Villáscsápúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Villáscsápúak
Evolúciós időszak: 40–0 Ma
Az eocéntól napjainkig
Pauropus huxleyi
Pauropus huxleyi
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Soklábúak (Myriapoda)
Osztály: Villáscsápúak (Pauropoda)
Rendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Villáscsápúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Villáscsápúak témájú kategóriát.

A villáscsápúak (Pauropoda) osztályát, kicsiny, halvány színezetű, százlábú-szerű ízeltlábúak alkotják. Mintegy 500 faját, két rendbe és tíz családba soroljuk. Fajaik világszerte előfordulnak, talaj-, avar-, illetve korhadéklakók.[1]

Latin nevük (Pauropoda) görög eredetre tekint vissza, jelentése: pauro - kis és podo - láb.

Evolúció és rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár 35-40 millió évvel ezelőttről eddig nem sikerült villáscsápúak maradványira bukkanni, úgy tűnik, hogy egy régi csoportjuk szorosan kapcsolódik a százlábúak (Chilopoda) osztályához. Szájszervük, ivari nyílásaik elhelyezkedése nagy hasonlóságot mutat, sőt egyedfejlődésükben is nagy hasonlóságok vannak. A két csoport valószínűleg közös eredettel rendelkezik.

Két rendjük a Hexamerocerata és Tetramerocerata.[2] A Hexamerocerata rend egyedei 6 szelvényű csáppal, 12 szelvényű törzzsel és 11 pár lábbal rendelkeznek. Képviselőik fehérek, testük hossza arányos szélességükkel. Az egyetlen család eme rendben a Millotauropodidae. Egy nemzetség és néhány faj található benne.[2]
A Tetrameroceraták 4 szelvényű csáppal és 8-10 pár lábbal rendelkeznek. Egyedeik általában nagyon aprók. Színezetük fehér, vagy barnás. A legtöbb faj kifejlett példányai 9 pár lábbal rendelkeznek. Kilenc család tartozik a rendhez, legnagyobb fajszámmal a Pauropodidae család rendelkezik.

Fizikai jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezek a fehér vagy barnás állatok viszonylag rövidek, 0,5-2,0 milliméteres, nagyon rugalmas törzzsel rendelkeznek. Mind vakok, és rendelkeznek néhány szokatlan érzékszervvel. Törzsük mentén öt pár hosszú érzékszőr található. Csápjaik bonyolult szerkezetűek, három ostorra hasadtak. Ezen szervek segítségével érzékeli az állat a külső környezetét, és fizikai hatásokat.

12 törzsszelvény jellemző rájuk. Fejük kicsi, lefelé irányított, szem nélküli, azonban rendelkeznek szemhez hasonló érzékszervvel. Az utolsó törzsszelvény mögött a vízszintesen osztott pygidium található. Ez a hátsó végbéllemez az egyik legkülönösebb dolog az osztály képviselőin, ez bír a legnagyobb jelentőséggel a fajok azonosításakor. Szinte minden villáscsápú fajnak egyedi jellemzői vannak e lemezt tekintve. Eltérhet a formája, métere, borítása, szerkezete, és ha van függelék akkor ezeknek száma, hossza, alakja, illeszkedési pontja. Egyes fajok már az első lárvaállapotukban felismerhetők e lemez alapján.

Elterjedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hexamerocerata rend tisztán trópusi fajokkal bír, míg a Tetramerocerata rend legtöbb nemzetsége szubkozmopolita.
Magyarországon 10 fajuk él.[3]

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb közegben ritkás az előfordulásuk, néha azonban négyzetméterenként több ezres nagyságrendben is előfordulhatnak, akár mezőgazdasági élőhelyeken is. Könnyedén rájuk bukkanhatunk kövek alatt, korhadó fákban, és nedves talajban a mohaszőnyeg alatt. A talajban 10-20 cm mélyen a legsűrűbb az állományuk. És habár ásni nem tudnak, a gyökerek és földben lévő hasadékok mentén a felszín alatti vizekhez is eljutnak.

Viselkedésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rejtőzködő életmódjuk folytán gyakran kövek és faágak alsó oldalán találhatók meg. A villáscsápúak érzékenyek a fényre, ha tehetik a talaj repedéseibe, vagy más búvóhelyekre húzódnak előle. Gyors, szaggatott mozgással menekülnek. A környezet vizsgálatára, csápjaikat folyamatosan, szokatlanul nagy sebességgel mozgatják. A talaj nedvességtartamának változásakor függőleges vándorlás figyelhető meg.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szaporodás során a hímek spermiumcsomagot helyeznek a talajba, a nőstények pedig felkeresik és felszedik azt. Ezen kívül semmilyen ismeretünk nincs másmilyen szociális viselkedésről, illetve kommunikációról.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Pauropoda című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  1. Gillott, C. (2005). Entomology, 3rd Edition. Springer
  2. ^ a b Peter Ax. Pauropoda, Multicellular Animals: The phylogenetic system of the Metazoa, Volume 2 of Multicellular Animals: A New Approach to the Phylogenetic Order in Nature. Springer, 231–233. o (2000). ISBN 9783540674061 
  3. http://mek.niif.hu/02100/02185/html/147.html