

Különbséget kell tenni a retinális tetrakromázia és a funkcionális tetrakromázia között. Az előbbiben négyféle színészlelő receptor van a retinában, az utóbbiban pedig az illető egyed e négyféle receptor segítségével képes jobban megkülönböztetni a színeket.

A nők fele, de a férfiak kis százaléka retinális tetrakromát.[58] Ez fokozottan érvényesül, ha az adott egyén kétféle változatot örökölt az egyik csapfajta (közepes vagy nagy hullámhosszra érzékeny) génjéből. Ez a gén az X kromoszómán helyezkedik el, ami különbséget okoz a nemek arányában.[58] Közülük egyesek jobban meg tudják különböztetni a színeket, ezért funkcionális tetrakromátok.[58]

Szinesztézia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szinesztézia egyes formáiban betűk és számok látása, vagy zenei hangok hallása színérzetet is kivált. Kísérletekkel és leképező technikákkal mutatták ki, hogy ezek a színészlelések megnövekedett tevékenységgel járnak az agynak a színekkel foglalkozó részén, és hasonló agyi folyamatok hozzák létre őket, mint amik a valós színeket is létrehozzák.

Utóképek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az erős fénynek kitett fényreceptorok deszenzitiválódnak, ha ez a fény az érzékeny tartományukban éri őket. Még mindig kevésbé jeleznek a szokásosnál néhány másodperccel azután, hogy a fény kihunyt. Az ez alatt látott színekben ez a komponens kevésbé van jelen, mint egyébként; ez a jelenség vezet az utóképek kialakulásához, amikor is a szem tovább lát egy élénk színű figurát, de komplementer színben.

Az utóképeket a festők is felhasználták, megjelenítették, mint például Vincent van Gogh.

Színszimbolika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hippokratész az emberi vérmérséklet jellemzésére a színeket használta:

szangvinikus – vörös
kolerikus – sárga
melankólikus – fekete
flegmatikus – fehér

Az ókorban a négy alapelem megjelölésére:

tűz – vörös
levegő – sárga
víz – zöld
föld – kék

A heraldikában:

bátorság – vörös
állhatatosság – narancs
tisztelet – sárga
termékenység – zöld
őszinteség – kék
méltóság – bíbor

A színek a festészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tapasztalat azt mutatja, hogy a másodlagos színeket nem könnyű kikeverni, hogy a lila és a narancssárga meglehetősen labilis, mert nagyon könnyen túlsúlyba kerül benne valamelyik alapszín.

A másodlagosok az alapszínek kiegészítői. A zöld a vörös kiegészítőszíne, mert nincs benne vörös, a narancssárga a kéké, a lila a sárgáé. Habár minden értékük, színerősségük, világos-sötét, hideg-meleg hatásuk eltérő, ennek ellenére keresik egymást, összekapcsolódnak. A kiegészítő színpárokban megvan mind a három alapszín. A mi szemünk is megkívánja ezt a teljességet. A kiegészítő színek kölcsönhatása alapján sok festő ösztönösen harmonikus képet készített a római középkoron át egészen napjainkig.

Mivel a kiegészítő színek kontrasztosak, ezért alkalmasak arra, hogy egy-egy tárgy tömegét árnyalatokkal emeljék ki. Pierre-Auguste Renoir Almás csendéletén a piros gyümölcsök gömbölydedségét az árnyékot helyettesítő színek adják meg. Megfigyelhetjük azt, hogy a színek fejezhetnek ki fényt és sötétséget. A középkori freskókon az arcok rózsaszínes árnyalatához a kontúrok zöldes árnyéka kapcsolódik.

A színek világos-sötét kontrasztját legjobban az impresszionisták használták ki, akik festményeik közül eltávolították a feketét és fehéret, és a fényt meleg színekkel, az árnyékot a megfelelő hideg kiegészítőkkel festették meg. Egy szín minél világosabb, annál melegebbnek tűnik, és fordítva.

Számos kísérlet tanúskodik arról, hogy a színek aszerint hogy melegek vagy hidegek, befolyásolják aktivitásunkat és hangulatunkat. A színek pszichikai hatásához a dinamikájuk is hozzátartozik.

A színek minden tulajdonsága és értéke viszonylagos, mert mindig változnak, átalakulnak. Vincent van Gogh Nyári est Arles-ban (Búzamező) című képén mindhárom alapszín megjelenik. Ez a legerősebb színkontraszt. A sárga a vászon kétharmadán dominál, de a város fekete sziluettjén túl is megjelenik a napban. Az alkony a város házait vörösre festi, s ez visszaverődik a búzatábla sárgáján is, amely emiatt még melegebb és még érettebb, olyan, mintha magába szívta volna az égitest minden erejét.

A tizenkét részes színkörben még hat szín van. Ezeket köztes színeknek hívjuk. A vörös köztes színt alkot a narancssárgával és a lilával, a sárga a narancssárgával és a zölddel, a kék a lilával és a zölddel. Ezen színek szerepe az árnyalatok kialakításában rejlik.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. IEC 60050 - International Electrotechnical Vocabulary - Hue. electropedia.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 4.) A szín legjobb definíciója a hue a Nemzetközi Világítástechnikai Szótárban
  2. IEC 60050 - International Electrotechnical Vocabulary - 845-02-18 (perceived) colour. electropedia.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
  3. Ganzfeld (teljes tér, német) effektus jön létre, ha a kísérleti személyt időben és térben tartósan egyenletes színinger hatásának tesszük ki. Az emberi agy ilyenkor a vizuális észleletekről független, kikapcsolt állapotba kerül.
  4. L. Morton: Bibliography. Color matters. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  5. Fénytechnikai terminológia. Schanda János. Pannon Egyetem. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
  6. Lukács, Gyula (1992. 4). „Helyes szóhasználat a színmérésben”. Mérés és Automatika 40 (4), 228–235. o.  
  7. International Lighting Vocabulary, CIE 17.4. CIE–IEC (1986)  A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság és a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság közös közleménye, megtekinthető az Electropedia szolgáltatónál továbbá az MSz 9620 Fénytechnikai terminológia
  8. Lukács, Gyula: A MOMCOLOR színmérők története. muszeroldal.hu, 2003. (Hozzáférés: 2011. november 4.) Előadás a tatai Kolorisztikai Szimpóziumon 2003-ban
  9. IEC 60050 - International Electrotechnical Vocabulary - 845-03-01 Colour. electropedia.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. május 13.) A német szöveg hivatalos változata csak könyvalakban jelet meg, az internetes változatból hiányzik.
  10. Nemcsics, Antal. Színtan. Budapest: Tankönyvkiadó (1977) 
  11. Caivano, José Louis: Chronological Bibliography on Color Theory Part 1.. fadu.uba.ar, 2007. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  12. Caivano, José Louis: Chronological Bibliography on Color Theory, Part 2.. fadu.uba.ar, 2007. (Hozzáférés: 2011. november 24.)
  13. IRO Group Limited: EasyRGB - The inimitable RGB and COLOR search engine. easyrgb.com, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 2.)
  14. Bergström, Berit. Colour Choices - A Pracitioner's Guide to Colour Scheming and Design. The Scandinavian Colour Institute AB (2008) Az NCS tankönyv
  15. Hård, Anders, Lars Sivik. „NCS - Natural Color System: A Swedish Standard for Color Notation”. Color Research and Application.  
  16. Pantone Acquisition Completion For X-Rite. printingtalk.com, 2010. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  17. Perge, Erika: A színtan alapjaitól a nyomtatásig. mfk.unideb.hu, 2008. (Hozzáférés: 2011. november 6.) 5. oldal
  18. Pantone színskála. vetinfo.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  19. NA 025 Colour Standards Committee. fnf.din.de, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  20. DIN-6124 Farbsättigung. farbe.com, 2003. (Hozzáférés: 2011. november 6.)Farbsystem nach Richter
  21. Technische Kunststoffteile und Halbzeuge. kern-gmbh.de, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 15.) Eurocolor összahasonlító táblázat
  22. RAL – Farben machen den Unterschied | RAL-Farben.de. ral-farben.de, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.) Példák: a korrózióvédelem szabványai hivatkoznak a RAL színtáblázatokra
  23. Color & Light - A Coloroid színrendszer leírása. colourandlight.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  24. MSZ 7300:2002 COLOROID-színrendszer. mszt.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  25. Nemcsics, Antal: COLOROID színatlasz. mfk.unideb.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  26. OSA Atlas. fis.unipr.it, 2006. (Hozzáférés: 2011. november 9.) Információ a Pármai Egyetem Fizika Tanszékéről
  27. Azalea Society of America. RHS, UCL and RGB colors. azaleas.org, 2010. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  28. Azalea Society of America. Terminology of UCL system. azaleas.org, 2012. (Hozzáférés: 2012. április 7.)
  29. Яковлев Михаил Кузьмич: Лабораторные работы по курсу «Теория цвета и цветовоспроизведения» Etalonokon alapuló színgyűjtemény
  30. Colour Index International. colour-index.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  31. Colour Index, CI Number, Colour Index Number, Features of the Colour Index. dyespigments.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  32. European Commission - Environment - Chemicals. ec.europa.eu, 2010. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  33. 2011 CFR Title 21, Food and Drugs, Color Additives. access.gpo.gov, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  34. The Code of Federal Regulations. access.gpo.gov, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 6.)
  35. TOYO COLOR FINDER COLOR GUIDE. uvprocess.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  36. Federal Standard: Colors Used in Government Procurement. wbdg.org, 2007. (Hozzáférés: 2011. november 7.) A szabvány színezékek azonosításán alapul
  37. Kelly, Kenneth Low: Twenty-Two Colors of Maximum Contrast. iscc.org, 2011. (Hozzáférés: 2012. január 31.)
  38. Judd, Deane B, Kenneth L. Kelly. Color – Universal language and dictionary of names. Washington: U.S. Dept. of Commerce, National Bureau of Standards, 440. o (1976) 
  39. HKS Colours - Home. hks-farben.de, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  40. DIGITALER FARBATLAS 4.0 - Farbvergleiche und Farbharmonien. colouratlas.com, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.)
  41. ECI. eci.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 7.) European Color Initiative
  42. Nemzetközi Képes Társaság: Nemcsics Antal: Jelentősebb publikációk, könyvek, oktató filmek, CD-ROMok. kepes.society.bme.hu, 2004. (Hozzáférés: 2011. november 26.)
  43. Nemcsics, Antal. Színdinamika. A színes környezet tervezése. Akadémiai Kiadó. ISBN 9789630580274 (2009) 
  44. Alument: nagy nyomás alatt különféle formákra öntött aluminium
  45. Lukács, Gyula. Színmérés. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. ISBN 963-10-4484-X (1982) 
  46. MI 8618-78 Műszaki Irányelvek. Közli: Lukács Gyula: Színmérés
  47. ISO 3864-2:2004 - Graphical symbols -- Safety colours and safety signs -- Part 2: Design principles for product safety labels. iso.org, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  48. Munkavédelmi táblák - MBEV - Munka-, Biztonság- és Egészségvédelem cégkatalógusa. mbev.hu, 2011. (Hozzáférés: 2011. november 29.) „MSZ 17066:1985”
  49. Krizsanits: 9/2008 (II. 22) ÖTM rendelettel kiadott Országos Tűzvédelmi Szabályzat. Biztonsági jelekre vonatkozó részletek. piroprev.hu, 2009. (Hozzáférés: 2011. november 29.)
  50. Newton, Isaac. A Principiából és az Optikából. Válogatta, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Heinrich László. Bukarest: Kriterion Könyvkiadó - Európa Kiadó. ISBN 963-07-2172-4 (1981) 
  51. Wyszecki, Günther, Stiles, W.S.. Color Science: Concepts and Methods, Quantitative Data and Formulae, 2nd ed., New York: Wiley Series in Pure and Applied Optics. ISBN 0-471-02106-7 (1982) 
  52. R. W. G. Hunt. The Reproduction of Colour, 6th ed., Chichester UK: Wiley–IS&T Series in Imaging Science and Technology, 11–12. o. ISBN 0-470-02425-9 (2004) 
  53. Verrelli, BC; Tishkoff, S (2004). "Color vision molecular variation." American Journal of Human Genetics. 75 (3), 363-375
  54. A biológiai színlátás inspirálja a mesterséges színészlelést.
  55. Roth, Mark (2006). "Egyes nők 100 millió színt láthatnak génjeiknek köszönhetően" Post-Gazette.com
  56. A színek nevének ismerete agyféltekeváltást idéz elő (Index.hu, 2008. november 20.)
  57. Az agyféltekék konfliktusa
  58. ^ a b c Jameson, K. A., Highnote, S. M., & Wasserman, L. M. (2001.). „Richer color experience in observers with multiple photopigment opsin genes.” (PDF). Psychonomic Bulletin and Review 8 (2), 244–261. o. DOI:10.1038/351652a0.  

További információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szín témájú médiaállományokat.