Érzékszerv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Érzékszerv az információfelvételre szolgáló szerv. Az ingerfelvevő képességű, az ingereket elektromos impulzusokká alakítva az idegszálakon keresztül az agyba továbbítják. Az ingerek átalakítását az érzékszervekben levő érzéksejtek (receptorok) végzik különféle vegyi és fizikai folyamatok által. Az érzékszerv többi része az érzéksejtek védelmét, és az ingerek továbbítását végzi.

Az ember érzékszervei a szem, a bőr, a fül, az orr és a nyelv. Fülünk a hallás érzékszerve. Segítségével érzékeljük a hangokat. Orrunk a szaglás, nyelvünk az ízlelés érzékszerve. Orrunkkal szagokat, nyelvünkkel a keserű, sós, savanyú, édes és az umami ízeket érzékeljük.

Inger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érzékszervek az ingert négyféle szempontból értékelik: modalitás, intenzitás, hely, időtartam. Egy hangingert a két fül különböző időpontokban észlelhet; ez az időkülönbség teszi lehetővé a hangforrás helyének meghatározását. Az egyes receptorok csak bizonyos ingerekre érzékenyek: például a mechanoreceptorok a tapintás különböző altípusaira. Az intenzitásról és az időtartamról szóló információt a receptorok impulzusmintázattal kódolják. A receptor elhelyezkedése az inger helyéről informálja az agyat.

Modalitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az inger modalitása egy érzékelhető fizikai vagy vegyi jelenség. Ilyen például a hang, a hőmérséklet, a nyomás, az íz. A modalitást elsődlegesen a receptor típusa kódolja, így lát az ember csillagokat a szemre mért ütés következtében. Az agyban az érzékszervi modalitásnak megfelelő területek fogadják és dolgozzák fel a beérkező információkat, így alakítva ki a tudatosan észlelt érzetminőségeket. Az egyes agyterületek az összes beléjük érkező jelet csak a nekik megfelelő modalitásúnak képesek feldolgozni; így jöhet létre a szinesztézia jelensége.

Érzékszervek adekvát ingerük szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fény a szemmel látható elektromágneses sugárzás. Vannak állatok, mint például a méhek, amik látják az ultraibolya fényt és vannak, amik az infravörös sugárzást látják, például a gödörkés arcú viperák.

adekvát inger: fény

receptorstruktúra: retina csapokkal és pálcikákkal

Hang[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bőrérzékletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • rezgések, nyomás, érintés: a bőr tapintóreceptorai, tapintószőrök, csápok
  • hőmérséklet, infravörös sugárzás: 750 nm-0,01 mm, meleg- és hidegreceptorok, gödröcskék kígyóknál
  • víznyomás és áramlás: a bőr tapintóreceptorai, halak oldalvonala

Mozgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a fej mozgása: egyensúlyozószerv a belsőfülben
  • testrészek helyzete és mozgása: receptorok az ízületekben és az izmokban

Vegyi érzékletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elektromos mező[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mágnesesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • földmágnesesség: (nemcsak) vándormadarak észlelik; például a vörösbegy szeme, és a galamb csőre.

Az erős mágneses mezőket az ember is észleli a szemrezgés által.[1]

Az emberi érzékelés rendszerei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ember érzékelésében a következő alrendszerek vannak jelen:

  • látórendszer: fényreceptorok, látóideg, látókéreg
  • hallórendszer
  • szomatoszenzoros rendszer, a bőrérzékletek, a testhelyzet és a testmozgás érzékelését végző rendszer
  • ízlelőrendszer
  • szaglórendszer

a receptorok típusai:

  • vegyi receptorok
  • mechanoreceptorok
  • nocipeceptorok
  • fényreceptorok
  • termoreceptorok

Az ember 12 érzéke az antropozófia szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudolf Steiner, az antropozófia alapítója szerint az embernek jelenleg 12 érzéke van. Az antropozófia szerint mindegyikhez külön érzékszerv tartozik.


Testi érzékek (saját test érzékelése):

  • tapintás (fizikai test határainak érzékelése)
  • életérzék (életállapot <közérzet>; a testi állapot, fájdalom érzékelése)
  • saját-mozgás érzék (a saját testrészek, izmok, szervek mozgásának érzékelése)
  • egyensúlyérzék (a test egyensúlyi helyzetének érzékelése)


Lelki érzékek (a világgal való kapcsolatot megteremtő érzékek):

  • szaglás (légnemű anyagokkal való lelki kapcsolat)
  • ízlelés (folyékony anyagokkal való kapcsolat)
  • látás (színek érzékelése)
  • hőérzék (a hő érzékelése)


Szellemi érzékek (az embereket összekapcsoló, rejtettebb érzékek):

  • hallás (a hangot adó anyag vagy lény bensőjének érzékelése)
  • szó- vagy beszédérzék (szó és beszéd nem hangként, hanem szóként és beszédként való érzékelése, a beszédhangzók érzékelése)
  • gondolat- vagy fogalomérzék (a szavakon túli gondolatok gondolatokként való érzékelése)
  • én-érzék ( nem saját énünk, hanem a másik ember individuumának érzékelése)[1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Ganong, William F.: Az orvosi élettan alapjai (Medicina Kiadó 1990) ISBN 963-241-783-6
  • Henry Gray: Anatomy of the human body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Kiss Ferenc: Rendszeres bonctan (Medicina Kiadó 1967)
  • Kiss Ferenc - Szentágothai János: Az ember anatómiájának atlasza (Medicina Kiadó 1959)
  • Lenhossék Mihály: Az ember anatomiája (Pantheon Irodalmi Intézet Rt.) (Budapest 1924)
  • Ormai S.: Élettan-kórélettan (Semmelweis Kiadó, 1999) ISBN 963-9214-04-3
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human anatomy & physiology ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing, Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6
  • Tömböl Teréz, Ed.: Tájanatómia (Medicina Kiadó 2001) ISBN 978-963-242-752-2
  • McMinn R. M. H - Hutchings R. T. - Pegington J. - Abrahams P.: A humán anatómia színes atlasza (Medicína Kiadó 1996) ISBN 963-242-366-6
  • Went István: Élettan (Medicina Kiadó 1962)