Fekete üröm

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fekete üröm
Artemisia vulgaris - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-016.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség: Üröm (Artemisia)
Faj: A. vulgaris
Tudományos név
Artemisa vulgaris
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fekete üröm témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete üröm témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete üröm témájú kategóriát.

A fekete üröm (Artemisia vulgaris) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Európában és Észak-Afrikában a legelterjedtebb. Magyarországon gyakori gyomnövény az útszéli és szántóföldi, félszáraz vagy üde gyomtársulásokban[1], s gyógy- és fűszernövényként is felhasználják. Népies nevei: anyafű, közönséges üröm, mátrafű, taplóüröm, veres üröm.

Fűszerként virágzó hajtásának felső, legfeljebb 40 cm hosszú részét (esetleg a gyökerét) gyűjtik. A majdnem mindenhol előforduló növény virágzó hajtását (Artemisiae herba) sültek készítésénél használják a majoránna pótlására. Illóolajat, keserűanyagot, gyantát tartalmaz.

Virágpora az arra érzékenyekből allergén reakciót vált ki.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bárhol megél. Jobbra lent csillagfürt (Lupinus) levelei.

A fekete üröm illóolajában tujon található, ami nagy mennyiségben vagy hosszas fogyasztás esetén mérgező. Mivel a növény igen kevés illóolajat tartalmaz, általában biztonságosnak tekintik.[2] Ennek ellenére terhesség alatt nem javasolt nagyobb mennyiségű fekete ürmöt fogyasztani. A növényt a történelem során sokszor használták konyhában, gyógyászatban és füstölőként.

Bár a magyar importőrök gyakran tévesen az abszint összetevőjeként tüntetik fel, az italok eredeti címkéjén soha nem szerepel. A fekete üröm az 1920-as években – az akkoriban betiltott abszint helyett – elterjedő italoknak és utódjaiknak volt gyakori összetevője, például a pastisnak.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban a fekete ürmöt mágikus oltalmazó növényként ismerték. A kertekben rovarok – főleg molyok – távoltartását szolgálta. Ősidők óta használták fáradtság ellen, az utazók pedig gonosz szellemek és vadállatok ellen védekeztek vele. A római katonák fekete ürmöt tettek a szandáljaikba, hogy meneteléskor ne fáradjon el a lábuk.[3] A fekete üröm egyike annak a kilenc fűnek is, melyet a 10. században a Lacnunga (Orvosságok) nevű gyűjteményben található „Kilenc fű bűbájában” segítségül hívtak a pogány angolszászok.[4]

Konyhában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fekete üröm az érett növényre jellemző hegyes levelekkel

A július és szeptember közötti virágzást megelőzően leszedett leveleket és hajtásokat kesernyés ízük miatt használták zsírosabb szárnyasok (liba, kacsa), disznó-, vaddisznósültek, valamint káposzta- és gombaételek ízesítésére. Emésztést segítő hatása miatt a nehezen emészthető ételek általános fűszere.

A sör ízesítésére is használták a komló elterjedése előtt, vagy komló helyett.[5][6]

Gyógyászatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fekete üröm különböző illóolajokat tartalmaz (például cineolt, tujont, flavonoidokat, triterpéneket és kumarinszármazékokat). Bélféregűzőként is használták, ezért időnként összetévesztik a fehér ürömmel. Az ájurvédában szívpanaszok, nyugtalanság, rosszullét és rossz közérzet ellen alkalmazzák.[7]

Egyes diétás ételek elkészítésére ajánlható, mert zsírok semlegesítésére, az étel könnyebb emésztésére, az étel ízletesebbé tételére is alkalmas. Gyógynövényként teája étvágyjavító, epeműködést serkentő, görcscsillapító, idegerősítő hatású, főzetét népgyógyászatban még vitustánc, epilepszia és hisztéria ellen használják.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Nagylexikon
  2. http://www.henriettesherbal.com/archives/best/1996/mugwort.html
  3. Wright, Colin, Ed.. Artemisia. London; New York: Taylor & Francis, 144. o (2002). ISBN 0-415-27212-2 
  4. Stephen Pollington "Leechcraft: Early English Charms, Plantlore and Healing"
  5. Edwards, Lin: Brewery from 500 BC reveals its secrets. Archeology & Fossils. Physics News, 2011. január 17. DOI:10.1007/s12520-010-0049-5. (Hozzáférés: 2011. január 17.)
  6. Llewellyn's 2010 Herbal Almanac by Llewellyn
  7. Ramawat, K. G., Ed. (2004). Biotechnology of Medicinal Plants: Vitalizer and Therapeutic Enfield, New Hampshire: Science Publishers, Inc. 5.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Artemisia vulgaris című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Nagylexikon: szerk.: Bárány Lászlóné: „üröm (Artemisia)”, Magyar Nagylexikon, 18.kötet, Unh–Z (magyar nyelven). Budapest: Magyar Nagylexikon Kiadó, 69. o. ISBN 963 9257 19 2 (18.kötet), ISBN 963 05 6611 7 (összkiadás) (2004) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]