Csombormenta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csombormenta
Mentha pulegium.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Nepetoideae
Nemzetség-
csoport
:
Mentheae
Nemzetség: Menta (Mentha)
Faj: M. pulegium
Tudományos név
Mentha pulegium
L.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csombormenta témájú kategóriát.

Mentha pulegium 1.jpg

A csombormenta, mocsárimenta vagy polyákmenta (Mentha pulegium) az ajakosvirágúak rendjébe, azon belül az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj.

Elterjedés, élőhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Árterületek, mocsarak, árokpartok, illetve nedves rétek jellemző növénye. Évelő virágzása júniustól őszig tart.

Megjelenés, jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15-40 centiméter magas felemelkedő szára van, amely általában egyszerű, de lehet elágazó is. Levelei 1-2 centiméter hosszúságúak, alakjuk tojásdad és finoman fogazottak. Virágai aprók, bíborlila színűek és úgynevezett örvökben állnak a levélhónaljban. Illata nagyon emlékeztet a borsmenta és a kakukkfű illatára.

Hatóanyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja (Pulegii herba) illóolajat, keserűanyagot, heszperidin flavonglikozidát, diozmint, gyantát és cseranyagot tartalmaz.

Gyógyhatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bélféregűzésre, rovarriasztó, köptető és köhögéscsillapító, emésztésserkentő. Teája szélhajtó, görcsoldó, bélféregűző, epekiválasztást serkentő hatású. Sárgaság ellen is fogyasztják. Vidéken a friss növényt bolhák ellen a szalmazsákba teszik.

Csombormenta ellenjavallat: Óvatosan használandó, mert a drog erősebb hatásúnak ismert. A növény olaja rossz hírű MÉRGEZŐ! hatása miatt. Méhösszehúzódásokat válthat ki, azonban a vetélés előidézéséhez szükséges dózis halálos is lehet!

Gyűjtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágzáskor a növény föld feletti hajtásait gyűjtik.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rápóti Jenő, Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Medicina könyvkiadó, Budapest 1987.