Szarvasgomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szarvasgomba a Mangalica Fesztiválon - Budapest, 2013
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szarvasgomba
Black.summer.truffle.arp (cropped).jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Tömlősgombák (Ascomycota)
Osztály: Pezizomycetes (Pezizomycetes)
Rend: Csészegombák (Peziziales)
Család: Gímgombafélék (Tuberaceae)
Nemzetség: Tuber
Faj: Téli szarvasgomba
Tudományos név
Tuber Melanusporum
Carlo Vittadini, 1831-ben
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú kategóriát.

Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szarvasgomba
Truffle washed and cutted.jpg
Rendszertani besorolás
Faj: Isztriai szarvasgomba
Tudományos név
Tuber Magnatum
Pico
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú kategóriát.

Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szarvasgomba
Truffle washed and cutted.jpg
Rendszertani besorolás
Faj: Nyári szarvasgomba
Tudományos név
Tuber Aestivum
Carlo Vittadini, 1831-ben
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szarvasgomba témájú kategóriát.

A szarvasgomba vagy régiesen trifla a legtöbb embernek afrodiziákumként jut az eszébe. Alexandre Dumas szerint „a szarvasgomba a hölgyeket gyengédebbé, a férfiakat szeretni valóbbá teszi". Gasztronómiai különlegesség, aminek az íze talán semmihez sem hasonlítható. Olyan, mintha "illatot ennénk, de az illat amit a nyelvünkkel érzékelünk mégsem ugyanaz, mint amit előtte a gombán éreztünk. A szarvasgombák Magyarországon igen elterjedtek. Európában számottevő mennyiségben egyedül hazánkban található meg az egyetlen édes ízű szarvasgomba, a homoki szarvasgomba - (Mattirolomyces terfezidoides). A szarvasgombák gyűjtésének és fogyasztásának évszázadokra visszanyúló tradíciói vannak. Első írásos emlékeink a 16. századból maradtak fenn. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején virágzott a szarvasgomba, régibb nevén a trifla kereskedelme. A nagy gombakutató, Hollós László 1911-ben megjelent könyvében a hazai termesztés beindítását szorgalmazta. Sajnálatos módon a komoly hagyományok a feledés homályába merültek a két világháború és az azt követő időszak alatt. Jelen cikk a gasztronómiailag fontos jelentőségű gombákat emeli ki.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szarvasgomba elterjedése szorosan a klímához köthető. Franciaországban a Tuber melanosporum termesztése délnyugaton (Périgord, Langeudoc-Roussillon) és délen-délkeleten (Vaucluse, Provence-Alpes-Côte-d'Azur) elterjedt, míg a Tuber uncinatumot északkeleten, Burgundiában és Lotharingiában termesztik. Ezekben a régiókban a klíma még északkeleten is természetszerűleg általában enyhébb, kiegyensúlyozottabb, mint nálunk. Azonban ott is előfordulhatnak szélsőséges fagyok, hosszan tartó aszályok. Havazás azonban csak nagyon ritkán fordul elő. A tapasztalatok szerint a Tuberek -14°C-t is kibírnak, ha az nem tartós. A hótakaró pedig enyhíti a talaj átfagyását, éppen csak a gomba keresését nehezíti meg. Tudni kell ugyanis, hogy a Tuber melanosporum érési ideje november végétől március elejéig, míg a Tuber uncinatumé szeptember közepétől november végéig tart. a Tuber melanosporum keresését tehát nálunk megnehezítheti az esetleges hótakaró.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gombákat általánosan nem könnyű felismerni, főleg, ha az a szemünk elől eldugva, a föld alatt található. Gombavilágunkat két nagy csoportra oszthatjuk. Beszélhetünk alsóbbrendű (mikroszkopikus) és magasabb rendű, nagyobb gombákról. A szarvasgombákat az utóbbiakhoz, a föld alatti nagyobb gombák közé soroljuk. A két csoport egymástól nehezen elkülöníthető, mivel a humuszrétegben, vagy kevéssel az alatt is vannak alsóbbrendű gombák. Termőtestük csaknem gömbölyű, gumó alakú, melyet többé-kevésbé fejlett kéreg veszi körül. Ez lehet sima, varangyos vagy gidres-gödrös. Belseje állhat egyetlen üregből, de lehet tömör, márványos mintázattal vagy labirintusos. A tömlősöknél a bazidiumos földalatti gombák belseje kezdetben tömör, majd növekedésük során válik kamrás szerkezetűvé. A kamrák falán található a termőréteg, amely bazidiumokból és olykor cisztiákból áll. A bazidiumokon fejlődnek a spórák, amelyek rendszerint 2-4 számúak.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A föld alatti gombák a fák gyökereivel élnek szimbiózisban, ezért erdők talajaiban találjuk őket, a fák, cserjék gyökereivel mikorrhizát képezve. Sajnos erdejeink egyre gyérülnek, öreg erdejeink fogyatkoznak így egyre kevesebbet találhatunk belőlük, míg körülbelül 100 évvel ezelőtt egy-egy uradalom területén akár több mázsa nyári szarvasgombát is piacra bocsáthattak.

Szaporodása, termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sem nem növény, sem nem állat gombák képesek egyneműen és kétneműen is szaporodni, bár nem minden gombafajtánál található meg mindkettő, a szexuális (meiotikus, teleomorph) és az aszexuális (mitotikus, anamorph) állapot. A szarvasgombának vannak hím és nő egyedei, amik külön telepekben élnek, így beszélhetünk hím és nő kolóniákról, amelyek egymástól általában több méter távolságban helyezkednek el. A kerítő szerepet a két nem közt az erdő vadjai vaddisznók, őzek, bogarak, esetleg gombászok végzik a folyamatos felkutatással. Az olasz kutatók megpróbálkoztak „koedukált" kolóniákat létrehozni, ám azok hamarosan egyneművé váltak: vagy hímmé, vagy nősténnyé. Termesztésénél sok sok környezeti tényezőre oda kell figyelni, mint a legtöbb termesztett növénynél. Ilyen a megfelelő klíma és a talaj (általában meszes humuszos talajt kedvelnek, de meg kell vizsgálni a C/N arányt és a mikroelemtartalmat).

A franciák már a XIX. sz. elején rájöttek, hogy ha olyan tölgyfa alá vetnek makkot, amely alól rendszeresen gyűjtöttek szarvasgombát, akkor a csemete gyökerére nagy valószínűséggel szintén rátelepszik a gomba. Ezeket a csemetéket aztán 1-2 éves korukban átültetve létrehozták a szarvasgomba termesztő ültetvényt. A gazdanövénye általában:

  • molyhos tölgy (Quercus pubescens)
  • kocsányos tölgy (Quercus robur)
  • cser (Quercus cerris)
  • mogyoró (Corylus avellana)
  • törökmogyoró (Corylus colurna)
  • nagylevelű hárs (Tilia plathyphyllos)
  • gyertyán (Carpinus betulus)
  • fekete fenyő (Pinus nigra)
  • atlasz cédrus (Cedrus atlantica)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]