Pókok
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Négyes keresztespók (Araneus quadratus)
|
||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
|
||||||||
| Alrendek | ||||||||
|
||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pókok témájú médiaállományokat. |
A pókok (Araneae) a pókszabásúak osztályának egyik rendje. Két testrésszel, nyolc lábbal, csáprágóval rendelkező, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak. 3 alrend, 111 család és mintegy 40 000 faj tartozik közéjük.
Minden pók termel pókhálóselymet, egy vékony, erős proteinszármazékot, amit (a legtöbb esetben) a hasuk végében lévő mirigyek termelnek, választanak ki. Sok fajuk használja ezt fel arra, hogy zsákmányát elejtse. Ennek ellenére több faj háló nélkül vadászik. A selymet felhasználják még közlekedésre, fészekkészítésre, sperma tárolására és az áldozat becsomagolására.
Az Uloboridae és a Holarchaeidae családba tartozó fajokat leszámítva (ez kb. 350 faj) mérget termelnek, amelyet vadászatkor és önvédelemkor alkalmaznak. Mindössze 200 faj ismert, melynek mérge az ember egészségére is veszélyes lehet. A nagyobb méretű pókok marása fájdalmas, de maradandó károsodást nem okoz.
A pókok a világnak minden részén előfordulnak. 1973-ban a Skylab személyzete 2 pókot vitt fel az űrbe, hogy azok hálószövési technikáját vizsgálják súlytalansági állapotban.
Szőrözött testüket és hosszú lábaikkal félelmet és csodálatot is keltenek. Egy rovarhoz hasonlóan a póknak is ízelt lábai, valamint kemény testpáncélja van.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Morfológia
(1) négy pár láb
(2) fejtor
(3) opisztoszóma
A rovaroktól eltérően három helyett mindössze két testtájjal rendelkeznek. Egy egyesült fej-törzs résszel, amit fejtornak, vagy proszómának neveznek, és egy hassal, azaz opisztoszómával. A természetben azonban erre is akad kivétel, a bérgyilkos pókok személyében, amelyeknek a fejtor részük látszólag teljesen elkülönül két önálló egységre. Néhány primitívebb fajtól eltekintve (Liphistiidae család) a hasuk kívülről nem szegmentált.
[szerkesztés] Fejtor
Minden pók nyolc lábbal rendelkezik, habár néhány hangyautánzó az első párt az antenna imitálására használja. Szemük egyszerű, nem összetett lencséből áll, ezért a legtöbbjük csak a sötét/világos átmenetet képes megkülönböztetni.
Tapogatóval is megáldotta őket a természet, amely a táplálék elfogyasztásában segíti őket. Ez több fajnál is módosuláson esik át, és az így a kialakuló faj specifikus szerv a párzásban is fontos szerepet tölt be. Mivel nem rendelkeznek antennával, az ingerek felvételére a lábaikon lévő sörtéket használják. Ezek az ingerek lehetnek hangok, rezgések, és a légmozgásból adódó apró nyomásingadozások is.
A pókok nem rendelkeznek azzal a képességgel, hogy az elejtett zsákmányt megrágják. Ehelyett, mint a legtöbb pókszabású élőlény, a préda elfolyósított belső részét szívják ki. Képesek elfogyasztani a saját selymüket is.
[szerkesztés] Érzékszervek
.jpg&filetimestamp=20050713180107)
A legtöbb esetben nyolc szemmel rendelkeznek, amelyek jellegzetes elhelyezkedési mintázata a fajok azonosításában is jelentős. A Haplogynae családba tartozók hat, a Tetrablemma családba sorolhatók négy, míg a Caponiidae tagjai csak kettővel rendelkeznek. Néha az egyik pár szem sokkal fejlettebb, mint a többi, de az is előfordul, hogy nem is rendelkeznek látószervvel, mint a barlanglakó fajok. Néhány család vadászó pókjai, mint az ugrópókok és a farkaspókok azonban kitűnő látással rendelkeznek. Az ugrópókok még a színeket is képesek megkülönböztetni.
[szerkesztés] Légzés, keringés
A pókok nyílt keringési rendszerrel rendelkeznek, és nincsen igazi vérük, sem pedig igazi ereik, amiben az keringhetne. Ehelyett hemolimfával rendelkeznek, ami artériákon keresztül áramlik a szerveiket körülölelő szinuszokba, a szív pumpafunkciójának köszönhetően.
A pókokban az evolúció során kétféle, anatómiailag különböző légzőrendszer alakult ki. Egyes fajok csak redős tüdővel, míg mások tracheával, esetleg mindkettővel rendelkeznek. A Mygalomorph és a Mesothelae család tagjai két pár hemolimfával töltött redős tüdővel végzik a légcserét. A redős tüdő össze sem hasonlítható az igazi, emberi tüdővel. A szervből járatok vezetnek az elülső hasfalon lévő nyílásokhoz, amelyeken keresztül megtörténik a légcsere, majd később a szöveteknél a gázcsere. A trachea, azaz légcsőrendszer révén az oxigén közvetlenül a hemolimfába, vagy pedig a szövetekbe diffundál.
[szerkesztés] Emésztés
Az emésztés külső és belső is lehet. A legtöbb pók rendelkezik erős emésztőnedvvel, amelyet az elkábított zsákmányba fecskendez. Ez az erős váladék feloldja a préda szövetállományát. Ezek után a pók egyszerűen kiszívja, az elfolyósodott szerveket. A legerősebb emésztőnedvvel rendelkező fajok nem csak a lágy szöveteket képesek feloldani. A pókok csupán folyékony halmazállapotú táplálékot vesznek fel. Sok pók selyembe bugyolálja az elfogott élőlényt, ezzel időlegesen elraktározza, hogy majd egy későbbi időpontban elfogyaszthassa azt. Továbbá képesek saját selymük elfogyasztására is.
[szerkesztés] Szövőmirigy
A fonószemölcsöket leszámítva a hasi rész nem tartalmaz egyéb függeléket.
A fonószemölcsök egytől négy (általában három) egységből felépülő mozgatható nyúlványok, számuk 2 és 8 között változik. A fonószemölcsökön különböző szövőcsévék találhatók, melyek a szövőmirigyek által termelt fehérjeváladékot keverik össze. A keverék összeállítása határozza meg a pókfonal fizikai tulajdonságait. A kerekhálós pókok (Araneoidea) képesek ragadós fonalak előállítására is. Ide tartoznak az általunk is jól ismert keresztespókok, törpepókok és vitorláspókok is. Egyes keresztespókok a tipikus kerekháló helyett egy fonálon ragadós labdacsot lengetnek, lasszóként használva fogják el a kiszemelt zsákmányt.
[szerkesztés] Méret
A pókok mérete széles skálán mozog. A legkisebbek a Micryphantinae család tagjai, hosszuk alig éri el az 1mmt. A legnagyobb, és legnehezebb a tarantula. Hosszuk a 11-13 centimétert, szélességük pedig a 28-29 centimétert is elérheti (kiterpesztett lábakkal).
[szerkesztés] Mintázat
Mindössze háromféle pigment osztályt (ommokrómot, bilint, és guanint) sikerült a pókokban azonosítani, habár többet is felfedeztek, de a besorolásuk folyamatban van. A melaninok, karotinoidok és a pterinek nagyon elterjedtek a legtöbb élőlényben, de a pókokból hiányoznak.
Bilineket azonosítottak a Micrommata virescensben is, ez okozza zöld színét. Guanin és származékai révén lesz a keresztes pók keresztje fehér. Ugyanez a vegyület okozza a Tetragnatha, Leucauge, Argyrodes és a Theridiosoma nemzetség tagjainak ezüstös színét. A Lycosa és a Josa nemzetségbe tartozó fajok kutikulája képes a fény visszatükrözésére is.
A fejlődésük három szakaszból tevődik össze:
A póktojás megtermékenyülése, és a nimfa-imágó alak kialakulása közötti stádiumot tekintik az embrionális szakasznak. Amikor a pók belép a lárva állapotba, egyre inkább elkezd majd egy kifejlett egyedre hasonlítani. Kezdetben több átalakuláson, vedlésen megy keresztül, és addig a tojásban lévő tartalékokon él. Néhány vedlés után a testének szövetei megkezdik a differenciálódást. Nemsokára minden szervrendszere kialakul, egy új pók születik, amely elérte a nimfa-imágó stádiumot.
Ez a fejlettségi szint kettő részre bontható: a nimfa és az imágó állapotra. Az élőlény nem képes a szaporodásra, amíg az utóbbi fejlettségszintet el nem éri. Ha ez bekövetkezik, többet már nem vedlik, ivarérett lesz (néhány nem araneomorph nőstény élete végéig vedlik).
A legtöbb pók csupán egy évig él, de néhány két vagy akár több évet is áttelelhet. Nem véletlen, hogy ősszel jelenik meg a legtöbb pók a lakásban, ugyanis meleg helyet keresnek az átteleléshez. A madárpókok esetében elfogadott tény, hogy megközelítőleg 12 évig is élhetnek.
A pókok tojások útján szaporodnak, amiket selyembe csomagolnak. Ezeket nevezzük kokonnak. A párzás előtt a hímek udvarolnak, táncot adnak elő a nősténynek. Ezzel a hím elárulja a nősténynek, hogy fajtárs, nem pedig préda, így az a közelébe férkőzhet. Ha a nőstény megérti a jelzéseket, és megtörténik a párzás, akkor a hímnek utána (a legtöbb esetben) gyorsan kell távoznia, mert a nőstény ragadozó viselkedése visszatér.
A sperma átadása a nősténynek indirekt úton történik. Ha a hím kész a párzásra, akkor egy tasakot sző, amelybe a spermáját helyezi. Ezek után a tapogatóját belemeríti, és a kapilláris hatásnak köszönhetően szinte felpipettázza azt. A párzás során a hím pók beilleszti a tapogatóját (egyet, vagy mindkettőt) a nőstény ivarnyílásába, az epiginumba. A folyadékot a tapogató szinuszainak változtatásával fecskendezi ki. A nőstény a spermát egy testüregben eltárolja, és csak a tojásrakás idején használja azt fel, amikor is kapcsolatba kerülnek a hím spermájával, és megtermékenyülnek.
A Tidarren nemzetség tagjainál különös viselkedés figyelhető meg. A hím, kifejlődés előtt amputálja egyik tapogatóját, és a felnőtt létbe csak egy tapogatóval lép be. Az ide sorolható hím pókok testtömegének 20%-át a tapogató adja. Ez a tömegmennyiség korlátozza őket a gyors mozgásban. De miután a hím eltávolítja az egyik tapogatót, sokkal gyorsabban bír közlekedni. Az egyik ilyen, Jemenben élő faj meglévő tapogatóját maga a nőstény töri le: az körülbelül négy óra hosszáig hozzátapad a nőstény epiginumához, így a megtermékenyülés megtörténik. A hímet a nőstény felfalja.
[szerkesztés] A pókok kannibalizmusa
A pókok több fajára jellemző az ivari dimorfizmus. Több pókfaj nősténye nagyobb méretű a hímnél. Ezen fajok esetében előfordul, hogy a nőstény a párosodás előtt, alatt vagy azt követően megöli, és elfogyasztja a hímet.
Még a fekete özvegy egyes fajai esetében is megesik, hogy a hím a nőstény hálójában él egy darabig, anélkül, hogy bármi bántódása esne. Habár a közeli rokon, ausztráliai vörös hátú pók hímjét a nőstény rituálisan megöli, miután második tapogatóját is behelyezi a nőstény ivarnyílásába.
Néhány esetben valószínű, hogy a nőstény tévedésből nézi prédának a hímet. Ennek esélye nagyobb, ha a nőstény éhes. Egyes esetekben a hímek mintegy „hozományként” táplálékot ajánlanak fel a nősténynek párosodás előtt, elkerülendő, hogy az éhes nőstény őket fogyassza el.
[szerkesztés] Életmód
Annak ellenére, hogy ragadozók, változatos életmódot folytatnak. Az esetek többségében a zsákmányszerzési módjuk meghatározza, hogy mit ejthetnek el. Így a hálókészítő pókok ritkán kapnak el hernyót, és a karoló pókok (akik lecsapnak az áldozatukra) gyakrabban fognak maguknak méhet és pillangót, mint más rovart. Egyes fajok kizárólag egyetlen élőlényre vadásznak, mint például a kalóz pókok, amelyek más pókokat fogyasztanak. A Bolas (labdás) pókok szex feromonokat termelnek, hogy hím molylepkéket foghassanak maguknak.
[szerkesztés] Viselkedés
[szerkesztés] Vadászati technikák
Sok pók faj létezik, és ezek vadászati stratégiája is eltérő. Ennek ellenére mindegy, hogy rovart, halat, kisebb emlősöket, vagy madarat tekintenek zsákmánynak, az biztos, hogy ha kapcsolatba kerülnek, a pók marni fog.
A harapás először is fájdalmat és mechanikai roncsolódást okoz a szövetekben, ami, minél nagyobb a pók, annál súlyosabb. Másodsorban mérget is befecskendezhetnek a csáprágókon keresztül. Az özvegypókok idegmérget fecskendeznek be, ami szétterjedve a szervezetben befolyásolja az életfunkciókat. Megint más mérgek a harapás közelében lévő szövetek elhalásához vezetnek. A barna remetepók által termelt nekrotoxin a sejthártyák degradálódását idézik elő. A nagyobb testű áldozatok, amelyek nem pusztulnak el a csípés után, még hosszú ideig viselni fogják a testükön a harapás jegyeit: a nagyméretű léziós nyomokat.
Habár a pókok többsége nem folytat növényevő életmódot, egyes fajok növényekkel is táplálkoznak, illetve némelyek, mint az Anyphaenidae, Corinnidae, Clubionidae, Thomisidae és a Salticidae családok tagjai, növényi nektárt is fogyasztanak.
[szerkesztés] Pókhálók
Egyes pókok tölcsér alakú, míg mások spirális, kerek alakú hálót szőnek. Maga a háló lehet ragadós, illetve bolyhos-vattaszerű. A hálók többsége a vertikális, míg kisebb hányada a horizontális síkban feszül ki. A vízszintesen kifeszített hálók felett szabálytalan gubancokat lehet találni. Ennek célja nem más, mit a repülő rovaroknak a lenti hálóba való juttatása, továbbá védi a pókot a levegőből lecsapó ragadozóktól, mint például a madaraktól.
Miután a háló elkészül, a pók a hálón vagy annak közelében várakozik, hogy egy rovar beleessen. A becsapódást a hálón tovaterjedő rezgések lévén észleli.
Nem minden pók használ hálót a zsákmány elejtéséhez. Egyesek jól elrejtett járatukból előtörve csapnak le áldozatukra, míg mások, mint a farkaspók, lerohanják azt. A hálóvető pókok a kettőt egyesítik. Ez a pók egy kis hálót sző, amelyet az elülső lábai között kifeszít. Ezután várja, hogy leendő zsákmánya elhaladjon mellette, majd hirtelen rádobja azt. A vízipók nem a préda elfogására használja hálóját, hanem azt módosítva búvárharangot készít belőle.
[szerkesztés] Vadászó pókok
Egyes pókok egyáltalán nem készítenek hálót a zsákmány elfogásához. Például:
- Brazil vándorpók
- Barna remetepók
- Ugrópókok
- Lynx pókok
- Farkaspókok
- Bérgyilkos pókok
[szerkesztés] Lesből támadó pókok
Néhányan becserkészik a prédát (Bolas pókok), és ragadós végű selyemfonállal ejtik azt el. Mások, mint például a karoló pókok egy rovarok által sűrűn látogatott helyen várakoznak, és közvetlenül csapnak le áldozatukra.
[szerkesztés] Védekezés
Minden pók marni fog, ha arra kényszerül, hogy megvédje magát. Különösen igaz ez akkor, ha sarokba szorítják. Egyes madárpókok másodlagos fegyverrel is rendelkeznek. Ezek irritáló szőrök, amelyek a hasukon találhatóak. Veszély esetén a hátsó lábukkal ledörzsölik ezeket, és a levegőbe jutva beleakadnak a támadóba, és égető, viszkető érzést váltanak ki. Néha allergiás reakciót is kiválthatnak. Néhány faj, mint a namíbiai arany kerekes pók érdekes menekülési módot alkalmaz: összegömbölyödik, és legurul a homokbuckáról. Így támadója szem elől téveszti.
[szerkesztés] Társas pókok
Néhány hálószövő pók faj tagjai együtt élnek, és hatalmas kolóniákat alkotnak, habár nem mutatnak akkora együttműködést, mint például a hangyakolóniák. A leginkább szocializált pók az Anelosimus eximius, amelynek kolóniája az 50000 egyedet is elérheti.
[szerkesztés] Hálófajták
[szerkesztés] Kusza, összegubancolódott
A Theridiidae családba tartozó fajok szabálytalan, rendetlen kinézetű háromdimenziós, nem ragadós hálókról ismertek. Általában a talajhoz, vagy padlóhoz, illetve falhoz rögzítettek. Elterjedtek az épületekben, néhány bokrokban is megtalálható. A pók a legtöbb esetben a háló közepén tartózkodik, fejjel lefelé. A préda elsősorban földön közlekedő rovar, mint például hangya, vagy más apróbb repülő ízeltlábú. Ilyen hálót sző a híres fekete özvegy is.
[szerkesztés] Kör alakú háló
Az Araneidae, Tetragnathidae, és a Nephilidae családba tartozók is ilyen alakú hálót szőnek. A legtöbb ember pókhálón ezt a fajtát érti. Átlagosan 30-60 perc alatt szövi meg őket az állat. Nagyságuk a legtöbb esetben meghaladja a 6 cm-t. Ha megzavarják a pókot, a legtöbb esetben a földre ereszkedik, és menekülni próbál, nem pedig támad.
[szerkesztés] Evolúció
Trigonotarbidák, arachnoid felépítésűek az egyik legősibb ismert élőlények. A pókokhoz hasonlóan szárazföldi életmódot folytattak, redős tüdőn át lélegeztek, és nyolc lábuk volt. Ennek ellenére nem voltak igazi pókok, és még rokonságban sem állnak a mai pókokkal. Csupán az Arachnidák egyik sarjainak tekinthetők.
A valódi pókok körülbelül 400 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, és az első szárazföldi élőlényekhez tartoznak. Elkülöníthetőek a már meglévő hasi szelvényezettség, és a szövőmirigyek által.
A legtöbb korai szelvényezettségű pók fosszíliák a Mesothelae alrendbe tartozó élőlényekhez köthetőek. Ezen primitív élőlények szövőmirigye az alsó hasfal középső részén helyezkedett el, s nem pedig a has végén, ahogy az a modern pókoknál (Opisthothelae) megfigyelhető. Feltehetően más szárazföldi ízeltlábúra vadásztak. A selymet feltehetőleg a tojások bebugyolálására, védelmére használták.
Ahogy a növény és rovarvilág változott, úgy változtak velük a pókok is: módosult a selyem felhasználása. Az első has végi szövőmirigyes pókok (Mygalomorphae és Araneomorphae) 250 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.
A jura korra, már tökéletesedtek, kialakul a kerek háló szövésének a módja. Erre egy borostyánba zárt pókháló a bizonyíték, ami megközelítőleg 110 millió éves.
[szerkesztés] Rendszertan
Bővebben: A pókok rendszertana
Megközelítőleg 40 000 pókfajt azonosítottak, és soroltak be 111 családba az arachnológusok. A begyűjtés nehézsége, és a jelenleg még nem besorolt pókok miatt azt feltételezik, hogy mintegy 200 000 fajuk él a Földön.
A rend három alrendre osztható:
- Alsórendű pókok (Mesothelae)
- Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
- Főpókok (Araneomorphae)
A négytüdős pókokat és a főpókokat együtt gyakran felsőrendű pókoknak (Opisthothelae) nevezik.
[szerkesztés] Alsórendű pókok (Mesothelae)
Mérget nem használó kezdetleges pókok. Testük szegmentáltsága jól kivehető, ez bizonyíték az ízeltlábú ősökkel való rokonságukra. Az alrendbe egyetlen ma élő család, a Liphistiidae tartozik. Az ide tartozó fajok kizárólag Délkelet-Ázsiában honosak (Kína és Japán), körülbelül 90 fajjal és 5 nemzetséggel. Nagyon ritkák és a legősibbek. A másik két ide sorolható családot csak fosszíliákból ismerjük (Arthrolycosidae és Arthromygalidae).
[szerkesztés] Négytüdős pókok (Mygalomorphae)
A négytüdős pókok (Mygalomorphae, régebben Orthognatha) csáprágói nagyok és erősek, egyenesen lefelé néznek, és nem keresztezik egymást. Ebbe az alrendbe tartoznak a nehéz felépítésű, tömzsi lábú madárpókok, a csapóajtókészítő pókok és a veszélyes ausztráliai tölcsérhálós pókok. Ezen pókok még a kisebb halakat és emlősöket is megölik. A legtöbb faj a trópusokon és a szubtrópusokon él.
[szerkesztés] Főpókok (Araneomorphae)
A főpókok (Araneomorphae, régebben Labidognatha) felismerhetőek átlós csáprágóikról, amelyek keresztezik egymást. Azok a pókok, amelyekkel nap mint nap találkozunk, ebbe az alrendbe tartoznak. A pókok 94% ide sorolható. Hozzávetőleg 95 család tartozik ebbe az alrendbe, kezdve a 0,37 mm nagyságú Patu diguá-tól a nagy Argiopé-ig.
[szerkesztés] Egy élőlény, amit gyakran póknak néznek…
A hétköznapi életben gyakran több olyan pókszabásút is póknak vélnek, amelyek valójában nem pókok. Ezek közül talán a legismertebbek a tevepókok vagy rovarpókok (Solifugae) rendjébe tartozó fajok (gyakran nevezik őket nappókoknak vagy szélskorpióknak is). Ezek az élőlények a városi legendák gyakori szereplői. Fura megjelenésük ellenére ártalmatlanok, nincs mérgük.
[szerkesztés] A pókok és az ember
[szerkesztés] Pókmarás
A legtöbb pók nem marja meg az embert, mert nem tekinti zsákmánynak. Azonban még a legkisebbek is marnak, ha piszkálják őket.
Az emberek életét is veszélyeztető, illetve halálukat is okozható mérges pókok a következők:
- Brazil vándorpók
- Ausztrál tölcsérhálós pók
- Ausztrál vörös hátú pók
- Hatszemű homoki pók
- Özvegy pókok
- Remete pók
- Phoneutria nigriventer pók
Egyik pók sem fog egy embert „üldözőbe venni”, de a lakásból ajánlatos őket eltávolítani. A szakértők figyelmeztetnek, hogy a lakásban lévő összes, nem mérgező pók kemikáliákkal történő kiirtása nem szerencsés, mivel így beavatkozunk a természetes egyensúlyba, és a megüresedett élettérbe az ártalmatlan fajok után beköltözhetnek a veszélyes, mérgező fajok.
[szerkesztés] A pók, mint étel
A pókokat (különösen a nagyokat) a világ egyes részein hétköznapi, máshol pedig ünnepi fogásként fogyasztják. Az országok a következők: Kambodzsa, Thaiföld, Salamon-szigetek és Dél-Amerika országai. Egyes trópusi erdőkben élő bennszülöttek finom csemegének tartják a tarantula pókokat. Lábukat a toruk és a fejük fölött összekötözve, egy levélbe csavarba kis tűzön megsütik őket.
[szerkesztés] Arachnofóbia
Az arachnofóbia a pókoktól való abnormális félelem. A leggyakoribb fóbiák egyike. A betegségben szenvedők reakciói egy pók láttán az egészséges embernek értelmetlennek tűnik. A betegek kellemetlenül érzik magukat, ha úgy vélik, hogy egy pók rejtőzködhet valahol a szobában, vagy ha a pókháló révén megbizonyosodnak az állat jelenlétéről. Ha meglátnak valahol egy pókot, pánikrohamot kapnak, és igyekeznek a pók környékét elkerülni. Terápiával a betegség gyógyítható.
[szerkesztés] Pókok az emberi kultúrában
Sok hivatkozás ismert a pókoknak a folklórban és a szimbólumok között betöltött szerepéről. A pók, mint a hálóban ülő vadász a nyugalmat, mérgének hála pedig a bajt, a rosszakaratot, és a halált is szimbolizálja. Azzal pedig, hogy a zsákmányát selyemben elraktározza, a birtoklási vágyat testesíti meg.
A görög mitológia a pókok megteremtését Athénének tulajdonítja. A szövés-fonás istennője a vele szövőversenyre kiálló halandó lányt, Arakhnét, és annak minden utódját változtatta pókká, mint azt Ovidius Átváltozásaiban [1] olvashatjuk.
A fantasy és horror műfajában gyakran szerepelnek óriás termetű pókok, mint szörnyetegek. Legnevezetesebbek ezek közül A Gyűrűk Ura Banyapókja és a Harry Potter könyvekben szereplő Aragog.
Magyar regényekben ritkán fordulnak elő pókok. Az egyik kivétel ez alól Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától című szatirikus-misztikus krimije. Itt a főhős kénytelen betörni egy házba, ahol a hiányos takarításnak köszönhetően szép számmal élnek nyolclábú ragadozók.
[szerkesztés] Források
- ^ MEK Átváltozások. Fordító Devecseri Gábor (1917 – 1971)
E lap a hasonló nevű, angol wikipedián található írás magyar fordításán alapul. A forrásmegjelölés onnan származik. A források angol nyelven íródtak.
- Diaz, James H. (2004). The global epidemiology, syndromic classification, management, and prevention of spider bites. American Journal of Tropical Medicine and Hygiene 71 (2): 239-250.
- Spiders and their Kin, Herbert W. Levi and Lorna R. Levi, Golden Press, p. 20 and p. 44
- a b c Oxford, G.S. & Gillespie, R.G. (1998). Evolution and Ecology of Spider Coloration. Annual Review of Entomology 43:619-643. DOI:10.1146/annurev.ento.43.1.619
- a b Foelix, Rainer F (1996). Biology of Spiders, 2nd edition.
- Knoflach, B. & van Harten, A. (2001). Tidarren argo sp. nov. (Araneae: Theridiidae) and its exceptional copulatory behaviour: emasculation, male palpal organ as a mating plug and sexual cannibalism. Journal of Zoology 254: 449–459. DOI:10.1017/S0952836901000954.
- Andrade, Maydianne C.B. (2003). Risky mate search and male self-sacrifice in redback spiders. Behavioral Ecology 14: 531–538.
- a b Jackson, R.R. et al. (2001). Jumping spiders (Araneae: Salticidae) that feed on nectar (PDF). J. Zool. Lond. 255: 25-29.
- Coddington, J.A. & Levi, H.W. (1991). Systematics and Evolution of Spiders (Araneae). Annu. Rev. Ecol. Syst. 22: 565-592.
- Opell, B. D. (1997). The material cost and stickiness of capture threads and the evolution of orb-weaving spiders. Biological Journal of the Linnean Society 62:443-458.
- W. S. Bristowe (1976). The World of Spiders. Taplinger Pub Co. ISBN 0-8008-8598-8.
- Crompton, John. The Life of the Spider, Mentor, 1950.
- Hillyard, Paul. The Book of the Spider, Random House, New York, 1994.
- Kaston, B. J. How to Know the Spiders, Dubuque, 1953.
- Main, Barbara York. Spiders, Collins (The Australian Naturalist Library), Sydney, 1976.
- Ubick, Darrell; Pierre Paquin, Paula E. Cushing, and Vincent Roth.
- Spiders of North America: an Identification Manual, American Arachnological Society, 2005.
- Wise, David H. "Spiders in Ecological Webs." Cambridge University Press. Great Britain: 1993.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
Magyar nyelvű egyetemi jegyzetek:
- http://systzool.elte.hu/gyakorlat/pok.doc
- http://www.zool.klte.hu/download.php?id=51
- http://ecol1.bio.u-szeged.hu/~rendszertan/POKGYAK.htm
- http://www.hazikedvencem.hu
Angol nyelvű hivatkozások:
- Az arachnológia honlap
- Ed Nieuwenhuy pókokról szóló oldala
- A német arachnológia társaság oldala
- Ausztrál pókok
- Brit pókok oldala
- A Dél Queenslandi Egyetem „találj egy pókot” leírása
- A Brit szigetek pókjai Watson, L., and Dallwitz, M.J. 2004 onwards
- Histology
- Platnick, N.I. 2005. A világ pókjai
- Canadian Arachnologist & Nekrózist okozó pókok listája
- Leírt pókok listája
- Tarantulas.us – Galéria
- Pókok Észak Amerikában
- Ingyen képek pókokról
- Macro Pókokról készült képek
- képek
- Spiders napi pókkutatások
- pók kutatások
- http://www.tarantulatour.com
Egyéb:
