Vitustánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitustánc
Osztályozás
BNO-10 G25.5
BNO-9 333.5
Adatbázisok
DiseasesDB 16662
eMedicine neuro/62 
MeSH D002819

A vitustánc (kórea, latinul: chorea Sancti Viti) rendszerint gyermekkorban előforduló szervi idegbaj, amelyet főleg az arcban és a törzsben jelentkező, gyors rángások jellemeznek.

Egyéb elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népies neve: nyavalyatörés, de hívták jánostáncnak, Szent János táncának is, mivel a betegség a nagy napforduló ünnepen, Szent Iván-napkor járt pogány eredetű tűztánc alkalmával tömegesen szedte áldozatait.

Háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hátterében számos különböző kórfolyamat állhat. A bazális ganglionok, agyi struktúrák működési zavarára vezethető vissza. A bazális ganglionok fő átvivő anyaga, a dopamin túlzott mennyiségben van jelen, és ez akadályozza azok normális működését.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkorábbi nyilvántartott felbukkanása 1418-ra tehető, amikor a Szent Vitus kápolnába vitették és ott gyógykezeltették azokat a beteggé nyilvánított embereket, akik a tánc általi révületben akartak – gyakran sikerrel – megszabadulni bajaiktól.

A kórea néha minden különösebb ok nélkül idősekben lép fel, különösen a száj belső izmait és a szájkörüli izmokat érintve. Ezt a kórképet szenilis kóreának nevezik. A kórea nők terhességének első három hónapjában is kifejlődhet (a rendellenességet kórea gravidárumnak nevezik), azonban a szülést követően nem sokkal a tünetek kezelés nélkül is megszűnnek. Ritkán fogamzásgátló tablettát szedő nőkben is megfigyelték.

Kezelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A dopamin hatását gátló szerek segítségével a kóros mozgások kezelhetők. Népi gyógyászatban: fekete üröm alkalmazása.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]