Gímszarvas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Wikipédia:Hogyan használd a taxoboxokat?Infobox info icon.svg
Gímszarvas
A bika
A bika
és a tehén
és a tehén
Státusz
••••••• Nem veszélyeztetett •••••••
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Szarvasformák (Cervinae)
Nem: Cervus
Faj: C. elaphus
Tudományos név
Cervus elaphus
Elterjedés
A gímszarvas elterjedési területe, a közép-ázsiai alfajok nélkül
A gímszarvas elterjedési területe, a közép-ázsiai alfajok nélkül
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gímszarvas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gímszarvas témájú médiaállományokat.

A gímszarvas (Cervus elaphus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjához tartozó faj.

A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle. Az állat Európa legnagyobb részét, a Kaukázus térségét, Anatóliát és Ázsia nyugati és középső részeit népesíti be. A gímszarvas a Marokkó és Tunézia közötti Atlasz hegységen is megtalálható, így Afrika egyetlen szarvasává válva. Az állatot Ausztráliába, Új-Zélandra, Argentínába és Chilébe is betelepítették. A világ sok részén húsa táplálékforrásnak számít. Gyönyörű agancsáért sokan vadásznak rá.

A gímszarvas kérődző, fő jellemzője a négy üregű gyomor és a hasított paták. A legújabb DNS-vizsgálatok szerint a gímszarvas (Cervus elaphus) és a vapiti (Cervus canadensis) két külön fajba sorolható. Ezt a tényt egy közép-ázsiai alcsoport is alátámaszt, amely inkább az észak-amerikai vapitikkal rokon és nem a körülöttük lévő többi gímszarvassal.[1] A gímszarvas őse Közép-Ázsiából származik és valószínűleg a mai szikaszarvashoz hasonlított.[2]

Habár egyes helyeken a gímszarvas állományok erősen csökkentek, a faj egésze soha sem állt a kihalás szélén. A visszatelepítések és a védelmi intézkedések Európa nagy részén a szarvasállomány növekedését eredményezték,[3] mely alól Magyarország sem kivétel.[4] Észak-Afrikában, ezek ellenére egyre kevesebb gímszarvas él.

Tartalomjegyzék

[szerkesztés] Ökológia

[szerkesztés] Előfordulása

A Cervus nem legelső képviselője 12 miilió évvel ezelőtt jelent meg, Eurázsiában a pliocén korban.[5] A mára már kihalt óriásszarvas, amellyel valamikor kortárs volt, nem tartozik a Cervus nembe, inkább ez az európai dámvaddal áll közelebbi rokonságban. Az óriásszarvas a szarvasfélék valaha élt legnagyobb képviselője volt.[6]

A gímszarvas Délnyugat-Ázsia (Anatólia, Kaukázus), Észak-Afrika és Európa legnagyobb vadászható állata. Ez az állat sok európai országnak, például Angliának, Írországnak, a legnagyobb szárazföldi vad emlőse.[5] A berberszarvas, amely nagyon hasonlít a nyugat-európai gímszarvasra, az egyetlen afrikai szarvasféle; állományának legnagyobb része az Atlasz-hegység északnyugati részén található.[7] Az 1990-es évektől csak Marokkóban, Tunéziában és Algériában élnek gímszarvasok.[8]

Nagy-Britanniában a skóciai Lake Districtnél és Exmoor (Délnyugat-Anglia) vidékén még élnek őshonos gímszarvasok. De ezekben az állományokban nemcsak tiszta vérű állatok vannak, hanem a betelepített gímszarvasok hibridjei is (a betelepített állatokat Warnham és Woburn Abbey környékéről hozták); a skóciai állatok pedig az Ázsiából hozott szikaszarvasokkal keveredtek. Azért telepítettek ide új állatokat, hogy növeljék a helybéliek testméretét és agancsminőségét. Egyes angliai állományok farmokról vagy vadásztelepekről elszabadult állatokból jöttek létre. Egyes emberek pénzt adnak azért, hogy egy bekerített állatot lelőhessenek, de azért vannak gímszarvasok, amelyeknek sikerül mégis elmenekülniük. A norfolki Thetford Forest populáció is ilyen elszabadult állatokból létesült. Egyéb elszabadult vagy akarattal eleresztett jelentősebb gímszarvas állományok találhatók New Forestnél, Peak Districtnél, Suffolkban, Brecon Beaconsnál és West Yorkshireban; ezeken kívül Anglia számos részein vannak kisebb „kóbor állományok”, amelyeknek száma és elterjedési területe egyre nővekszik.

Egy bika és két tehén az írországi Kerry megyében levő Killarney Nemzeti Parkban.

Új-Zélandra és kisebb mértékben Ausztráliába (csak néhány kisebb állomány van, amelyeket vadasparkokban tartanak) betelepítették ezt az emlőst. Új-Zélandon a gímszarvas mindkét szigeten jól alkalmazkodott és széles körben elterjedt, emiatt nyugodtan lehet vadászni rá. A szigetországi állatok ősei a skóciai Invermarkból vagy az angliai Warnhamból, Woburn Abbeyből vagy Windsor Great Parkból származnak. Új-Zélandon vannak a legnagyobb agancsosok, a vadászok szerint is az egész világon ezek a legjobb minőségű állatok. A szigetországban a gímszarvast a többi betelepített szarvasfajjal együtt, inváziós fajoknak nyilvánították, és ezért irtják is ezeket az állatokat. Hogy könnyebb legyen a megtalálásuk a vadászok helikopterek segítségével kutatják fel őket. A kilövések mellett távolabbi, nehezen megközelíthető helyeken mérgeket is alkalmaznak.

Afrikában a gímszarvas állományok csökkenőben vannak. Dél-Európában az állomány növekedésnek indult. Argentínában a gímszarvas káros állatnak minősül. A Természetvédelmi Világszövetség a 100 legrosszabb inváziós fajok listájára helyezte a gímszarvast.[9]

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon, a dél-dunántúli területeken található a világ legjobb szarvasállománya, ahol mintegy 30 000 szarvas, a hazai állomány fele él. A minőséget jelzi az ott évente elejtett 150-180 aranyérmes bika is. A legtöbb példány a Dunától nyugatra él, Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyében.

[szerkesztés] Élőhelye

A tisztásokkal és rétekkel tarkított lombos- és elegyes erdők lakója. A legjobb körülményeket valaha bizonyára a folyóárterekben találta meg.[10] De kedveli a hegyi erdőket is, és ma éppen Közép-Európa nyugati felén találhatók a legerősebb agancsosok. Télen etetni ajánlott őket. A faj mai elterjedési területe inkább azt mutatja, hol lehet egy ilyen nagy testű vadat gondozni úgy, hogy ne támadjanak súlyos konfliktusok az erdő- és mezőgazdasággal. A természetes élőhelyekről a gímszarvas már szinte teljesen kiszorult.

Az agancsok minősége pontosan megmutatja, mennyire alkalmasak a területek a gímszarvas számára. Ezen területek közül néhány elégtelenül gyengének bizonyul, vagy egyáltalán nem is tud többé szarvasokat fenntartani. A mai szarvas-előfordulási helyek nagy részén ezért szigorúan ellenőrzik a feltételeket. Emiatt télen rendszeresen és bőségesen etetik az állatokat, és kiegészítő abrakot és ásványi anyagokat is adnak nekik. A szigetszerűen szétforgácsolódott kis élőhelyeknek semmiféle kapcsolata nincs egymással.

[szerkesztés] Neve

Régies szövegekben előforduló elnevezése a rőtvad. A német Rotwild (rőt- vagy vörösvad) és az angol Red Deer (rőt vagy vörös szarvas) megfelelője.

[szerkesztés] Rendszertana

Nemrég még azt hitték, hogy a gímszarvas és a vapiti egy fajba tartozik, ily módon folytonos elterjedési területet alkotva a mérsékelt övi Eurázsián és Észak-Amerikán keresztül. Ezt a feltételezést az is alátámasztotta, hogy fogságban a két állat hibridjéből ivarképes egyed születik, amely maga is életet tud adni egy másik állatnak.

A mitokondriális DNS vizsgálat után, amelyet 2004-ben végeztek el, és melynek során több száz gímszarvas és vapiti alfajtól vettek mintát, rájöttek, hogy a két állat két külön fajt képez. A vapitinak legalább 9, a gímszarvasnak legalább 8 alfaja létezik. Sőt az is kitudódott, hogy a vapiti nem is a gímszarvassal, hanem a szikaszarvassal és a fehérajkú szarvassal áll közelebbi rokonságban.[1] A két faj közti határ Kazahsztán és Kína határán húzódik; a gímszarvasoké Európa, Észak-Afrika és Nyugat- és Közép-Ázsia, míg a vapitiké Kelet-Ázsia és Észak-Amerika.

[szerkesztés] Alfajai

A gímszarvas alfajait egymástól jól elkülöníthető csoportokba lehet sorolni. Manapság már csak két csoport létezik, mivel a 2004-es évi DNS vizsgálat utáni rendszerezés szerint a vapitikat külön fajba sorolják. A két megmaradt csoport (az európai gímszarvasok és a közép-ázsiai gímszarvasok) viszonylag közeli rokonai egymásnak, de egyes feltételezések szerint az utóbbi csoport külön fajt is alkothat, mivel elzárva élnek az európai gímszarvasoktól. A közép-ázsiai gímszarvasok Türkmenisztántól Kínáig találhatók meg, míg az európai gímszarvasok keleti határa csak a Kaszpi-tengertől nyugatra kezdődik.[1] A közép-ázsia gímszarvasok ősibb vonásokat is mutatnak. A Természetvédelmi Világszövetség a gímszarvas fajt nem nyilvánította veszélyeztetett fajnak, de azért egyes alfajok súlyosan vagy mérsékelten veszélyeztettek.[11]

[szerkesztés] Európai gímszarvasok

Nyugat-európai gímszarvasok (Cervus elaphus elaphus)
Afgán-gímszarvas bika (Cervus elaphus bactrianus)

[szerkesztés] Közép-ázsiai gímszarvasok

A gímszarvas Közép- és Kelet-Ázsiában élő alfajait olykor külön fajként sorolják be.

[szerkesztés] Megjelenése

A bika csontváza
Gímszarvas nyomok.

A gímszarvas a legnagyobb szarvasfélék közé tartozik. Mint rokonai ő is kérődző, gyomra négykamrás. Lábai párosujjban végződnek, mint a tevefélék, kecskeformák és tulokformák lábai. A gímszarvas farka hosszabb, mint a vapitié. A gímszarvas alfajok között is van némi különbség, a méretben és agancs nagyságban. A legkisebb alfaj a Korzika és Szardínia szigeteken élő korzikai gímszarvas, míg a legnagyobb a kaukázusi gímszarvas, amely nemcsak a Kaukázusban él, hanem Anatólia félszigetén is. A kelet-európai gímszarvasok közül a legnagyobb példányok a közép-európai Kárpátokban élnek.[2] A nyugat-európai gímszarvasok eléggé nagy méretűek, mivel bőséges a táplálékforrásuk (ide értve az ember rendszeres etetését is) és keresztezik őket az Új-Zélandról és Argentínából visszatelepített „óriás” példányokkal; emiatt agancsaik is igen méretesek, ami a vadászok kedvére van. A kaukázusi és kárpátoki állatok nagysága vetekedhet a vapitikéval. A tehenek kisebbek és könnyebbek, mint a bikák.

Általában a bika hossza 175-250 centiméter, marmagassága 100-150 centiméter, farokhossza 12-19 centiméter és testtömege 160-350 kilogramm; a tehén hossza 160-210 centiméter, testtömege 120-170 kilogramm.[12] A Kárpátokban élő állatok 500 kilogrammosak is lehetnek, de agancsaik valamivel kisebbek, mint a többi alfajokké. A korzikai gímszarvasnak (a legkisebb alfaj) súlya körülbelül 80-100 kilogramm. Akármelyik alfaj testtömege, ha rossz az életfeltétel, 53-112 kilogrammos súlyúra csökken vissza.[13] A bikák ágas-bogas agancsot viselnek, melyet minden évben ledobnak, és újat növesztenek. Szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna. A tavasszal született borjak szőrzete vörösesbarna, sárgásfehér pettyekkel. A szarvasok "tükre" nyáron világos barnás-sárga, télen sárgás-fehér. A nyakszőrzet és a hastájék szőrzete a bikáknál sötétebb, mint a teheneknél. Szőrzetüket évente kétszer váltják, ősszel szeptember-október hónapban, tavasszal április-május hónapban. A szőrzet színe évszaktól, élőhelytől és alfajtól függően változik; általában mindegyik télen szürkésebb, nyáron vörösesebb;[14] egyes alfajok kifejlett példányain is nyáron lehet találni fehér pettyeket. Egyes gímszarvasalfajok bikái ősszel rövid nyaksörényt nővesztenek;[2] a Brit-szigeteken élők és a norvégiai bikáknak van a legszembetűnőbb és legvastagabb sőrénye. A kaukázusi alfajnak és az ibériai gímszarvasnak nincs sörénye. Mindegyik alfaj bikájának vastagabb a nyaka, mint a teheneknek, emiatt úgy néznek ki, mintha mindegyiknek lenne sörénye; a teheneknél hiányzik a nyaksörény. A viszonylag hosszú farok elfedi a combok hátulsó részén lévő tükrőt. A gímszarvas alkata erőteljes, oldalról nézve csaknem négyzetes. Hosszú lába és egyenesen kecses csülke alapján testét könnyebbnek gondolnánk, mint amilyen a valóságban. A félhold alakú csülköket szarutok alkotja, ez védi az utolsó ujjpercet, segíti a járást és a futást, emellett jó hőszigetelő.

[szerkesztés] Az agancs fejlődése

A háncs tavasszal és kora nyáron, védi és táplálja az új agancsot, növekedés közben.

Néhány nappal azután, hogy a bika levetette agancsát, a rózsatőn máris növekedésnek indul új koronája: a fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett háncs borítja, növekedése körülbelül 100 napig tart. A legjobb éveiben és ereje teljében lévő bika sokágú, erős agancsot fejleszt. Az első évben csak egy-egy szár fejlődik (nyársak), a következő évben azonban már a közbeeső fokozatokat (villásak) átugorva, akár hatos agancs is fejlődhet. Az öreg bikák fejdísze akár huszonnégyes, kivételesen még ennél is többágú lehet. A legfelsők alkotják az úgynevezett koronát. Az agancs röviddel a háncs levetése előtt kelti a leghatásosabb benyomást. A bikák nagyon érzékenyen reagálnak minden, a háncsot ért sérülésre, és ez alatt az idő alatt nagyon óvják, például ágaktól is. Ha az agancs körülbelül 5 hónap után végre teljesen kifejlődött, az állat néhány hét alatt megtisztítja, azaz megszabadítja a háncstól. Az agancs naponta 2,5 centiétert nő.

Az agancs fejlődéséhez sok mész szükséges, amit az állatnak viszonylag rövid idő alatt elő kell teremtenie. Ez részben úgy történik, hogy más csontjaiból „átcsoportosítja” a meszet. A kész agancs igazi csontképződmény, minden belső erezettség vagy csontvelő nélkül. A hormonháztartásban beállott változás hatására februárban leválik az agancscsapról, a visszamaradó seb pedig gyorsan behámosodik, meggyógyul. Miután igen szoros összefüggés van a bika agancsfejlődése és kondíciója között, ha az állat ereje csökken, vagy esetleg táplálkozása nem kielégítő, az agancs visszafejlődik. A vadászok úgy mondják, a bika visszarak, ami azt jelenti, hogy az állat túljutott élete delelőjén, és ő maga, valamint agancsa is leszálló ágba került.

A bika agancsa a riválisok elleni fegyver a tehenek birtoklásáért folytatott harcban. A közeledőtrónkövetelő az agancsot látva meg tudja ítélni esélyeit, ezért nagyon eltérő erejű bikák csak ritkán keverednek harcba egymással. Az agancs ágai megakadályozzák, hogy az ellenfelek komoly sérüléseket okozzanak egymásnak, mivel összeakadva felfogják a másik csapásait.

[szerkesztés] Életmódja

A bikák egyedül vagy kis csapatokban, a tehenek kis családi kötelékekben élnek. A bikák inkább agancsvesztésük után gyűlnek össze. Ellés előtt a tehenek kissé elkülönülnek a többiektől, de később ismét laza csoportokba verődnek; ezek a borjas csapatok 50 egyedből is állhatnak. Az őzekkel ellentétben a szarvasok szívesen dagonyáznak az iszapos tócsákban. Nem kötődnek annyira egy meghatározott territóriumhoz. Ha sarokba szorítják őket, elülső lábuk szapora csapásaival védekeznek, és rendkívül éles csülkük hatásos fegyvert jelent. A tehenek ily módon jól meg tudják védeni borjaikat.

A gímszarvasok napközben rendszerint védett helyen pihennek, és csak este indulnak táplálkozni. Legelő típusú faj, tápláléka lágy szárú növények, de tavasszal a bokrokról és fákról a rügyeket is elfogyasztja. Télen helyenként nagy károkat okoz, amikor a fák kérgét lehántja. A nyár végén és ősszel, gazdag tölgy- és bükkmakktermés idején, rengeteget eszik, és bőre alatt szalonnaréteget fejleszt a szűkös téli időszakra. A jól táplált szarvasok bírják a hideget és a nagy havazásokat is. Nagy gyomrukban a nyers rostokban gazdag táplálékot is megemésztik ily módon. Napi 8-10 órát tölt táplálkozással, majd ugyanennyit kérődzéssel. Táplálkozás közben, míg a csorda legel, egy-két állat a veszélyekre figyel, és figyelmezteti társait, ha ragadozó közeledik.[15]

A gímszarvas a természetben körülbelül 16-18 évig, fogságban a bikák körülbelül 20 évig, a tehenek 22 évig élnek.

[szerkesztés] Vándorlása

Az európai gímszarvasok a telet alacsonyabb és erdősebb területeken töltik. Nyáron az állatok a hegységekbe húzódnak fel, ahol bőségesebb táplálékra találnak, ami létfontos a borjak számára.

[szerkesztés] Ellenségei

Ma már a gímszarvasnak nincs természetes ellensége Közép-Európában. Valaha a farkas és a hiúz pusztította, különösen a fiatal állatokat. Az állományszabályozásokat sok év óta már csak a vadászok végzik. Ahol még élnek gímszarvasok a vadasparkokon kívül, ott a borjakra és fiatal állatokra barna medvék és vaddisznók is vadásznak.[15] Korábban Afrikában és az ázsiai elterjedési területükön oroszlánok és leopárdok vadásztak a gímszarvasra.

[szerkesztés] Szaporodása

A borjúnak fehér pettyei vannak
Egy csoport tehén borjaikkal.
Kasmírszarvas bika

A tehenek 2-4, a bikák 5-6 éves korban érik el az ivarérettséget. A párzási időszak szeptemberben és október elején van. Amikor az üzekedési időszak elkezdődik, különösen az alkonyati és esti órákban az erdőkben messzire hangzik a zengő szarvasbőgés. A háremüket őrző bikákhoz riválisok érkeznek, és megpróbálják a küzdelemben kifárasztani és elűzni azokat a területről. A tehenek alig vesznek tudomást minderről, a harc kevéssé érdekli őket. Néha a küzdő bikák halálosan is megsebzik egymást.[7] A csapatbika lehetőleg szorosan együtt tartja a teheneket, és ha valamelyikük eltávolodik, agancsának ütéseivel kergeti vissza. Ha viszont külső veszély fenyegeti, a bika egyáltalán nem törődik háremével. Egy háremben 20 tehén is lehet.[16] Csak a kifejlett bikáknak vannak nagy háremeik, de ők is körülbelül csak nyolc évig párosodnak sikeresen. A 2-4 év közti, és 11 éven felüli bikáknak ritkán van háremük, ezért az üzekedési idő alatt a nagyobb háremek szélein „próbálnak szerencsét”. Ha fiatal vagy öreg bikának mégis sikerül háremet gyűjtenie, valószínűleg fog jönni egy erőteljes bika, amely aztán elűzi a hárem tulajdonosát. Ez idő alatt a bika egyáltalán nem vagy ritkán táplálkozik, emiatt testsúlyának a 20 százalékát is elveszítheti. Az olyan bikák, amelyek rossz állapotban kezdik a párosodási időszakot, nem élik túl a szezont, vagy ha mégis, akkor a tél folyamán valószínűleg elpusztulnak.[7] A megtermékenyítéshez egy tucat vagy ennél több párosodási próbálkozás szükséges. A tehenek bár vemhesek, a csíra télen pihen, így a borjak csak májusban vagy júniusban jönnek a világra. A vemhességi idő 240 nap, 1 borjút hoz a világra, az ikerszülés nagyon ritka. Maga az ellés gyorsan megy végbe, ritkán tart tovább 10 percnél. Az újszülőtt borjú körülbelül 15 kilogrammos. A borjú rejtekhelyen fekszik, anyja eleinte csak szoptatáskor látogatja. Az anya 6-8 hónapig szoptatja borját. A borjú a legközelebbi ellésig anyjával marad, és többnyire utána is annak a csapatnak a tagja marad, ha tehén lesz belőle. A fiatal bikák a bikacsapatokhoz csatlakoznak.

[szerkesztés] A gímszarvas és az ember

[szerkesztés] Szerepe a kultúrában

A gímszarvas számos európai barlang festményben és kézimunkában szerepel; a legrégebbiek 40 000 évesek és a paleolitikumból származnak. A szibériai neolitikumi embernek (7000 évvel ezelőtt) a szarvasnak szellemi jelentősége volt, emiatt sok barlangrajzon megtalálható (Megjegyzés: a szibériai barlangrajzokon valószínűbb, hogy vapitik és nem gímszarvasok vannak ábrázolva).[17] Skóciában is vannak gímszarvas ábrázolások, de ezek már i. sz. 550-850-ben készültek. A rajzok vadász eseményeket mutatnak.

A csodaszarvas egy hun-magyar mondakörben és a magyar népi hagyományokban is ismert mitikus állat. Valószínűleg gímszarvas volt az az állat, amelyet Magor és Hunor üldözött.

[szerkesztés] Gazdasági jelentősége

A gímszarvast számos ok miatt tenyésztik. Az állatot ipari mértékben nem nagyon vágják, de azért néhány vendéglőben és bevásárló központban lehet rendelni, illetve vásárolni gímszarvas termékeket. Az állat húsa ízletes és nagy a tápértéke. A szarvashús nagyon gazdag fehérjékben és kevesebb zsírt tartalmaz, mint a szarvasmarhasült vagy csirkehús. A gímszarvassült gazdag vasban, foszforban és cinkben is, de koleszterint is igen nagy mennyiségben tartalmaz.[18] Egyes közép-ázsiai országokban, még mindig a szarvas a legfőbb vadászott táplálékforrás az emberek számára.

A gímszarvas 10-15 kilogramm háncsot termelhet évente. Új-Zélandon, Kínában, Szibériában és egyéb szarvast tenyésztő országokban,[19] a háncsot összegyűjtik, hogy a kelet-ázsiai piacokon eladhassák a hagyományos orvoslást gyakorlóknak. A fő háncs vásárló Dél-Korea. Oroszországban, a Pantokrin nevű orvosságot is háncsból készítik. A kelet-ázsiai hagyományos orvoslásban a háncs mellett az agancsot is használják, melyet megörőlnek, és kis adagokban beszednek.

A han kínaiak, a türk népek, a tunguz népek, a mongolok és a koreaiak a fehérajkú szarvas, a szikaszarvas és a vapiti szarvas mellett gímszarvast is háziasítottak és tenyésztettek. Manapság a legnagyobb gímszarvas tenyésztők Új-Zéland és az Amerikai Egyesült Államok.

Az agancsot világszerte használják dísztárgyként, bútorok, szobrok és egyéb cikkek szépítéséhez.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Jegyzetek

  1. ^ a b c Ludt, Christian J.; Wolf Schroeder, Oswald Rottmann, and Ralph Kuehn: Mitochondrial DNA phylogeography of red deer (Cervus elaphus) (pdf). Molecular Phylogenetics and Evolution 31 (2004) 1064–1083. Elsevier. (Hozzáférés: 2006. október 6.)
  2. ^ a b c Geist, Valerius. Deer of the World: Their Evolution, Behavior, and Ecology. Mechanicsburg, Pa: Stackpole Books (1998. november 14.). ISBN 0-8117-0496-3 
  3. ^ Milner, J. M., Bonenfant, C., Mysterud, A., Gaillard, J.-M., Csányi, S. és Stenseth, N. C. (2006): Temporal and spatial development of red deer harvesting in Europe: biological and cultural factors. Journal of Applied Ecology, 43: 721-734
  4. ^ Csányi, S. (2009): Nem vagyunk egyedül! A szarvasállomány és a teríték változása az utóbbi fél évszázadban. Nimród Vadászújság (9): 26-29 (Szeptember)
  5. ^ a b The Ecology of Red Deer. Deer-UK. (Hozzáférés: 2006. október 2.)
  6. ^ The Case of the Irish Elk. University of California, Berkeley. (Hozzáférés: 2006. október 3.)
  7. ^ a b c Walker, Mark: The Red Deer. World Deer Website. (Hozzáférés: 2006. október 3.)
  8. ^ Cervus elaphus ssp.barbarus. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. (Hozzáférés: 2006. október 3.)
  9. ^ Flueck, Werner: Cervus elaphus (mammal). Global Invasive Species Database. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources. (Hozzáférés: 2006. október 14.)
  10. ^ Szunyoghy, J. (1963): A magyarországi szarvas. Kandidátusi értekezés, Természettudományi Múzeum, Budapest, 193 pp.
  11. ^ Sablon:IUCN2008 Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
  12. ^ http://www.answers.com/topic/red-deer-1
  13. ^ http://books.google.com/books?id=bcWZX-IMEVkC&pg=PA202&lpg=PA202&dq=European+Red+Deer+kg&source=web&ots=TJFQSDfuGK&sig=aY4vLj_3jEIdDslJkTg_K2Dht2c#PPA204,M1
  14. ^ Pisarowicz, Jim: American Elk - Cervus elephus. National Park Service. (Hozzáférés: 2006. október 10.)
  15. ^ a b Thomas, Jack Ward, Dale Toweill. Elk of North America, Ecology and Management. New York: HarperCollins (2009. november 14.). ISBN 1-58834-018-X 
  16. ^ Elk (Cervus elaphus). South Dakota Department of Game, Fish and Parks. (Hozzáférés: 2006. október 3.)
  17. ^ Zaika, Alexander: Cave art in Siberia. PRIRODA Association. (Hozzáférés: 2006. október 9.)
  18. ^ Elk Meat Nutritional Information. Wapiti.net. (Hozzáférés: 2006. október 10.)
  19. ^ History of Deer Farming Contains international statistics on the number of deer farms and their herd sizes, as of 1998. (Accessed 2006-11-26)[halott link]

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%ADmszarvas”