Anyarozs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Anyarozs
Claviceps purpurea - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-185.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Tömlősgombák (Ascomycota)
Osztály: Sordariomycetes
Rend: Hypocreales
Család: Anyarozsfélék (Clavicipitaceae)
Nemzetség: Claviceps
Faj: C. purpurea
Tudományos név
Claviceps purpurea
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anyarozs témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Anyarozs témájú kategóriát.

Az anyarozs vagy varjúköröm (Claviceps purpurea) nevű gabonaparazita feketés, sötétlila színű növényi kórokozó, fitopatogén gomba, amely az érett gabonakalászban a virágok helyén egy megnyúlt, 2–5 cm hosszú, görbült, fekete szklerócium, ami a gomba egyik fejlődési stádiuma. Régebben a Szent Antal tüze nevű betegségnek (ergotizmus) az anyarozs-mérgezés volt az okozója. Írott emlékeinkben a Szent Antal tüze elnevezés először Melius Herbariumában (1587) fordul elő, „erysipelas, azaz cangraena, azaz ignis sacer, azaz Szent Antal tüze”, ugyanitt a „tüzes orbánc” elnevezés is szerepel.[1]

Tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában nagyobb, mint a gabonaszemek, de alakja olyan, mint a gabonaszemeké. Az anyarozs áttelelő struktúrája a szklerócium, több mint száz biológiailag aktív vegyületet, elsősorban alkaloidokat tartalmaz, amelyek között toxikusak is vannak. Anyarozs leggyakrabban a rozsban található, de búzában, árpában és zabban is előfordul. A gabonaféléken kívül majdnem valamennyi pázsitfélében (így az angol-, francia- és olaszperjében, az ebfűben, a komócsinban, az ecsetpázsitban, a borjúpázsitban, a nádban, kölesben, néhány sásfélében is) megjelenik.

A szkleróciumok aratáskor vagy kihullanak a földre, vagy pedig a gabonával együtt betakarítják. Ha ezek a fekete szkleróciumok beleőrlődnek a lisztbe, az ilyen lisztből készült kenyér mérgezővé válik. Az anyarozs szkleróciumok vetés alkalmával kerülnek újra a szántóföldre. Ezután hosszabb ideig nyugalomban maradnak, és az áttelelés után tavasszal, a növények virágzásakor tovább fejlődnek. Ekkor kis nyeles, vöröses fejű testek nőnek ki, amelyeknek nyelei annál hosszabbak, minél mélyebben fekszik a földben a szklerócium.

Az anyarozst mesterségesen fertőzött gabonatáblákon termesztik a gyógyszeripari felhasználása miatt (pl. anyaméh-összehúzó, vérzéscsillapító, vérnyomáscsökkentő hatása), mert mint obligát parazita, fermentációs tenyésztése nehézkes. A tenyészetek sterilitása alapkérdés, a tenyésztés körülményei sok esetben törzsre, illetve előállító cégre specifikusak. A C. purpureán kívül a C. paspalit, és a C. fusiformist is felhasználják az alfa-hidroxi-etil-lizerg-amid (D-lizergsav) előállításához. Ezt később félszintetikus alkaloidok előállítására használják.[2][3]

Anyarozs ergotalkaloidok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ergotalkaloidok (lizergsav származékok)
    • Amin alkaloidok:
      • ergometrin - a szülés megindítására, gyorsítására és érösszehúzó hatása miatt a szüléssel kapcsolatos vérzések csökkentésére használják.
    • Peptid alkaloidok:
      • ergotamin - erős érösszehúzó hatása a vérnyomást emeli.
      • ergocornin
      • ergocrystin
      • ergocryptin
      • ergozin
    • Félszintetikus ill. szintetikus vegyületek:
      • bromocryptin
      • methysergid
      • dihidro-származékok:
        • dihidro-ergotamin
        • dihidro-ergotoxin: dihidro-ergokornin + dihidro-ergokrisztin + dihidro-ergokriptin
      • lizergsav-dietilamid (LSD)

Szent Antal tüze[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matthias Grünewald: Oltárkép, Isenheim, 1515. (Bal oldalon Remete Szent Antal és Remete Szent Pál. Az isenheimi Remete Szent Antal kolostorának szerzetesei híresek voltak a különböző bőrbetegségek sikeres kezeléséről. Emellett az ergotizmus - Szent Antal tüze - nevű betegség szakértői is voltak)
Matthias Grünewald: Oltárkép, Isenheim, 1515. (az oltárkép jobb oldali szárnya: Szent Antal tüze)
Anyarozs vagy varjúköröm a kalászban

Szent Antal tüze (ergotizmus, krónikus intoxikáció), azaz anyarozs-mérgezés. A Remete Szent Antal szerzetesrend egyik célkitűzése az volt, hogy az igen nagy hatású ergotalkaloidákat tartalmazó anyarozs (Claviceps purpurea) szennyeződés nélküli gabonát, illetve lisztet bocsásson a lakosság részére. A középkorban és még később is, a nem kellően tisztított gabonaliszt miatt számos súlyos, látszólag járványszerű – valójában tömeges mérgezés: ergotizmus (ignis sacer) – megbetegedés fordult elő. Különös betegség volt ez: csak bizonyos országokban, Európa középső sávjában, főleg bizonyos néprétegekben; bizonyos évszakokban és években jelentkezett. Az anyarozs alkaloidák okozta ergotizmus gangraenosus és az orbánc külső tüneteinek hasonlósága miatt hosszú ideig azonosították a két betegséget.

Az anyarozs-mérgezés betegségének neve ergotizmus: égő fájdalmakkal kezdődik, amit az egyik típusában az ujjak, a kéz- és lábfejek elhalása követ, és a megfeketedett, mumifikálódott végtag vérzés nélkül letörik. A másik formáját bizserkór-nak is nevezik, mert a fájdalom mellé bizsergés társul, majd epilepsziaszerű görcsök következnek. A középkorban büntetésnek tartották ezt a betegséget.

„Szent tűz”-nek nevezték, majd Remete Szent Antal ereklyéivel hozták összefüggésbe: »Szent Antal tüze« lett a neve, és hittek abban, hogy a gyógyulásra egyedül akkor van remény, ha a beteg elzarándokol Egyiptomba, Remete Szent Antal sírjához. Az ergotizmus leginkább az ínséges időkben lépett fel, aminek előzménye az volt, hogy a rozs egyenlőtlenül, ritkásan kelt ki, gyengén fejlődött, hosszan virágzott, így az anyarozs elszaporodott, és a megőrölt gabonának negyed- vagy annál nagyobb részét is alkothatta. Az ebből készített kenyér fekete, de nem rossz ízű, és a tünetek sokszor csak néhány nap vagy hét lappangás után jelentkeznek. Ez is az oka volt, hogy csak az 1770–1771-es nagy járvány idején ismerték fel a fertőzött gabona és a megbetegedés közti összefüggést. A korszerű malomipar fejlődésével a tömeges mérgezések megszűntek, a Szent Antal tüze név megmaradt, és már majdnem kizárólag csak az orbánc jelölésére szolgál.

Az anyarozs-mérgezés középkori gyógymódjai Remete Szent Antallal voltak kapcsolatosak: nem volt szabad Remete Szent Antal napján (január 17., június 13., kedden és pénteken) lisztbe nyúlni. Liszttel kellett gyógyítani a beteget (liszttel beszórni, lisztbe hengergetni, kifordított lisztes vagy tarhonyás zsákkal megverni, liszteszsákba bújtatni, kenyérfenékről lekapart liszttel behinteni). A gyógyítást - "tűznek tűz a legjobb orvossága" - csak Antal nevű személy (lehetőleg hetedik gyerek) végezhette acéllal, kovával. Azzal a vízzel is gyógyítottak, amelyben a kovács a tüzes vasat hűtötte, vagy amivel a parazsat locsolta.

Békésy Miklós[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nobel-díjas Békésy György öccse Békésy Miklós, 1954-ben Kossuth-díjat kapott az anyarozs termesztés fejlesztéséért végzett kutatásaiért. Hosszú éveken át tartó kísérletezésével eljárást dolgozott ki, amellyel mesterségesen meg lehet fertőzni a rozs vetőmagját és így a gyógyszeripari alapanyagot nagyüzemi körülmények között lehet termeszteni. A Kossuth-díjat az indoklás szerint az anyarozs mesterséges termesztésének megoldásáért kapta, amely lehetővé tette, hogy a népgazdaság 1953-ban 100 százalékosan túlteljesítse az anyarozs fejlesztési tervét.[4]

LSD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LSD - lizergsav-dietilamid szerkezete

1938-ban Albert Hofmann szintetizálta először az LSD hatóanyagát, a lizergsav-dietilamid (LSD-25) nevű alkaloidot az anyarozsból kivont lizergsavból, és ő írta le hatását is egy 1943. április 16-án bekövetkezett véletlen mérgezést követően. Hofmann a lizergsav-dietilamid-tartarát előállítása közben nem lett rosszul, de egy átmeneti elmebajhoz hasonló állapotba került.[5]

Hiábavalónak tűnt az akaratom minden igyekezete arra, hogy megállítsam a külvilág széthullását, és énem feloldódását. Egy démon hatolt belém, és átvette a hatalmat a testem, az érzékeim és a lelkem fölött... Az anyag, amivel kísérletezni akartam, végül legyőzött... Innentől valójában elkezdtem élvezni a - csukott szemem mögött tovább tartó - színek és formák hallatlan játékát. Kaleidoszkópszerűen változva leptek meg tarka, fantasztikus képzetek, amelyek körökben és spirálokban nyíltak és csukódtak be újra, szín-szökőkutak fakadtak, átrendeződtek és keresztezték egymást egyetlen töretlen folyamban.
Albert Hofmann 1943. április 19.

Kezdetben a szert semmire sem használták, miután megállapították, hogy terápiás célokra nem használható. Később, főleg az 1960-as évektől kezdve lett egyre népszerűbb kábítószer, amit széles körben fogyasztottak, de a többi kábítószerhez hasonlóan az LSD is hamar a törvénybeütköző szerek listáján találta magát, amelyeket törvényellenes előállítani, kereskedni velük és akár fogyasztani is őket.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar néprajzi lexikon - Szent Antal tüze
  2. Fermentációs biotechnológia
  3. Bernáth J. (szerk.): Gyógy- és aromanövények. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 250., 2000.
  4. Békésy Miklós, kfki.hu
  5. 100 éves Albert Hofmann, az "utazó drog" atyja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Magyar néprajzi lexikon I–V. Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977–1982. ISBN 963-05-1285-8  Online elérés
  • Albert Hofmann: LSD - bajkeverő csodagyerekem - Egy „varázsszer” felfedezése, Bp., EDGE 2000 - NDI.
  • Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények, Bp., Medicina Könyvkiadó, 1987
  • Békésy Miklós: Anyarozstermesztési tanulmányok (Doktori értekezés). Kísérletügyi Közlemények, 41. 1938.
  • Békésy Miklós: Kolorimetrikus és a német gyógyszerkönyv szerint végzett anyarozsalkaloida meghatározásáról. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1943.
  • Békésy Miklós: Magyarországi anyarozsok hatóanyagtartalmának vizsgálatáról. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1943.
  • Békésy Miklós: Vizsgálatok magyarországi anyarozs féleségek alkaloidáiról. Bp., 1944.
  • Békésy Miklós: Kézi anyarozs ojtógép. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője, 1947
  • Békésy Miklós: Az anyarozstermesztés biológiai és mezőgazdasági problémáiról. [Részletek a doktori értekezéséből] A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának Közleményei, 15 (1959), 4. sz. pp. 419–421.
  • Békésy Miklós: Az anyarozs - Claviceps purpurea. Kultúrflóra, 1960. (Társszerző Garay A.)
  • Békésy Miklós: Kiegészítés az anyarozshoz. Kultúrflóra, 1962
  • Békésy Miklós: Az anyarozs termesztés problémái. Herba Hungarica, 1967
  • Békésy Miklós: Az anyarozs betakarításának gépesítése. Herba Hungarica, 1966. Társszerzők: Tréfás L. - Nagy F.
  • Albert Hofmann: LSD - bajkeverő csodagyerekem - Egy „varázsszer” felfedezése, Bp., EDGE 2000 - NDI.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]