Százlábúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Százlábúak
Különböző százlábú fajok: fent, balról jobbra: Pachymerium ferrugineum, barna százlábú (Lithobius forficatus), légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) és lent Scolopendra gigantea.
Különböző százlábú fajok: fent, balról jobbra: Pachymerium ferrugineum, barna százlábú (Lithobius forficatus), légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata) és lent Scolopendra gigantea.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Soklábúak (Myriapoda)
Osztály: Százlábúak (Chilopoda)
Latreille, 1817
Alosztályok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Százlábúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Százlábúak témájú kategóriát.

A százlábúak (Chilopoda) a soklábúak (Myriapoda) altörzsének egyik osztálya.

A százlábúak fürge mozgású mérges ragadozók.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A százlábúak a sarkvidékeken és a Szahara középső részén kívül valamennyi forró- és mérsékelt égövi területen előfordulnak. A barna százlábú Európában, Észak-Afrikában, valamint Észak-Amerikában és Dél-Amerikában honos. Az ember nem jelent rájuk nézve közvetlen fenyegetést. A százlábúak megakadályozzák a kerti kártevők elszaporodását, ezért inkább védeni kellene őket.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A százlábúak hossza legfeljebb 30 centiméter. A lábak száma 15-101 pár között van. Az első pár láb hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy helyezkedik el. Ha a százlábú elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Egyes fajok foszforeszkáló váladékot termelnek, és veszély esetén ezzel ijesztik el ellenségüket.

Néhány faj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közönséges rinya (Necrophlosophagus longicoreis): Teste világos színű, mivel ideje jelentős részét a föld alatt tölti. Hosszú, szelvényes testén sok pár rövid láb helyezkedik el.

Barna százlábú (Lithobius forficatus): A kifejlett állatnak 15 pár lába van. Lábai testének hátsó részén hosszabbak. A teljes testhossz eléréséig néhány alkalommal levedli a bőrét. Első pár lába hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, két utolsó lábát előrehaladáskor nem használja.

Légyölő pókszázlábú (Scutigera coleoptrata): Rövid testén, fürge lábak ülnek. Hosszú tapogatói érzékenyek. Ez a százlábú-faj Európában őshonos, de ma már világszerte elterjedt.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A százlábúak éjjel aktívak és magányosan élnek. Táplálékuk rovarok, férgek, meztelen csigák; olykor fajtársaikat is megeszik. A százlábúak legfeljebb 6 évig élnek.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzási időszak az enyhébb éghajlatú területeken rendszerint tavasztól őszig tart. A nőstény egyenként vagy csomókban rakja le a talajra a petéit. A kifejlődéshez 3 hét kell, hogy elteljen. Számos fajnál a nőstény őrzi és tisztán tartja a petéket, amíg a kis százlábúak kikelnek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6