Benzodiazepinek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A benzodiazepinek alapszerkezete

A benzodiazepinek pszichoaktív gyógyszerek osztályába tartozó vegyületek. Változatos hatásaik vannak: szedatív (nyugtató), hipnotikus (altató), szorongásoldó (anxiolitikus), görcsoldó (antikonvulzív), izomlazító (izomrelaxáns) és amnézia-okozó (emlékezet-kiesés) tulajdonságaikat használják fel. Ezek a tulajdonságok teszik lehetővé benzodiazepinek használatát a szorongás, álmatlanság, nyugtalanság, izomgörcsök, alkoholelvonási tünetek kezelésében, valamint műtéti és fogászati beavatkozások előtt. A hetvenes években a világon leggyakrabban felírt gyógyszerek a benzodiazepinek voltak. [1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első benzodiazepin, a klórdiazepoxid (Librium) volt, melyet Leo Sternbach fedezett fel. 1960-ban kezdték bevezetni a piacra, és gyorsan követte a diazepám (Valium, Seduxen). Terápiás tulajdonsága, hogy fokozza a GABA neurotranszmitter hatását a GABAA receptorokon, ami depresszív vagy nyugtató hatású a központi idegrendszerre. A korábban használt barbiturátok helyett manapság a benzodiazepinek a leggyakrabban felírt nyugtató-altatók (szedato-hipnotikumok). Ugyanakkor a benzodiazepinek használatát újabban kezdik felváltani a nem-benzodiazepin gyógyszerek (zolpidem, zopiklon), különösen az álmatlanság kezelésére.

Függőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A benzodiazepinek általában biztonságos és hatékony gyógyszerek rövid távú alkalmazás során, bár kognitív károsodások vagy paradox hatások, mint például a fokozott agresszió vagy gátlástalan viselkedés időnként előfordulnak.

Benzodiazepin elvonási szindróma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Használatuk hosszabb távon nem javasolt, mivel kiválthatnak toleranciát, fizikai függőséget, addikciót és a benzodiazepin megvonási tüneteket a szerek elhagyásakor. A benzodiazepinekkel gyakran előfordul súlyos gyógyszer-visszaélés. A benzodiazepinek hosszú távú használatának további hátrányai közé tartozik hogy alvási problémákat okozhatnak, vagy azokat súlyosbíthatják, depresszió, szorongás és a pánikrohamok, valamint agorafóbia alakulhat ki. Az idős emberek fokozottan veszélyeztetettek a benzodiazepinek káros hatásaitól.

A leggyakoribb tünetei a Benzodiazepin elvonási szindrómának az [2]

  • álmatlanság
  • félelmek, szorongás
  • emésztési problémák
  • depresszió
  • remegés
  • károsodás az emlékezőképességben [3]
  • koncentrálóképesség romlása [4]
  • nyugtalanság
  • izomgörcsök

A kevésbé gyakori elvonási szindróma tünetek közé tartozik az[5]

Súlyos tünetek leginkább a nagy dózisú benzodiazepin-kúra esetében a gyógyszerelhagyást követően jelentkeznek vagy akkor ha hirtelen, fokozatos csökkentés nélkül történik az elhagyás. Hirtelen gyógyszerelhagyás veszélyes lehet, ezért az elhagyás előtt a fokozatos csökkentés javasolt: például a Clonazepam (Rivotril) esetében 0,25 milligramm adagokkal hetente, majd a Clonazepámot fokozatosan Diazepámra ajánlott lecserélni, ezt követően a Diazepámot is 30mg/napi adagról több hét alatt 10mg/napi adagra kell csökkenteni. A 10 milligrammos minimáldózis után a szer teljesen elhagyható. [6] Ugyanakkor kialakult benzodiazepin-függőség esetén enyhébb mértékben a fokozatos csökkentett dózisú gyógyszerelhagyáskor is megjelennek az elvonási tünetek.

Toxicitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A benzodiazepinek terhesség alatti biztonságosságának tekintetében ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre. Ezek a gyógyszerek teratogenitása nem nagy, azonban nem bizonyított, hogy okozhatnak-e jelentős malformációkat újszülöttekben. A benzodiazepinek szedhetők terhesség alatt azonban ez az újszülöttben megvonási tüneteket okozhat.

Benzodiazepinek használatánál gyakran előfordul túladagolás, de túladagolás esetén kevésbé mérgezőek az 1950-es évekig használt barbiturátoknál. Amennyiben a benzodiazepinekkel együtt egyéb központi idegrendszeri depresszánsokat, például alkoholt vagy opiátokat kap a beteg, az idegrendszert működését befolyásoló hatások összeadódva idegrendszert bénító hatást, légzésleállást, majd halált okozhatnak. Ez különösen problematikus az egyéb nyugtató hatású drogokat pl. Heroin használók körében.

Néhány benzodiazepin típusú gyógyszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatás-időtartam szerinti megkülönböztetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A benzodiazepineknek változatos az eliminációs felezési ideje, ez alapján rövid, közepes és hosszú hatástartamúakat különböztetünk meg. A rövid és közepes hatástartamú benzodiazepineket részesítik előnyben az álmatlanság kezelésére. A hosszabb hatástartamú benzodiazepinek a szorongás kezelésére használatosak.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]