Tarackbúza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tarackbúza
a természetben
a természetben
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség-
csoport
:
Triticeae
Nemzetség: Elymus
Faj: E. repens
Tudományos név
Elymus repens
(L.) Gould, Madroño 9: 127 (1947)
Szinonimák
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tarackbúza témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tarackbúza témájú kategóriát.

A közönséges tarackbúza (Elymus repens) – (tarackbúza, ebgyógyítófű), az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj. Népies nevei: tarackbúza, ebgyógyítófű, tarackfű, tarack. Viccesen Hungaricus taraccusnak is nevezik.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tarackbúza Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú részein, Izlandtól a Koreai-félszigetig, továbbá Északnyugat-Afrikában és az indiai szubkontinensen honos gyom-, és gyógynövény. Észak- és Dél-Amerikába, valamint Új-Zélandra és Ausztráliába betelepítették ezt a növényfajt.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Elymus repens subsp. arenosus Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 379 (1978)
  • Elymus repens subsp. atlantis (Maire) Ibn Tattou, Bocconea 8: 218 (1998)
  • Elymus repens subsp. calcareus (Cernjavski) Melderis, Bot. J. Linn. Soc. 76: 380 (1978)
  • Elymus repens subsp. repens

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tarackbúza évelő szálfű, töve messze kúszó tarackokkal terjed. Magas növésű, részben nem virágzó hajtásaival nagy csoportokat képez. Egy-egy tőnek 10-200 hajtása van. Minél idősebb, hajtásai annál sűrűbbek. A szárak 20-250 centiméter magasak, felállók, alul olykor hajlottak, simák. Levelei a szárral együtt tompazöldek, néha kékesszürke deres bevonattal, ami letörölhető. A hegyes levélfülecskék röviden pillásak körülölelik a szárat. A nyelvecske 1 mm-nél kisebb, hártyás szegély alakjában fejlődik ki. A levélhüvely hengeres, kopasz vagy szőrös. A levéllemez kihegyesedő, 6-18 centiméter hosszú, 3-10 milliméter széles, felül rövid szőrös, ezért kissé érdes. A levélerek áteső fényben fehér csíkok. Kalásza 8-12 centiméter hosszú, felálló vagy elhajló, ritkábban bókoló. A kalásztengelyen két oldalon ülnek a füzérkék, ezek lazák, vagy tömöttebben állóak, 10–20 milliméter hosszúak, 3-8 virágúak, többé-kevésbé elliptikusak, laposan összenyomottak. A füzérke szélesebbik oldala néz a szár felé. A pelyvák 12 milliméter hosszúra is kifejlődhetnek, lándzsásak, ormósak, az ormók a csúcsuk felé érdesek is lehetnek, ereik száma 3-7. Csúcsuk szálkaszerű csúcsba fut ki. A külső toklász elérheti a 13 milliméter hosszúságot, ereinek száma 5, gyakran rövid szálkaszerű csúcsa van. A belső toklásznak két ormója érdes.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tarackbúza mérsékelt égövi területeken gyakori. Magyarországon felhagyott kultúrák, erdőterületek és szántók gyomtársulásainak tömegesen előforduló, társulásalkotó gyomnövénye. A tarackbúza legelőkön, réteken, kopár területeken igen gyakori. Gyakori és kifejezetten terhes gyomnövény. Közismertek a föld alatti, világos színű tarackjai, amelynek minden darabja újból teljes értékű növényt képes kihajtani.

Gyűjtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több méter hosszú és elágazó tarackjait, virágzás (Agropyri repentis flos) idején (június-augusztus) gyűjtik, rendszerint gyomos területekről szántás után boronával szedik össze. A tarackos gyökértörzset (Agropyri repentis rhizoma), a levélmaradványoktól és gyökerektől megtisztítva napon szárítják. (beszáradás 2,5:1).

Hatóanyagai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

3-8% polifruktán (inulinszerű triticin), 10% nyálka-poliszacharid, szaponin, 2-3% cukoralkohol (mannitol, inozitol), 0,01-0,05% illóolaj, agropyren poliin, vanillosid, fenilkarbonsavak, kovasav, szilikátok.

Alkalmazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népgyógyászatban is használt vizelethajtó, vizeletképzést fokozó szer (diureticum) hólyaghurut, hólyag- és vesekő megbetegedések valamint köhögés és légcsőhurut ellen. Külsőleg hámosító, főleg pattanásos bőr kezelésére használják.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]