Tömlősgombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tömlősgombák
Sarcoscypha austriaca
Sarcoscypha austriaca
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Alország: Dikarya
Törzs: Tömlősgombák (Ascomycota)
(Berk 1857) Caval.-Sm. 1998[1]
Altörzsek és osztályok
Pezizomycotina:
Laboulbeniomycetes
Eurotiomycetes
Lecanoromycetes
Leotiomycetes
Pezizomycetes
Sordariomycetes
Dothideomycetes
Lichinomycetes
Arthoniomycetes
Orbilomycetes
Be nem sorolt rendek:
Lahmiales
Medeolariales
Triblidiales
Saccharomycotina:
Saccharomycetes vagy Hemiascomycetes
Taphrinomycotina:
Neolectomycetes
Pneumocystidomycetes
Schizosaccharomycetes
Dérgombák (Taphrinomycetes)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tömlősgombák témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tömlősgombák témájú kategóriát.

A tömlősgombák (Ascomycota) a gombák (Fungi) országának legkiterjedtebb és legheterogénebb törzse. Az összes gombafaj mintegy 30%-a tartozik közéjük, ha nem számítjuk ide a konídiumos gombákat (Deuteromycota), melyek tulajdonképpen egy mesterséges taxont alkotnak mindazon gombák számára, amelyek fejlődési ciklusát nem teljesen ismerjük.

Más rendszertani felosztások a tömlősgombákat nem törzsnek, hanem osztálynak (Ascomycetes) tekintik a valódi gombák (Fungi) törzsén belül.

Életmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömlősgombák a laikusok által is ismert élesztőgombák, penészgombák, liszharmatgombák vagy éppen kucsma-, illetve szarvasgombák a termőtestes nagygombák köréből. Életmódjuk tekintetében változatosak: elsősorban növényi és állati hulladékokon élő szaprotrófok, de növények parazitái és mikorrhizaképzők is akadnak közöttük. Számos képviselőjüknek különösen nagy a jelentősége a cellulóz, a lignin és a keratin lebontásában. Sokuknak komoly gyakorlati jelentősége van, mivel mint fitopatogén szervezetek hatalmas károkat okoznak a mezőgazdaságban. Nagyszámú tömlősgombafaj él együtt szimbiózisban algákkal mint zuzmó.

Felépítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vegetatív testük egysejtű vagy válaszfalakkal tagolt haploid micélium. A sejtfal anyaga kitin. A szeptumok falán egyszerű pórus van, amelyen keresztül a plazma és a sejtszervek migrációja figyelhető meg. Csak az élesztőszerű tömlősgombáknál áll a telep egy sarjadzással keletkező pszeudomicéliumból vagy csupán sarjsejtekből. A többi tömlősgomba termőtestet (ascocarpium) képez.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivaros szaporodás alkalmával a haploid micéliumon ivarszervek, anterídiumok és aszkogóniumok alakulnak ki. Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) fejlesztenek az anterídium irányába. A hím jellegű sejtmagvak ezen keresztül vándorolnak az aszkogóniumba. Az összeolvadást vagy plazmogámiát nem követi azonnal kariogámia, ezáltal magpáros sejtek, majd azokból magpáros („aszkogén”) hifák jönnek létre. A magpáros vagy dikariotikus hifákból jön létre a termőtest (ascocarpium). A termőtest kialakulása a tömlősgombákra általánosan jellemző. Ennek előzményeit korábban a járomspórás gombáknál láthattuk, amely a zigospóra körül elhelyezkedő valamiféle védő- vagy burokhifákból állt. A kariogámia a dikariotikus hifa végsejtjében horogképzéssel megy végbe. A horogképződés mechanizmusa meggátolja két azonos ivarjellegű sejtmag összekerülését. A zigótát tartalmazó sejt megnyúlik, sporangiummá alakul, majd először meiózissal és azt rögtön követő mitózissal – általában nyolc – spóra alakul ki. Ezt a megnyúlt sporangiumot nevezzük tömlőnek vagy aszkusznak, a benne kifejlődött spórákat pedig aszkospóráknak. Az aszkospórák tehát endogén módon keletkeznek, majd a tömlő felszakadásával vagy annak szabályos nyílásán át jutnak a szabadba. A tömlők a termőtestben elszórtan, vagy réteget alkotva helyezkednek el. Ez a termőréteg (hymenium) az aszkuszok tömött sorából és a közöttük elhelyezkedő steril hifákból (paraphysis) áll.

Fejlődésmenet

A kicsírázó aszkospórák haploid micéliumot (fonalat) hoznak létre, melyeken ivarszervek (aszkogónium, antherídium) alakulnak ki. Egyeseknél ugyanazon a fonalon jön létre mindkét ivarszerv (homothallikusak), mások esetében csak különböző fonalakon létrejött ivarszervek között jön létre a megtermékenyítés (heterothallikusak). Az aszkogóniumok trichogint (párzófonalat) fejlesztenek az antherídiumok felé, amelyen keresztül annak sejtmagjai átvándorolnak, létrehozva a magpáros gombafonalat (dikariotikus hifát). Ezekből jön létre a termőtest, melynek termőrétegében (himénium) kialakulnak a tömlők (ascusok). Itt történik a magok összeolvadása (kariogámia), melyet azonnal meiózis, majd mitózis követ, létrehozva a 8 haploid aszkospórát.

Rendszertan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tradicionális rendszertani felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régebbi, tradicionális rendszertani felosztások a termőtestek formája és felépítése szerint történtek.

A korszerű genetikai alapú rendszertan a következő osztályokat különíti el:

Alternatív osztályozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy másik rendszertani felosztás, amely a tömlősgombákat osztályként kezeli, az aszkusz szerkezete (a tömlő rétegei és felnyílásának módja) és a termőtestek keletkezési módja szerint a következő négy alosztályt különbözteti meg:

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cavalier-Smith, T. (1998.). „A revised six-kingdom system of Life”. Biol. Rev. Camb. Philos. Soc. 73 (3), 203–266. o. DOI:10.1017/S0006323198005167.